Grób László
Grób László

kiadóvezető

Történetírói arcképcsarnok: Berzeviczy Albert

Történetírói sorozatunk következő részében olyasvalakiről lesz szó, aki nem csak a magyar tudományosság fejedelmei közé tartozott, hanem előtte a politikát a maga valóságában is gyakorolta.

Az 1945-ös rendszerváltás kiváló munkát végzett – azóta is nyögjük... Ők aztán tényleg eltörölték a múltat, nem csak daloltak róla. Mégpedig több értelemben is: a múlt rendszert csakúgy, mint a múlt ismeretét, sőt, azokat is, akiknek ezt az ismeretet köszönhettük (volna). Kevésbé eufemisztikusan: kiirtották, bebörtönözték, emigrációba kényszerítették, elhallgattatták az előző korszak minden valamirevaló történészét (kivéve a pár renegátot, aki időben átállt – de ez csak maroknyi volt.) S tették mindezt oly sikeresen, hogy a rákövetkező Kádár-korban könnyedén lehetett történész-diplomára szert tenni ezen nevek – nemhogy életművek – ismerete nélkül is. Mi most megkísérlünk – nagyon szerény, nagyon kezdetleges – elégtételt nyújtani, legalább egy-egy rövid blogbejegyzés erejéig felidézve őket.

Berzeviczy Albert (Wikimedia)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Svábjaink elűzetése

Január 19-e a magyarországi németek kitelepítésének emléknapja.

A budapesti nemzeti bizottság 1945. április 11-i ülésén foglalkozott először a hazai németség kérdésével, ahol a kollektív büntetést ellenzőkkel szemben az Magyar Kommunista Párt minden német megbüntetését javasolta. 1945. április 18-án a politikai rendőrség nyomozói jelentek meg a KSH népszámlálási osztályon, hogy „bizalmas használatra” kijegyezzék egyes német és vegyes lakosságú községek népszámlálási anyagából az 1941-ben német anyanyelvű vagy nemzetiségű egyének nevét és címét. A németek kitelepítésének története tehát valahol itt kezdődött.


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Ellenállás 1944-ben: hol van az igazság elásva? (Gondolatok Bartha Ákos új könyvéről)

Régi, rezignált bölcsességet és történelmi iróniát is magában foglaló mondás volt, hogy 1945 után jelentősen megnövekedett az egykori partizánok száma. A cinikusabb megfogalmazás szerint hirtelen mindenki ellenálló lett. Az igazság azonban ebben az esetben szó szerint "odaát" van, az ellenkező oldalon.

1976-ban egy különös filmet mutattak be a magyar mozikban. Ez volt „Az Ötödik pecsét”, Fábri Zoltán rendezésében, Sánta Ferenc regénye alapján. A nyilas uralom idején játszódó film a kisemberek választási lehetőségeit vizsgálja egy véres, elnyomó diktatúra (rezsim? banda?) kezei között. Izgalmas felvetése a filmnek, hogy éppen az az átlagember, aki látszólag teljesíti az önkényuralom szadista követelését, végül is hős is lehet, hiszen a film szóban forgó szereplőjéről ezt követően derül ki, hogy odahaza üldözötteket bújtat. A lebukást elkerülendő, az ő érdekükben vállalt egyfajta kollaborációt. Bartha Ákos könyvének olvasásakor mintha hasonló kérdések merülnének fel a magyar történet egy különösen véres, sötét részének tágyalásakor.


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Becsülettel a Don-mellett

Mit kerestünk a Donnál? Hogyan harcoltak ott honvédjeink? Mi lett velük? Egy elfelejtett hadparancs a mai évforduló kapcsán.

Jány Gusztáv tábornok, a 2. magyar hadsereg parancsnoka arról a hadparancsáról híresült el, amelyet 1943. január 24-én adott ki. Ennek 1. pontja így szólt: "A 2. magyar hds. elvesztette becsületét, mert kevés – esküjéhez és kötelességéhez hű – ember kivételével nem váltotta be azt, amit tőle mindenki joggal elvárhatott.". A parancs 13. pontjában kifejtette továbbá: "Az utolsó napok alatt látottak azt mutatták, hogy a zsidó munkás szd-ok zárkózottan és rendben menetelnek, míg az úgynevezett csapat legénység szétszóródott állati színvonalra süllyedt csürhe benyomását keltette."

A mai napig rajta van a magyar honvédségen a vád, hogy gyalázatosan leszerepelt. Ezt akkoriban a németek mondták, megvetően és nem kevés célzatossággal. Utánuk pedig a szovjetek hasonló állásponton voltak, kissé vállveregetően: ugyan, mint akartatok ti itt ügyetlenkedni, kisfiúkák? Ez utóbbi hozzáállást persze némileg árnyalja Zsukov marsall egyik célzatos kijelentése 1957. március 15-én (éppen március 15-én, milyen furcsa az élet), amely így szólt: "A magyarok nem rossz harcosok, ezt mi tudtuk az I. és II. világháború tapasztalataiból".

Éppen ezért az évfordulón szükséges, hogy Jány Gusztáv sokáig feledésbe merült 1943. március 24-i második hadparancsát teljes terjedelmében közüljük.

Magyar honvédek önjáró löveggel (Fortepan/Marics Zoltán)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Vajon törvényszerű volt-e az első világháborús vereség?

"Ha mindenki úgy tösz, ahogy tönni köll, akkor mindön úgy lösz, ahogy lönni köll" Vajon a Rózsa Sándornak tulajdonított mondás érvényes volt-e az Osztrák-Magyar Monarchiára? Tényleg "úgy lött, ahogy lönni köll"? Vagy ha mindenki tette volna a dolgát, lehetett-e volna máshogy?

Manapság divatos állítás, hogy igazából minden mindegy volt, Ausztria-Magyarországnak mindenképpen vesznie kellett volna. Különösen is a Magyar Királyságnak, merthogy az ébredő nacionalizmusok mindenképpen szétfeszítették volna.

E mögött a gondolati konstrukció mögött – legyünk jóindulatúak – általában akaratlanul is az a meggyőződés áll, hogy a magyar nacionalizmus rossz volt, a szlovákok, szerbek, románok ukránok nacionalizmusa pedig jó. Összekapcsolják ezt az úgynevezett magyar „feudalizmussal”, ami a kiegyezés után is tovább nyomorította volna Magyarország népeit.

Frontról hazatérő katonák (Hadtörténeti Múzeum)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Milyen évünk lesz?

A prognózis nehéz dolog, különösen, ha a jövőre vonatkozik – tartja Niels Bohr fizikus fanyar humorú mondása. És valóban, ahogyan arról már ennek a blognak a hasábjain írtunk, alapvetően nem a történészek feladata a jóslás, bár nem egy társadalomtudós-guru állított fel hipotéziseket a jövőre vonatkozóan.

A leghíresebb páros a jövőre vonatkozó szcenáriók tekintetében Samuel Huntington józan, de az általa megjósolt módon bekövetkezni nem látszó feltételezése a civilizációs gócpontok háborús összecsapásáról; másfelől pedig Francis Fukuyama híres-hírhedt feltételezése a történelem végéről. Ez utóbbi úgy tűnik, hogy szintén elmarad és a történelem köszöni, jól van, folyik, folydogál tovább.

Kérdezni azonban még egy történésznek is szabad, s ebből a szempontból van egy rendkívül kellemetlennek tűnő kérdés: visszafordítható-e 1989? Ne legyen félreértés, nem a kádárizmus visszacsinálására gondolok, hiszen a kommunista diktatúra megbélyegzett elgondolás Magyarországon a kormánypártoknál és az ellenzék jobb érzésű részénél is (bár van rosszabb érzésű része is, óbolsevikokkal és újkommunistákkal!). Abból a szempontból gondolok a „visszacsinálásra”, hogy nagyhatalmi szempontból milyen átrendeződés várható a térségünkben? Vajon magára hagyják-e a térséget az amerikaiak, s visszatérnek-e az oroszok? A németekről egyelőre nincs mit mondani, mivel láthatóan lelkesen keresik az önmegsemmisítő indítógombját, és jó eséllyel meg is fogják találni.

(Forrás: moszkvater.com)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Hogy mulattak a régiek?

1913-ban az óévet búcsúztató közönség reménykedve tekintett az elkövetkezőkre, hiszen 1913 a tizenhármas számhoz méltóan nem volt igazán szerencsés. Ki gondolta volna, hogy hamarosan a háború forgószele magával ragadja az egész ismert világot?

Senki nem gondolta 1913 szilveszteri kavalkádban, hogy egy év múlva a Borsszem Jankó ehhez hasonló kérdésekkel fogja megtölteni a hasábjait: "Mink angolok mindaddig harcolunk, amíg egyetlen — francia katona él. (Kitchener)" Az utolsó békebeli szilveszterkor még egészen más dolgok foglalkoztatták az ünnepi közönséget.

Békebeli szilveszteri üdvözlőlap (Nemzeti Könyvtár blog)

Címkék:

Pálffy László
Pálffy László

matematikus, játéktervező

Bódítószer levert forradalomra: egy sikertörténet szomorú kezdete

Az osztálysorsjáték régi hagyományát furcsa módon 1956 leverése után, az újjáépülő kommunista diktatúra élesztette fel, Ötöslottó néven.

Az 1956-os forradalom kitörésével nem csak a sportfogadások álltak le, de maguk a sportesemények is elmaradtak.Az addig heti 1-2 millió fogadással működő Totó 12 főmérkőzése és a fogadás nyertesei rendszeres témát kínáltak egyaránt a sajtónak és a közbeszédnek is.Mindamellett a fogadási játék jelentős bevételt szolgáltatott a költségvetés számára.A forradalom október 23.-ai kitörésekor még a sportújságírók is megrémültek a Totó megszűnése miatt. Szepesi György az "ellenforradalmárokat" azzal is vádolta, hogy szabotálják az október 28.-ai Totó fogadási forduló főmérközésének, a Népstadionba tervezett magyar - svéd labdarúgó mérkőzésnek a megrendezését. Az 1947-től heti rendszerességgel kínált sportfogadás, a Totót az ötvenes évekre már szinte minden minden héten címlaptörténeteket kínált. A sportfogadás által is támogatott magyar sportélet heti győztesei, az Aranycsapat labdarúgói, Papp László ökölvívó a filmhíradók hőseiként együtt szerepeltek Rákosi Mátyással, Farkas Mihállyal, Marosán Györggyel. Nem csak a sportújságokat gazdagították a sportolók és az állami vezetők kézfogásait megörökítő képek és történetek, hanem a megyei lapok, szakmai lapok. Az 1956 október 23.-án, kedden kitört forradalom a ma már több mint 74 éves Totó életének egyetlen, 8 hetes szüneteltetését jelentette. Az újraindulás a korábbi érdeklődési szint negyedét sem érte el. Úgy tűnik, a forradalom leverése után a kártyázó társaságoktól is tartottak, s a szerencsejátékot is a társadalom ellenőrzésére akarták felhasználni.


Grób László
Grób László

kiadóvezető

Történetírói arcképcsarnok: Ferdinándy Mihály

Feledésre ítélt, pedig felejthetetlen életművet maga után hagyó történetíróinkat bemutató sorozatunk újabb része. Ezúttal Ferdinándy Mihály (1912-1993) életművét és pályáját mutatjuk be.

Az 1945-ös rendszerváltás kiváló munkát végzett – azóta is nyögjük... Ők aztán tényleg eltörölték a múltat, nem csak daloltak róla. Mégpedig több értelemben is: a múlt rendszert csakúgy, mint a múlt ismeretét, sőt, azokat is, akiknek ezt az ismeretet köszönhettük (volna). Kevésbé eufemisztikusan: kiirtották, bebörtönözték, emigrációba kényszerítették, elhallgattatták az előző korszak minden valamirevaló történészét (kivéve a pár renegátot, aki időben átállt – de ez csak maroknyi volt.) S tették mindezt oly sikeresen, hogy a rákövetkező Kádár-korban könnyedén lehetett történész-diplomára szert tenni ezen nevek – nemhogy életművek – ismerete nélkül is. Mi most megkísérlünk – nagyon szerény, nagyon kezdetleges – elégtételt nyújtani, legalább egy-egy rövid blogbejegyzés erejéig felidézve őket.

Most olyasvalakiről lesz szó, akit a kanonizált történettudomány soha nem fogadott be, akit a „hivatalos” magyarországi történész-szakma mindig „szellemes dilettánsként”, vagy jobb esetben „extravagáns ötletelőként” kezelt. Pedig egyetlen bűne volt csak: érdekesen és újszerűen írt. Ferdinandy Mihály Budapesten született, illusztris családban: apja egy időben országgyűlési képviselő, nagyapja az MTA levelező-tagja, egyik nagybátyja többszörös miniszter. Amolyan „csodagyerekként” – vagy „csodafiatalként” – indul: szépirodalmi és történészi karrierje rendkívül gyorsan lendületet vesz. Az egyetemen állítólag Szekfű Gyula egyik kedvenc tanítványa.


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Hogyan szűnt meg a Szovjetunió?

Harminc évvel ezelőtt a sarló-kalapácsos vörös zászló leereszkedett a Kremlben. Helyére felkúszott az orosz nemzeti trikolór. Az a trikolór, ami alatt hét évtizeddel korábban a bolsevikok ellenfelei, a "fehérek" harcoltak.

Gorbacsov, a Szovjetunió vezetője, a kommunista (bolsevik) párt főtitkára 1987. január 27-én meghirdette a „peresztrojkát”. Az „átalakítás” a Szovjetunió gazdaságának megújítását szolgálta volna, de nem sokat ért el. A hosszú sorok, a hiánygazdaság, a logisztika hiánya miatt a földeken és vasúti átrakodókban rohadó termények csak növelték a bizonytalanságot. Ráadásul kiderült, hogy a „homo sovieticus” nagyon is megőrizte nemzeti önérzetét: még 1986-ban Kazahsztánban kezdődtek tüntetések és összecsapások amiatt, hogy Gorbacsov elmozdította a tagköztársaság vezetőjét. A kazah nemzeti ébredés így tehát faramuci módon egy kommunista káder kapcsán indult el. 1988-ban Jerevánban tüntetések kezdődtek az Azerbajdzsánhoz csatolt ősi örmény Hegyi-Karabahért. A moszkvai központ érdekét szolgáló kontrollált instabilitás ezúttal nem működött tovább, hiszen ebben az esetben vélhetően a KGB is szerepet játszott az etnikai ellentétek felszításában. Itt tehát kontrollált konfliktusról lett volna szó, de hamarosan lekerült a fedő a fazékról. De nem csak itt, hanem máshol is. Egymás után kezdődtek a tüntetések a kiválni akaró tagköztársaságokban, s ennek leglátványosabb jele a balti népek 600 kilométer hosszú élőlánca volt a Molotov-Ribbentrop paktum 50. évfordulóján, az „éneklő forradalom” keretében.

Szovjet és orosz nemzeti zászló még együtt a Kreml falain (The Conversation)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Tigrisveszély és más "állatságok"

Az utóbbi hetekben kisebb riadalmat keltett a Kiskunhalas környékén, egy építkezésen megfigyelt titokzatos fekete párduc. Magyarországon egzotikus állatokat, köztük nagymacskákat régóta tartottak. Néha egy-egy tigris, oroszlán vagy akár leopárd elszökött...

A hagyomány szerint az első "egzotikusnak" számító állatok magyar földön a tevék voltak, ugyanis a honfoglaló magyarság Etelközből számos tevecsordát is hajtott a Kárpát-medencébe. Komoly mennyiségről mégsem lehetett szó, hiszen sem régészeti-, sem nyelvemlékek nem támasztják alá a tömeges tevetartást a korabeli Kárpát-medencében. Több száz évvel később, 1189-ben III.Béla királyunk Barbarossa Frigyes német-római császárnak egy tevét adott ajándékba, amikor Frigyes császár keresztes hadjáratra igyekezve átvonult az országon. A nagymacskákról viszont csak későbbi időkből van adat: Anjou I. Nagy Lajos királyunk Velencéből kapott egy oroszlánt, míg Mátyáshoz Firenzéből került egy példány. Alighanem rendelkezett Luxemburgi Zsigmond is oroszlánnal, és lehet, hogy még II. Ulászló ("Dobzse László") is kapott ajándékba egyet a török szultántól. Ásatásokon leopárd-fogak is előkerültek a budai Vár területéről, és mivel a félig-meddig háziasított párduc nem volt ritkaság az Európával élénk (néha a kelleténél élénkebb...) kapcsolatokat ápoló Közel-Keleten, miért ne kerülhetett volna belőlük Budára?

A 13.század közepéről származó párducábrázolás egy angliai kódexból (Getty.edu)


Horváth Angelus
Horváth Angelus

történész

A Hűség Városa - a népszavazás 100. évfordulója

Az aláírás után alig másfél évvel megjelent az első repedés a győztes nagyhatalmak új, Duna-medencei építményén. A trianoni koncepciós per életfogytiglanra szóló ítéletét követően máris mentő tanúk akadtak: a soproniak, akik Magyarország mellett döntöttek. Az első világháborút követően néhány népszavazás menetrendszerűen az eredeti ország mellett döntött. Maguk az osztrákok is szereztek így vissza területeket Karintiában - ahol a németek mellett a szlovének egy része is Ausztriára szavazott! Ennek ellenére az, hogy alulmaradtak a lenézett, megvetett magyarokkal szemben, évtizedekig kísértette az osztrákokat, s még az 1970-es években is Sopron volt Burgenland hivatalos fővárosa a papírokon, Kismarton csak ideiglenes székhely...

Az 1919. szeptember 10-én aláírt saint-germaini osztrák békeszerződés a „Német-Nyugatmagyarország”-nak (Deutsch-Westungarn) nevezett, döntően németajkú, de nem kis részben magyar érzelmű polgárok által lakott határterület Ausztriának történő átadását rendelte el – méghozzá népszavazás nélkül. Ausztria számára ez olyan, mint „egy font hús szövetséges társa testéből” – vélekedtek a kortársak, akiket értetlenséggel töltötte el az a tény, hogy még az első világháborúban a vesztes oldalon harcoló Ausztriának is területek jutnak Magyarország kárára. A nagyhatalmak - különösen a franciák - játéka volt ez, hogy Ausztria nehogy Németországhoz csatlakozzon, s "Burgenland" átadásával is születőben levő osztrák identitást erősítsék. A számunkra kilátástalannak tűnő helyzet dacára több mint két évvel később Bethlenék mégis meg tudtak menteni valamit a területből, hiszen Sopron és környéke végül élhetett az önrendelkezés jogával. Ebben a bejegyzésben ugyanakkor nem a felkelő csapatok küzdelmeiről, vagy az osztrák féllel vívott diplomáciai összecsapásokról, hanem az 1921. december 14-től 16-ig tartó népszavazás lefolyásáról, körülményeiről lesz szó.


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Nyugat-Magyarország, első felvonás: a Hiénc Köztársaság

A Huszárvágás blog megállapodott a "Napról napra Trianon" szerzőivel, hogy havonta egy bejegyzést közülünk tőlük. A soproni népszavazás 100. évfordulóján a Nyugat-Magyarország megszerzésére tett első osztrák kísérlet kudarcát idézzük fel.

Mi az, hogy "hiénc" (heanz)? Nyugat-Magyarország osztrák határ menti sávjába a középkorban, illetve a török idők végén bevándorolt dél-német (bajor, sváb) telepesekből kialakult népcsoportot hívták így. A Heanzentum központjának Güns, vagyis Kőszeg városkája számított, persze néha Sopront (Ödenburgot) is ide sorolták. A probléma csak az volt, hogy a városi polgárság nagyobbrészt magyarnak vallotta magát, így a németajkú polgárok nemzetiségi közösséggé való szerveződése nem volt jellemző a térségre.

Nagymarton (Mattersdorf) /Burgenland-ORF


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

40 éve vezették be a lengyel hadiállapotot

Négy évtizeddel ezelőtt a kommunista diktatúra megmentéséért hadiállapotot vezettek be Lengyelországban. A párt viselt hadat a társadalom ellen. De mi köze volt mindehhez 1956-nak és a Magyar Népköztársaságnak?

"A legrosszabb az egészben, hogy munkások csinálják, és a vezetőjük is munkás." Kádár az aligai pártüdülőben még 1980 nyarán panaszkodott a lengyelországi helyzetről. És a "nemzetközi helyzet csak fokozódott". Lengyelországban megalakult a Szolidaritás, a független szakszervezet, amely a 37 milliós országban 10 milliós tagsággal büszkélkedhetett. Nem maradt más hátra: Jaruzelski tábornok katonai irányítás alá vonta az országot 1981. december 13-án. A hadiállapotot a magyarországi sajtó követekezetesen "szükségállapotnak" fordította és ferdítette. Közel évtizednyi hideg polgárháború következett, számos halálos áldozattal. A lengyel és a magyar elvtársaknak rögtön 1956 jutott eszébe.


Grób László
Grób László

kiadóvezető

Reconquête /Reconquista 2022?

Vajon lesz-e újra Colombey de deux églises (Kéttemplomos Colombey), vagy halad tovább Franciaország a Colombey de deux mosquées (Kétmecsetes Colombey) felé - De Gaulle után szabadon? Talán éppen egy berber zsidó fogja vezetni az új Reconquistát?

Franciaország 2022: nemzetgyűlési választások közelegnek. Nem egyszerű az átlag gall dolga: van egy regnáló Macron, akiről a világ – s talán még ő maga sem – tudta eldönteni, mit is akar pontosan (már persze a hatalmon kívül). Van egy Marie Le Pen, aki megpróbál kibújni apja árnyékából (görög sorstragédiákat idéző szimbolikus, politikai parricidium után), de őt persze meg sikeresen zárja karanténba modern korunk bolondériája, a polkorrektségnek nevezett ragályos elhülyülés. Meg van valami konzervatív jelölt, is, de őt talán még a Google sem találná meg az első öt oldalon. És most itt van Eric Zemmour és újdonsült pártja, a Reconquête.

Eric Zémour választási kampányának szimbóluma


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Mától kezdve lövünk

Hatvanöt évvel ezelőtt a forradalom és szabadságharc második szakasza a végéhez közeledett. Kádárék sortüzekkel lőtték szét a velük szemben felsorakozó fegyvertelen tömegeket. Az egyik legvéresebb a salgótarjáni sortűz volt.

Mint ahogyan arról egy korábbi bejegyzésben már esett szó, a forradalom és szabadságharc nem ért véget november 4-én. Különösen nem Salgótarjánban, ahol november folyamán kettős hatalom alakult ki, magában a városban és egész Nógrád megyében egyaránt. A november 4-i szovjet intervenció után újra létrehozott helyi irányító szervek - a "tanácsok" még napi kérdésekben sem tudtak döntéseket hozni és azokat végrehajtani, ha nem működtek együtt a forradalm során létrejött önigazgatási, önkormányzati testületekkel.December 2-3-án és 5-én azonban lezajlott az átnevezett kommunista párt, a MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának ülése, s a 4-i szünetben pedig a Katonai Tanács ülése is. Az MSZMP IKB plénumán határozatatot hoztak az "ellenforradalom" okairól, illetve "fasisztaellenes tömegdemonstráció" szervezéséről.

A salgótarjáni December 8. tér a sortűz áldozatainak emlékművével (nogradhont.hu)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A remény utolsó szikrái: a nőtüntetések

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utolsó, szívbe markoló felvonását a nőtüntetések jelentették.

December 1-én a Péterfy Sándor utcai kórház alagsorában működő, illegális nyomdát is üzemeltető ellenállócsoport elhatározta, hogy a második szovjet támadás egyhónapos évfordulóján az elesettek emlékére nőtüntetést szerveznek. Az Abod László, Obersovszky Gyula és Gáli József által fémjelzett csoport az értelmiség ellenállását próbálta összefogni.

A budapesti nőtüntetés (MTI fotó)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A nemzeti ösztön politikája?

"Jól jegyezzétek meg: az én nemzedékem és a ti nemzedéketek látni fogja Nagy-Romániát, de nem fognak szép napokat látni!" (Take Ionescu) Ma Románia nemzeti ünnepe van.

Élt egyszer egy román politikus, aki Dumitru Ionescu néven született, s később Take Ionescuként vált közismertté az egész európai poltikában. Ionescu egyike volt azoknak, akiknek köszönhetően Nagy-Románia 1918. december 1-én megszületett. Take Ionescu fordulatos politikai pályafutás után 1914-ben éppen ellenzékben volt. Amikor a háború kitört, európai körúton volt, de a kiélesedő helyzetben hazahívták. A román király elnökletével tartott koronatanácsi ülésen Sinaián Ionescu is részt vett. A többséghez hasonlóan Ionescu is a semlegesség pártján állt, miközben a király a Központi Hatalmak melletti hadbalépést pártolta. Az ország közvéleményét meghatározó politikusok azonban ekkor már egyértelműen Ausztria-Magyarország ellen foglaltak állást. Egyetlen, az arisztokráciát képviselő konzervatív párti politikus szólalt fel a király mellett, Petre P. Carp. Szót ejtett az erdélyi románokról is: "Adták annak tanújelét, hogy hozzánk akarnak csatlakozni?" [t.i. Románia részévé válni]. Ennek ellenére a koronatanács résztvevői továbbra is a semlegesség mellett érveltek. A király a lemondással fenyegetőzőtt, de amikor szavait csend fogadta, gyorsan inkább másról kezdett beszélni...

1918. december 1.

Címkék:

Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

"Nem voltunk mi ott emberek, csak géppótló, mozgó lények..."

November 25-e a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emléknapja.

1953. november 25-én a magyar foglyok egyik utolsó - de nem a legutolsó! - nagyobb csoportja érkezett haza a szovjet "javító-nevelő", valójában büntető lágereinek világából. A mintegy másfél ezer megviselt szabadonbocsátottat a magyar államvédelmi szervek vették át a határon, majd a nyíregyháza-sóstói vasútállomásnál leszállították őket. Míg a GUPVI lágerrendszerbe hurcolt magyarok, ha egyszer már hazaérkeztek, többé-kevésbé kötöttségek nélkül élhették az életüket, addig a GULAG-ra elítélteket még megszűrték, egyeseket internáltak, másokat hosszú ideig figyeltek.

Hazatért fogoly rajza a lágerről (Kecskeméti Katona József Múzeum)


Vukovár (2.rész)

A Nyugat-Balkán, ahol a huszadik századot elindító lövés eldördült. Egy ostrom, ami a huszadik századot záró délszláv háborúk egyik szimbóluma lett. Egy város, ami a mai napig jelkép.

1991 augusztusában a horvát-szerb határon fekvő Vukovár körül egyre szorsabbra fonódott a szerb egységek és a Jugoszláv Néphadsereg fonta gyűrű. „Nincsenek véletlenek”, szokták mondani, és valóban, a komolyabb ostrom augusztus 23-án, a közép-európai népek számára vészt jósló napon kezdődött meg. Vukovár egyik „elővárosa”, Borovo Naselje, vagyis a szomszéd falu, amely Vukovárral jószerivel egybenőtt, komoly tüzérségi csapást szenvedett. Ugyanekkor a horvátok lelőttek két „Galeb” típusú, földi célpontok ellen alkalmazott repülőt. Másnap a Jugoszláv Néphadsereg (JNA), továbbá a jugoszláv légi erők és a dunai flottillájuk is megkezdte a város módszeres lövését, bombázását.

Vukovár 1991 novemberében, az ostrom után (JuzneVesti)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Vörös, fehér, fekete: a terror színeváltozásai

A Huszárvágás blog megállapodott a "Napról napra Trianon" szerzőivel, hogy havonta egy bejegyzést közülünk tőlük. Ezúttal a Magyarországot 1918 őszétől sújtó véres terrorsorozat árnyalatairól lesz szó.

Nyoylcvankét évvel ezelőtt ezen a napon - 1919. november 20-án - Héjjas Iván fehérkülönítményesei törvényes jogi eljárás nélkül kivégzik a románok által négy nappal korábban kiürített Kecskeméten, a fogházban fogvatartott helyi tanácsköztársasági ex-tisztségviselőket. A korabeli közvéleményben többféleképpen jelenik meg ez a bűncselekmény: van, akinek ez népítélet, van, akinek gyilkosság. Jogi szempontból mindenképpen az utóbbi.

Szegedi fehérkülönítményes tisztek


Grób László
Grób László

kiadóvezető

Történetírói arcképcsarnok: Teleki József

Feledésre ítélt, pedig felejthetetlen életművet maga után hagyó történetíróinkat bemutató sorozat újabb része. Ezúttal Teleki József, a XIX.század eleji főúri történész életét idézzük fel.

Az 1945-ös rendszerváltás kiváló munkát végzett – azóta is nyögjük... Ők aztán tényleg eltörölték a múltat, nem csak daloltak róla. Mégpedig több értelemben is: a múlt rendszert csakúgy, mint a múlt ismeretét, sőt, azokat is, akiknek ezt az ismeretet köszönhettük (volna). Kevésbé eufemisztikusan: kiirtották, bebörtönözték, emigrációba kényszerítették, elhallgattatták az előző korszak minden valamirevaló történészét (kivéve a pár renegátot, aki időben átállt – de ez csak maroknyi volt.) S tették mindezt oly sikeresen, hogy a rákövetkező Kádár-korban könnyedén lehetett történész-diplomára szert tenni ezen nevek – nemhogy életművek – ismerete nélkül is. Mi most megkísérlünk – nagyon szerény, nagyon kezdetleges – elégtételt nyújtani, legalább egy-egy rövid blogbejegyzés erejéig felidézve őket.

 

Teleki József (Barabás Miklós festménye, 1834)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Vukovár (1. rész)

1991. november közepén a délszláv háborúk egyik nagy drámája fejeződött be. Vukovár városát vették be a Jugoszláv Néphadsereg alakulatai és a szerb félkatonai egységek. Mégsem győztek.

Hogy Vukovár 1991-es ostromát áttekinthessük, és a korabeli szóhasználatot megérthessük, egész röviden vissza kell pillanatanunk a "jugoszlávizmus" pályafutására. Ezután - és kis szójátékkal: ebből - következik az ostrom, és a szörnyű bűncselekmények sorozata. 30 évvel ezelőtt zajlott le a vukovári véres dráma, amely végül a horvát függetlenségi harc szimbóluma lett.

Horvát graffiti: Vukovárt latin betűvel (horvátul) és nem cirillel (szerbül) kell írni! (Mark Asherman felvétele)


Grób László
Grób László

kiadóvezető

Történetírói arcképcsarnok: Nagy Iván

A magyar történetírás nagyjai sorozatunkban a családtörténet nagy öregjét vesszük górcső alá.

Az 1945-ös rendszerváltás kiváló munkát végzett – azóta is nyögjük... Ők aztán tényleg eltörölték a múltat, nem csak daloltak róla. Mégpedig több értelemben is: a múlt rendszert csakúgy, mint a múlt ismeretét, sőt, azokat is, akiknek ezt az ismeretet köszönhettük (volna). Kevésbé eufemisztikusan: kiirtották, bebörtönözték, emigrációba kényszerítették, elhallgattatták az előző korszak minden valamirevaló történészét (kivéve a pár renegátot, aki időben átállt – de ez csak maroknyi volt.) S tették mindezt oly sikeresen, hogy a rákövetkező Kádár-korban könnyedén lehetett történész-diplomára szert tenni ezen nevek – nemhogy életművek – ismerete nélkül is. Mi most megkísérlünk – nagyon szerény, nagyon kezdetleges – elégtételt nyújtani, legalább egy-egy rövid blogbejegyzés erejéig felidézve őket.

Nagy Iván (1824-1898) genealógus


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Lengyelország újjászületése

"Nincs még veszve Lengyelország!"

1795-ben a három Fekete Sas (összesen 5 darab fejjel) letörölte a térképről a Fehér Sas országát. A felosztást kimondó és megindokló egyezményben a német (porosz), Habsburg és orosz uralkodók kijelentették, hogy soha nem fogják a lengyel királyi címet használni uralkodói titulasaik között, nem fogják használni a "Lengyelország" kifejezést sem, tovább leszögezték: "Lengyelország örök időkre letöröltett a térképről".

De a lengyel nemzet élni akart.

Plakát Pilsudskiról


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A Nagy Októberi Szocialista...

Az európai naptár szerint 1917. november 7-én Péterváron a bolsevik (kommunista) párt egységei sikeres puccsot hajtottak végre. Mi volt ez az egész? Mi vezetett idáig? És miért tudták túlélni a látványosan sikertelen politikájukkal? Néhány szempontot szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani.

Az Auróra cirkáló, a Putyilov gyár, a Téli Palota, a vörös matrózok: talán még azok is ismerik ezeket a közhelyeket, akik sosem éltek a létező szocializmusban. A vörös drapériák, a Lenin- és Marx-fejek tömkelege persze olyan dolog, ami hála Istennek már csak az emlékekben élnek idehaza. (Kivéve néhány elszánt elvtársat és a törvénnyel nehezen összeegyeztethető tevékenységüket.) De mégis, mi történt november 7-én? Hogyan értelmezzük az akkori és az azutáni eseményeket? Egy forradalom volt? Egy puccs volt? Felkelés volt? Éhséglázadás amit néhány dörzsölt gonosztevő meglovagolt?

Talán mindegyik egyszerre. Jelen bejegyzésben mindössze négy olyan tényezőt szeretnék felsorolni, amelyek hozzájárultak a bolsevikok sikeréhez.

Az Auróra cirkáló Szentpéterváron. Ma múzeum.


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

"Az idő sortüzében" - november 4.

November 4.-én három "pillanatfelvétellel" emlékezünk a magyar szabadságharcosokra.

Az 1956. november 4-i szovjet támadás a magyar köztudatban úgy él, mint ami gyakorlatilag egycsapásra véget vetett a magyar forradalomnak. Mi sem állhatna távolabb a valóságtól. A november 4-ét követő napokban országszerte kibontakozott az ellenállás, s miután a fegyveres szabadságharcot november közepére-végére a szovjetek tényleg leverték, megkezdődött a passzív ellenállás időszaka, a forradalom következő szakasza. Azonban még ekkor is voltak fegyveres akciók, amelyeket a munkástanácsok gyárőrségei, vagy a még funkcionáló nemzetőri egységek hajtottak végre. Igaz, fegyverropogásra már nem került sor.

Szovjet harckocsi Pécsen 1956-ban (Régi Pécs Fb)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Mi lett volna, ha...? Horthy Miklós 1919-es feljegyzése a katonai esélyekről

A Huszárvágás blog szerkesztője megállapodott a Napról napra Trianon szerzőivel, hogy havonta egy bejegyzést közlünk tőlük. Ezúttal Horthy 1919. október 28-i kijózanító számvetését adjuk közre. "Napról napra Trianon" bejegyzésünket kivételesen egybekötjük a havi "Mi lett volna, ha" sorozatunkkal.

Horthy Miklós 1919. október 28-án egy fontos katonapolitikai összegzést készített. Az „Emlékirat a külpolitikai helyzetről és annak behatásáról a magyar nemzeti hadsereg feladataira” című számvetés jól megmutatja, milyen katonai helyzetben volt 1919 őszén Magyarország, ezért érdemes belőle hosszabban is idézni.

A Székely Hadosztály emléktáblája Hadadon


Grób László
Grób László

kiadóvezető

Történelmi arcképcsarnok: Kempelen Béla

Az 1945-ös rendszerváltás kiváló munkát végzett – azóta is nyögjük... Ők aztán tényleg eltörölték a múltat, nem csak daloltak róla. Mégpedig több értelemben is: a múlt rendszert csakúgy, mint a múlt ismeretét, sőt, azokat is, akiknek ezt az ismeretet köszönhettük (volna). Kevésbé eufemisztikusan: kiirtották, bebörtönözték, emigrációba kényszerítették, elhallgattatták az előző korszak minden valamirevaló történészét (kivéve a pár renegátot, aki időben átállt – de ez csak maroknyi volt.) S tették mindezt oly sikeresen, hogy a rákövetkező Kádár-korban könnyedén lehetett történész-diplomára szert tenni ezen nevek – nemhogy életművek – ismerete nélkül is. Mi most megkísérlünk – nagyon szerény, nagyon kezdetleges – elégtételt nyújtani, legalább egy-egy rövid blogbejegyzés erejéig felidézve őket.

A humaniórák és segédtudományaik körében a komcsik által egyik legjobban megvetett és persze általuk elhalásra ítélt a genealógia, valamint közeli rokona, a heraldika volt. Hivatalosan persze azért, mert ez főleg a népnyúzó, kizsákmányoló nemesség históriáját képezte, ha polgárcsaládok keveredtek közéjük, azok csak amolyan eltévelyedettek, avagy osztályárulók lehettek.


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Ötvenhat

Ahogyan Jefferson mondta: a szabadság fáját néha hazafiak és zsarnokok vérével kell meglocsolni. 50+15 - a hatvanötödik évforduló.

A magyar nép számos alkalommal írta bele magát a szabadságért folytatott küzdelem történetébe, a legnagyszerűbben 1956-ban. A szabadságharcosok lenyűgözték a világot hősiességükkel, és jószerivel puszta kézzel küzdöttek a túlerővel. Árulás és kegyetlen elnyomás gyűrte le őket. Az 1956-os forradalom az emberiség örök vágyából fakadt, hogy békében élhessen, imádkozhasson és dolgozhasson, és hogy az ember a saját sorsáról dönthessen. A magyar forradalom örökre lerántotta a leplet a kommunizmus hazugságáról, hogy az a népet képviselné. (Ronald Reagan 5555.sz. elnöki dekrétuma, 1986)


Horváth Angelus
Horváth Angelus

történész

A király visszatér(ne): második felvonás

Az utolsó megkoronázott magyar király, IV. Károly meghiúsult első visszatérési kísérlete után már 1921 áprilisában elhatározta, újból próbálkozni fog trónja visszaszerzésével, ugyanis meg volt győződve arról, hogy első alkalommal is csupán a megfelelő előkészítés hiánya, valamint a szerencsétlenül megválasztott időpont miatt nem járt sikerrel. Száz évvel ezelőtt repülőgéppel tért haza.

Habsburg Károly úgy fogta fel: nem mondott le uralkodói jogairól, csak felfüggesztette azok gyakorlását, tulajdonképp 1921-ben is az ország törvényes uralkodója volt. A másik oldalon, Horthyék tartottak attól, hogy egy Habsburg-restauráció esetén a nagyhatalmak és a kisantant államok ismét aktivizálódnak, s még a katonai beavatkozás is reális forgatókönyvként sejlett fel. A királykérdés mélyen megosztotta a trianoni sokkból lassan ébredező magyar társadalmat. A tét – kiváltképp a jelenből nézve – valóban óriási volt, hiszen Károly visszatérése egészen új bel- és külpolitikai helyzetet teremthetett volna.

IV. Károly király és Zita királyné a győri vasútállomáson. Zita királyné kezében a Bozó Saroltától kapott virágcsokor (Képeslap, Schäffer Armin udvari fényképész kiadása, regigyor.hu)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Pánik Moszkvában - a válság időszaka

1941. október 19-én eldőlt, hogy Sztálin uralma nem roggyan meg. Az is eldőlt, hogy Hitler nem fogja tudni megnyerni a háborút (arról persze még szó sem volt, hogy elveszítené.) Nyolcvan évvel ezelőtt a németek megnyerhették volna a háborút, pedig Moszkva még látótávolságban sem volt. A krízis napjairól röviden.

1941. júliusban Sztálin azt mondta Harry Hopkinsnak: Ha Moszkva elesik, fel kell adniuk a Volgától nyugatra minden területet. Moszkva jóval több volt, mint szimbolikus, vagy politikai központ. Az hagyján, hogy fontos ipari város volt, de ami ennél is lényegesebb, hogy közlekedési csomópont volt, csillagközpont, ahonnan sugarasan futottak szét a vasutak. Moszkva elfoglalása azt jelentette volna, hogy az északi területek és Ukrajna, Dél-Oroszország között megnehezül, ha ugyan el nem lehetetlenül a közlekedés.

Moszkva védelme (tervezet, 1941. augusztus 4.)


Az árulás napja

Hetvenhét évvel ezelőtt birodalmi német kezek magyarnak látszó sötét bábukat vettek elő a dobozból, és helyeztek fel a táblára.

A második világháború folyamán volt egy olyan politikai erő, amely nem szégyellte a magar ügyet a németek ügye alá rendelni. Mindezt úgy, valamiféle zavaros "igazságosság" jegyében, hogy közben magukat "hungaristának" mondták. 1944. október 15-én jött el a nyilasok napja, amikor nyíltan és tevőlegesen elárulták a hazájukat a Német Birodalom kedvéért.

Szálasi Ferencet a Sándor-palota bejárata előtt német ejtőernyősök üdvözlik (Bundesarchiv)


Grób László
Grób László

kiadóvezető

Történetírói arcképcsarnok: Wertner Mór (1849-1921)

Az 1945-ös rendszerváltás kiváló munkát végzett – azóta is nyögjük... Ők aztán tényleg eltörölték a múltat, nem csak daloltak róla. Mégpedig több értelemben is: a múlt rendszert csakúgy, mint a múlt ismeretét, sőt, azokat is, akiknek ezt az ismeretet köszönhettük (volna). Kevésbé eufemisztikusan: kiirtották, bebörtönözték, emigrációba kényszerítették, elhallgattatták az előző korszak minden valamirevaló történészét (kivéve a pár renegátot, aki időben átállt – de ez csak maroknyi volt.) S tették mindezt oly sikeresen, hogy a rákövetkező Kádár-korban könnyedén lehetett történész-diplomára szert tenni ezen nevek – nemhogy életművek – ismerete nélkül is. Mi most megkísérlünk – nagyon szerény, nagyon kezdetleges – elégtételt nyújtani, legalább egy-egy rövid blogbejegyzés erejéig felidézve őket.

A múltkor bemutatott Thim József után most ismét egy outsider, szintén egy orvos következik: az 1849-ben született Wertner Mór. A Pozsony vármegyei Spáczán látta meg a napvilágot (később Ispáca, nem egészen kétezer fős, magyar-szlovák vegyes lakosságú falu, Nagyszombattól nem messze északi irányban). Bécsben szerez orvosi diplomát, majd kisebb falvakban praktizál, három évig megyei főorvos Pozsonyban, aztán ismét a vidék, és végül 1908-tól Párkányban él, egészen haláláig.


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A tizenhatodik vértanú

Az aradi tizenhárom mellett még három honvéd törzstisztünk veszett el a Haynau-féle rémuralom nyitányaként Aradon. Az első Ormay Norbert ezredes volt, őt követte a tizenhárom tábornok, majd Kazinczy Lajos ezredes következett, végül Ludwig Hauk alezredes zárta a sort. Hauk előtt vesztette életét Lenkey János tábornok, aki így a tizenhatodik aradi vértanú.

Sokan ismerhetik Sára Sándor Nyolcvan huszár című filmjét. Baradly Richárd alakja is ismerős lehet Jókai híres regényéből, a Kőszívű ember fiai-ból. Előbbit Lenkey János huszárkapitány századának huszárai ihlették, akik szó szerint hazaszöktek a szabadságharc kezdetén, hogy a hazájukért harcoljanak. Baradly Richárdot pedig részben maga Lenkey.

Lenkey János


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Jeruzsálem

1187. október 2-án a Jeruzsálemi Királyság fővárosa megadta magát az ostromló mohamedán seregnek.

Manapság minden valamirevaló, "európai értelemben vett" gondolkodó elutasítja a keresztes hadjáratokat. A poszt-nyugati öngyűlölők számára a keresztes eszme a kapzsiságot, a kegyetlenséget és a vallási fanatizmust jelképezi. Ha a másik oldalt nézzük, az arab világban a "keresztes" megnevezés egyenlő a muszlim földekre jogtalanul, barbár módon behatoló rablóval. Hovatovább, az a romantikus felfogás is néha megjelenik, amely szerint Izrael Állam egy "keresztes állam". Ahelyett, hogy ezekkel a jelenidejű, eléggé el nem ítélhető bélyegekkel foglalkoznánk, idézzük fel, hogy mi történt nyolc és fél évszázaddal ezelőtt.

Ibelini Balián átadja Jeruzsálemet a pogányoknak (Les Passages faits Outremer par les Français contre les Turcs et autres Sarrasins et Maures outremarins című 1490 körül kiadott könyv illusztrációja)


Szabó Ákos
Szabó Ákos

történész

Száz vasutat, ezeret! Idén 175 éves a magyar vasút

1846 nyarán adták át a pesti indóház és Vác városa közötti vasútvonalat, amely negyvenkét évvel a világelső vasútvonal megépítését követően ráhelyezte a Magyar Királyságot a vasúti közlekedés térképére. Írásunkban a számos dicsőséges napot, illetőleg szomorú percet megélt hazai vasúttörténet néhány főbb fejleményét tekintjük át.

Az 1846-ban átadott vasútvonal létrejöttét az első ipari forradalomnak köszönhettük. A brit szigetek gazdasági, ipari vívmányai szép lassan „exportálódtak” az öreg kontinensre, amelynek következtében a gőzgépek, gőzhajók, mellett a kor ultramodern szállítási, közlekedési eszköze, a vasút is elterjedt.

A Magyar Királyságban az 1832-36-os diétán döntöttek a vasútvonal létrehozásáról. Két terv állt készen, amelyek közül az első a Duna jobb partjára helyezte volna a vonalat, a másik a „pesti oldalra”. Végül utóbbi épült meg, felfejlesztve ezzel a mai Angyalföldet, ahol az első gyárak, üzemek megépültek. Az országon valóságos vasútépítési láz söpört végig, amely magát a költőt, Petőfit is magával ragadta, nem véletlen írta 1847-ben: „(…) Száz vasutat, ezeret! Csináljatok, csináljatok! Hadd fussák be a világot, Mint a testet az erek”. A szabadságharc és annak leverését követő apátia és megtorlás – értelemszerűen – visszafogta a vasútépítési lázat. A bécsi udvar egyrészt anyagi okokból, másrészt lélektani megfontolások miatt sem támogatta a hazai építkezéseket: hadd bűnhődjenek a magyarok szemtelen lázadásukért, akár a vasútépítés (ergo modernizáció) időleges leállításával, hátráltatásával. Itt kell közbevetni, a korszakban megnyitott vonalak csak és kizárólag magántársaságok által épültek, az állam ebben nem vett részt.

A pesti indóház 1846-ban (cultura.hu)

Címkék:

Grób László
Grób László

kiadóvezető

Történelmi arcképcsarnok: Thim József

A Huszárvágás blogon feladatul tűztük ki, hogy a kommunizmus bulldózer-munkájával szemben a felszínre hozzunk egy-egy elfeledett életművet. Régi történetíróink, a magyar történelemtudomány nagyjai közül sokaknak a neve ma már szinte alig ismert: ezúttal Thim József életét idézzük fel.

Az 1945-ös rendszerváltás kiváló munkát végzett – azóta is nyögjük... Ők aztán tényleg eltörölték a múltat, nem csak daloltak róla. Mégpedig több értelemben is: a múlt rendszert csakúgy, mint a múlt ismeretét, sőt, azokat is, akiknek ezt az ismeretet köszönhettük (volna). Kevésbé eufemisztikusan: kiirtották, bebörtönözték, emigrációba kényszerítették, elhallgattatták az előző korszak minden valamirevaló történészét (kivéve a pár renegátot, aki időben átállt – de ez csak maroknyi volt.) S tették mindezt oly sikeresen, hogy a rákövetkező Kádár-korban könnyedén lehetett történész-diplomára szert tenni ezen nevek – nemhogy életművek – ismerete nélkül is. Mi most megkísérlünk – nagyon szerény, nagyon kezdetleges – elégtételt nyújtani, legalább egy-egy rövid blogbejegyzés erejéig felidézve őket.

Thim József könyveinek reprintje


Horváth Angelus
Horváth Angelus

történész

1921. A Horthy-rendszer megszilárdulásának története (Veszprémy László Bernát könyvéről)

Mi történt 1921-ben? Miért volt fontos ez az év a Horthy-rendszer, s így a magyar történelem szempontjából? Ha jelentős, miért nem került eddig a történészek célkeresztjébe? Veszprémy László Bernát ennek a sok szempontból ellentmondásos, kissé kaotikus, eleddig a sorsfordító évek (1918, 1919, 1920…) „árnyékában” háttérbe szorult esztendő bemutatására vállalkozott új könyvében.

Veszprémy elsősorban primer forrásokra alapozta munkáját, s olyan, idáig kevésbé ismert és idézett szerzők írásait is felhasználta, mint Oláh Gábor debreceni költő, Kádár Lehel katolikus publicista, vagy Szabolcsi Lajos liberális zsidó lapszerkesztő. Érvelése szerint a Horthy-rendszer 1920-ban még meglehetősen ingatag volt, annak megszilárdulása leginkább a második „királypuccs” utánra, vagyis 1921 októberére-novemberére tehető. Valóban elmondható, hogy ha Károly visszatérési kísérlete sikerrel zárul, akkor minden bizonnyal „Horthy uralma sosem válik rendszerré, és egyikre marad a viharos huszadik század röpke fejezeteinek”. S ott volt még a soproni népszavazás is, amely abban az esetben, ha magyar szempontból negatív eredményt hoz, könnyen az új rendszer megbillenésével járhatott volna.


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Két titkos beszéd

Ha ez ember kommunikációs szempontból próbál megvizsgálni egyes történelmi jelentőségű politikai beszédeket, óhatatlanul is felmerül a megcélzott közönség kérdése, és egyáltalán a beszéd célja. Ki és hova akarja magát átpozícionálni, milyen új szerepet oszt ki magának a beszédben, és végül, a beszédet hogyan fogadja a szélesebb nyilvánosság. Hruscsov halála után fél évszázaddal két, látszólag távol eső beszéd hasonlóságaira szeretném felhívni a figyelmet.

A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának XX. kongresszusának utolsó napján, 1956. február 24-én este terjedni kezdett a hír: a kongresszus a külföldi vendégek és a testvérpártok kizárásával még folytatódni fog. Február 25-én, röviddel éjfél után hangzott el Hruscsov híres-hírhedt titkos beszéde, a személyi kultuszról és Sztálin szerepéről. A beszéd alatt többen rosszul lettek. Nem sokkal később John Rettie, a Reuters tudósítója egy szovjet ismerősétől értesült a beszédről. Rettie élete végéig meg volt győződve arról, hogy maga Hruscsov szivárogtatta ki rajta keresztül Nyugatra a beszéd tényét.

Nyikita Szergejevics Hruscsov (Bécs, 1961) és Gyurcsány Ferenc (Davos, 2007)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Hősök, akik köztünk jártak - avagy "mi a magyar"?

Ferenc pápa a hősies életű magyarokra emlékező kötetet kapott ajándékba a magyar államfőtől. Rendhagyó blogbejegyzésünkben könyajánlót olvashatnak!

„Mi a magyar?” A huszadik század nehéz, kudarcos története egy olyan kérdést hagyott itt velünk, amire a kommunista diktatúra szándékosan hamis válaszokat próbált rögzíteni. A közismert szólás szerint a kommunistáknak nem azokkal volt bajuk, akik korábban nyilasok voltak és most átálltak, hanem azokkal, akik sem nyilasok nem voltak, sem pedig kommunisták nem lettek. Az ő emléküket feledésre ítélték. Nemhogy utcanevek, de még nagy történeti feldolgozások lábjegyzetei is alig-alig őrizték a nevüket. „Kérd számon a történelemtől az embert, és igazad lesz” – hangzott Sára Sándor 1968-as Feldobott kő című filmjében az alkotó hitvallása. Nem is csoda, hogy bő fél évszázaddal később is aktuális Sára megjegyzése, hiszen az 1944 és 1989 között időszakot még a rendszerváltozás utáni negyedik évtized kezdetén is csak alig-alig tudtuk benépesíteni hőseinkkel. Vagyis olyanokkal, akiknek az életében egy-egy olyan fordulat következett be, amikor kifejezetten hősiesen viselkedtek. Ők azok, akik átmentették a magyar értékeket, a magyar igazságot az elnyomás és elhallgatás. ötven évén keresztül. Az ő életútjaikon keresztül mutathatjuk meg a nagyvilágnak, hogy mit jelent magyarnak lenni.

 

Címkék:

Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A nyugat-magyarországi felkelés

Burgenland? Őrvidék? Volt egyszer egy nyugat-magyarországi felkelés. A Huszárvágás blog megállapodott a "Napról napra Trianon" szerzőivel, hogy havonta egy kiemelt, általában nem-közismert bejegyzést közlünk a kronológiából. Ezúttal a Rongyos Gárda harcairól emlékezünk meg.

A magyarok számára nem négy évig tartott a világháború. A nagy háborút ugyanis Közép-Európában, a Baltikumban és a kelet-európai síkságon illetve a Balkánon és Anatóliában kis háborúk követték. Magyarországon a több szakaszra osztható fegyveres összecsapások végül oda vezettek, hogy 1919 augusztusára szinte az egész országot idegen hadak szállták meg. A magyar állam fennmaradása is veszélyeztetve lenni látszott. Ezután következett Trianon. De még ebből a helyzetből is fel tudtunk állni. Az utolsó külfölddel folytatott fegyveres konfliktus a Nyugat-Magyarország megtartásáért folytatott küzdelmünk volt, s az egyetlen tartós és jelentős revíziós eredményt hozó akciósorozat.

A Rongyos Gárda emberei (MTI)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Mi lett volna, ha...? Ha 1947-ben kivonulnak a szovjetek

Amikor a Himnusz alatt cigiző Rákosit egy parasztlegény utasította rendre. 75 évvel ezelőtt, 1946.szeptember 7. és 9. között rendezték meg az Országos Parasztnapokat. A Kisgazdapárt célja egy "ellen-szalámitaktika" alkalmazása lett volna, s a magyar vidék hangjának politikai artikulációja.

Az Országos Parasztnapok nyitórendezvénye, a félmillió embert megmozgató összejövetel tulajdonképpen antikommunista nagygyűlés volt. A kommunisták, Szviridov altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetőjének irányításával, sőt, személyes közreműködésével, mindent megtettek, hogy megakadályozzák a gyűlést. Először augusztus 20-ról halasztatták el a rendezvényt, majd szándékosan kevés különvonatot bocsátottak a szervezők rendelkezésére, végül a sajtóban támadták az eseményt. A Kisgazdapárt utolsó nagy húzásával a kommunisták azonban külföldi gazdáik nélkül nem tudtak mit kezdeni. A kisgazdák több legyet is próbáltak egy csapásra ütni.

Az Országos Parasztnapok nagygyűlése a Hősök terén (Magyar Nemzeti Múzeum)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Furcsa háború

"Minek halljunk meg Danzigért?" - francia szólás 1939 szeptemberéből.

1939. szeptember 7-én a francia hadsereg tétován előrenyomult Németországban. Elfoglaltak néhány települést – amit a németek gondosan kiürítettek – és a német erődített vonal előtt megálltak. Kifejezett utasítás érkezett számukra Gamelintől, a francia főparancsnoktól: a Siegfried-erődítésvonalat ne közelítsék meg 1 kilométernél jobban. Ugyanekkor azonban Gamelin azt a tájékoztatást adta Rydz-Smigly lengyel főparancsnoknak, hogy a francia csapatok harcérintkezésben vannak a németekkel és legalább hat hadosztályt emiatt a németeknek ki kell vonni Lengyelországból. Mi sem állhatott volna távolabb a valóságtól.

A brit és a francia hadsereg-, illetve légierő tagjai eszegetnek a brit külügyminisztériumról (Downing str. 10.) elnevezett fedezék előtt 1939. novemberében egy franciaországi reptér mellett (Imperial War Museums, © IWM O 344 )


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Kik voltak az elsők Budavár falain?

"A herczeg utolsó ostromot akart, három felől való támadást rendelt el, amit a városból emberül fogadtak, és egynéhány ízben visszavágták a németet. Ez látva Petneházy híres vitéz ember, a magyar hajdúsággal megindult, és a török nem állhatott neki ellen. Legelsőnek a magyarokkal a kőfalakra felment és behatolt a városba. Ezt a vitézi bátorságot látva a német tábornokok azt mondták: ez a Petneházy nem is ember, hanem oroszlán!" (Cserei Mihály krónikája)

1686. szeptember 2-án, közel másfélszáz év után Buda, a magyar főváros ismét keresztény kézben volt. A mai napig viták tárgya az elsőség kérdése. Mítoszrombolóink sietnek kijelenteni, hogy az ismert hős, Petneházy Dávid semmiképpen sem lehetett az, mások pedig "köpönyegforgatónak" titulálják Petneházy ezredest. Hasonlít - igaz, csak távolról - az ügy a Dugovics Titusz kérdéshez. A tudálékos pedantéria hívei sietnek kijelenteni, hogy Dugovics nem is létezett. Nos, a magam részéről úgy vélem, hogy akár létezhetett is. Amennyi hősies, önfeláldozó, szinte emberfeletti cselekedetet ott megcsináltak a mieink, azok közé bizony elfér egy Dugovics Titusz is. Nem így hívták? Nem érdekes. Létezése nemzeti mitológiánk része, onnan kiszedni káros és fölösleges. Egy Dugovics léte vagy nem léte nem változtat érdemben az ostrom tényszerűségén, mindössze egy legendás alakkal gazdagítja a történetet. Valahogy így vagyunk Petneházy Dáviddal is, igaz, az ő esetében sokkal több a ráutaló jel, hogy ott lehetett a rohamban, s talán az első is volt a várfalon. Vagy legalábbis az egyik első, amennyire ezt egy ilyen forgatagban egyáltalán meg lehet állapítani.

Abdurrahman, az utolsó budai pasa holtteste Benczúr híres festményén.


Szabó Ákos
Szabó Ákos

történész

Amikor visszatértek a hegyek

Az 1940-es 2. bécsi döntés során az anyaországhoz visszakerült Észak-Erdély, Székelyföld, illetőleg a Partium nagy része. Valóságos örömmámorban úszott a megcsonkított ország lakossága, sokan az isteni igazságosságot láttak a történelmi aktusban, amely következtében Kolozsvár, Nagyvárad és Marosvásárhely is visszatért.

A 20. századot a magyarság óriási veszteségekkel fejezte be. A vesztes „nagy háború”, az igazságtalan trianoni diktátum, a nyilasterror, a Rákosi-rendszer, a kádári megtorlás, és kommunista asszisztálással lezajlott rablóprivatizáció, mind mély sebet hagytak az ország lelkében. A legnagyobb tragédia azonban 1920. júniusában érte a magyarságot, amikor az ezer éves Magyar Királyságnak vetett véget a Párizs mellett aláírt igaztalan békediktátum. Az Erdélyre ácsingózó Románia, az új állam(ok), Csehszlovákia, Jugoszlávia valamint Ausztria egyaránt kapott magyar területeket.

A bevonulás pillanatai (mult-kor)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Hétszázan hetvenezer ellen - 500 évvel ezelőtt foglalta el a török Nándorfehérvárat

A politikai szerencsétlenkedés katonailag megnyerhető helyzeteket már számtalan alkalommal változtatott rettenetes vereségekké. Hogy csak a jelen kor nagy szuperhatalmára gondoljunk, ilyen volt Vietnám, s ilyen volt most Afganisztán. Sajnos ilyen esetek a magyar történelemben is előfordultak. Félezer évvel ezelőtt ezen a napon esett el Nándorfehérvár, az ország kulcsa.

1483-ban Mátyás király és Bajezid szultán békét – valójában fegyverszünetet – kötött egymással. A meghatározott időre szóló szerződéseket általában még a lejárat előtt megújították. A több évtizedre nyúló fegyverszünet a Magyar Királyság és a Török Birodalom között azonban nem jelentett valódi békét: a határ mentén a csetepaték folyamatosan zajlottak, s török bégek állandóan igyekeztek kisebb-nagyobb darabokat a magyar védelmi rendszerből kiharapni. Ne felejtsük el, hogy a török hűbéres „lovagok”, a szpáhik hírt-nevet és további vagyont úgy tudtak szerezni, ha a hűbérbirtokukra kiszabott létszámon túl további fegyvereseket állítottak ki. Ennek költségét az ellenséges terület kirablásából fedezték. S akkor még nem is beszéltünk a hadivállalkozó akindzsi-klánok pusztító tevékenységéről… Így a magyar Délvidék és Szlavónia állandóan pusztult. Hiába győztek egyszer, kétszer, háromszor a magyar végváriak a lesvetésekben, portyákon, párviadalokon, várvédelemben, negyedszer, ötödször és sokadszor is jött a török, és a valószínűségszámítás szerint előbb-utóbb övék lett a diadal. Néha nagyobb magyar ellentámadások tették helyre az egyensúlyt (ezeket még az öreg Kinizsi kezdte el, egészen Ó-Szerbia belsejébe hatolva), de ezek egyre ritkábbak lettek.

Nándorfehérvár ostroma egy kortárs német kiadványban
(Clemens Jäger: Ehrenspiegel des Hauses Österreich. Buch VII. Augsburg 1559)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A paktum és ami belőle következett

Közös náci-szovjet katonai parádé Breszt-Litovszkban, utána Gestapo-NKVD konferenciák Zakopánéban ("hogyan kezeljük a lengyel középosztály és elit kérdését" témakörben), végül fél évszázaddal később kétmillió főből álló emberi lánc a Baltikumban: az éneklő forradalom. A Sztálin-Hitler paktum dátuma a Totalitárius Diktatúrák Áldozatainak Európai Emléknapja.

Augusztus 23-24-nek éjjelén félelmetes lakoma volt a Kremlben. Ribbentrop így számolt be róla: „Mintha csak régi párttársak között lettem volna”. Sztálin pohárköszöntőt mondott Hitler tiszteletére. „Mint spicces gyilkosok, akik tántorognak a szobában, ügyetlenül ölelgetve egymást, semmire sem hasonlítottak inkább, mint vetélytárs gengszterek gyülekezetére, akik korábban harcoltak egymás ellen, s talán a jövőben is ezt fogják tenni, de lényegében ugyanabban a buliban vannak benne.” – így ábrázolja Paul Johnson angol történész a Sztálin-Hitler paktumot (amelyet tévesen Molotov-Ribbentrop paktumnak neveznek). Az egyértelműnek tűnő megállapodást azonban sietve ütötték nyélbe, s volt egy pontja, amely nem volt teljesen tiszta. A titkos protokoll III.pontja szerint ugyanis „Délkelet-Európa vonatkozásban a Szovjet fél felhívja a figyelmet érdekeltségére Besszarábiában. A német fél kinyilvánítja teljes érdektelenségét ezeken a területeken.”

A paktum aláírása: fentről Lenin képe figyeli a bazsalygó Sztálint, a buzgó Molotovot és a figyelmesen várakozó Ribbentropot (mil.ru)


Grób László
Grób László

kiadóvezető

Millenium és pezsgőkostolás

Augusztus 20. Magyarország születésnapja. Pezsgővel köszöntjük!

Nyár van, rekkenő hőség, aki nem a vízparton ejtőzik, hanem – igen helyesen – huszárvágásblog-ot olvas, az megérdemel egy kis lazítást a rengeteg magyar sorskérdés, tragikus háborúk, vesztett csaták, elcsatolt területek és megtizedelt népesség után. [A Huszárvágáson nyertes csaták, visszaszerzett területek és csomó más siker is szerepel. Éppen ezért csináltuk a blogot. - a szerk.] S mi lehetne erre alkalmasabb, mint az ún. „boldog békeidők” – annak is legpompázatosabb eseménye, az ezredéves kiállítás. Millennium, a visszanyert önrendelkezés és a soha nem látott (?) gazdasági fejlődés nyomán az első ezer év megünneplése – persze magyaros kényelmességgel csúszott némiképp a buli, úgyhogy a történész-szakma segédletével egy évvel "elhalasztottuk" a honfoglalást is, ami azóta is úgy maradt... –, szóval megcsináltuk a világraszóló nagy kiállítást, amire tódult az ország apraja-nagyja. S ebben ne tessenek semmiféle gunyorosságot keresni: tényleg világraszóló kiállítás volt a maga korában és tényleg tódultak rá.


Szabó Ákos
Szabó Ákos

történész

A Szentatya Magyarországon

Az 1991-es pápalátogatás a rendszerváltást követő évek talán legemelkedettebb pillanata volt, amikor több millió magyar hívő kapott hitbéli megerősítését, lelki feltöltődést a valaha volt egyik legkarizmatikusabb egyházfőtől. Szent István királyunk ünnepén II.János Pál pápára emlékezünk!

Rákosi Mátyás a katolikus egyházat "konkurrens vállalatnak" nevezte, Sztálin pedig azt kérdezte: hány hadosztálya van a pápának?

Nos, rövidesen kiderült, hogy az egyház az hidegháborús években jobban sáfárkodott a spiritualitás terén, mint a kommunista párt, és az is kiderült, hogy a pápának ugyan egy hadosztálya sincs, de anélkül is elboldogul - a szovjeteket viszonyt a fegyverkezési verseny vitte gazdasági csődbe. 1989-re a közép-európai csatlós államok egymás után szerezték vissza szuverenitásukat. Magyarországon ez egy roppant sűrű év volt a hazai, illetőleg a nemzetközi politikában. Nagy Imreék újratemetése, az Ellenzéki Kerekasztal megszületése, Kádár halála, a Páneurópai piknik, az MSZMP megszűnése, a temesvári forradalom, a máltai csúcstalálkozó, vagy épp a Dunagate-ügy mind-mind címlap volt a sajtóban.

II.János Pál a máriapócsi kegyhelyen (vasarnap.hu)