Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Mi lett volna, ha...? Ha nem győz Hunyadi Nándorfehérvárnál?

A nándorfehérvári csata történetét jól ismerjük. Közismert az a megállapítás is, hogy Hunyadi győzelme 70 évnyi haladékot adott Magyarországnak. De mi lett volna, ha nem győz a magyar haderő?

Az elmúlt 500 évünk történelme alapján általában amikor a „mi lett volna, ha?” kérdés felmerül, akkor az események jobb kimenetelét hiányoljuk. Vagyis azon gondolkozunk – ábrándozunk – hogy hol rontottuk el, hogy hol csinálhattuk volna jobban, vagy éppen hol esküdtek össze a körülmények ellenünk. Sokszor vagyunk elégedetlenek nagyjaink viselkedésével, vagy éppen úgy általában a magyarság összeteljesítményével. Hiszen, ahogyan mondani szokás, senki nem számít a spanyol inkvizícióra.

Pethő Balázs: Nándorfehérvár ostroma (Okostankönyv, nkp.hu)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Náci és szovjet, Hitler és Sztálin – néhány gondolat paktumról, háborúról, emlékezetről

Tényleg támadásra készült Sztálin? Miért nyertek a szovjetek? A nyolcvan évvel ezelőtt már javában zajló német-szovjet konfliktus kérdései, amelyek a mai napig parázs vitákat gerjesztenek. Összefoglaló felsorolásunk, a bloggazda megítélése alapján.

Nyolcvan évvel ezelőtt már javában törtek előre a tengelyhatalmi szövetség csapatai a Szovjetunió területén. A végeredmény és néhány sarokpont kivételével azóta is vita van. A történelemtudomány és a történetírás, az ideológia és az emlékezetpolitika szempontjai egyaránt befolyásolják, hogy ki milyen álláspontot foglal el. Az alábbiakban az általam a legvalószínűbbnek tartott forgatókönyv-részleteket próbálom tételesen összefoglalni, természetesen a mi magyar szemszögünkből.

Német katonák a Barbarossa hadművelet idején (Brittanica)


Kovács Emőke
Kovács Emőke

történész

Hajózás, festészet, bor - Keszthely, Szigliget és Lesenctomaj

...továbbá a Georgikon alapítása, egy szigligeti '48-as szabadságharcos politikus, és a filoxéra utáni reskonstrukció egyik élharcosa. A Festeticsek, a Puteániak és a Hertelendyek.

A Balaton és a híres-nevezetes famíliák összekapcsolódásáról, a birtokos családok alkotótevékenységéről szóló sorozatunk második részében az olvasók kérésére Keszthely és a Festeticsek következnek. Festetics Györggyel (1755-1819)  illik és indokolt kezdeni, kinek szellemi hagyatéka, s mindaz, aminek alapjait Keszthelyen és vidéken lerakta, a mai napig éltető örökségként van jelen e vidéken. A kalandos életű gróf figyelme az 1800-as évek elején – amikor ismét összetűzésbe került a Habsburgokkal – fordult a keszthelyi uradalom irányába.  Miután megfosztották kamarási rangjától és az udvarból is kitiltották, nem esett kétségbe, hanem a keszthelyi uradalom és vidékének intenzív fejlesztésébe kezdett. Ez a kezdeti nehézségek ellenére igazi sikertörténetté vált.

A Festetics-kastély (keszthelyiprogram.hu - Rábai Miklós). 2020-ban a trianoni diktátum 100. évfordulójára itt forgatták "A beszéd - Apponyi a magyar ügy védelmében" c. filmet


Szabó Ákos
Szabó Ákos

történész

A múltat eltörölni...

Az 1951-ben lerombolt Regnum Marianum templom a kommunista diktatúra pusztításának, embertelenségének egyik jelképe lett. A múlt eltörlésének jegyében hazánkban – és az egykori keleti blokk országaiban – is számtalan épület töröltetett el a szocialista rendszer felsőbbrendűségének jegyében.

A 2020-as pandémiát megelőzően Spanyolország évi 17 millió német turistát fogadott, amely szám 2 millióra zuhant vissza tavaly nyáron. Az ibériai országba érkezők között a XIII. századi erőd, az granadai Alhambra, a cordobai Nagy Mecset, a burgos-i katedrális, vagy épp a madridi királyi palota a legnépszerűbb látnivaló. Hasonló a helyzet Rómával: a Colosseum, Spanyol lépcső, Villa Borghese, Angyalvár kvartett vonzza a turisták millióit, akik hatalmas pénzeket hagynak a helyi éttermekben, szállodákban, kávézókban, múzeumokban, és egyáltalán a szolgáltatóiparban. Épp ez utóbbi tény miatt (is) roppant fontos, hogy egy adott ország milyen épített örökséggel rendelkezik, azok milyen állapotban vannak. Nos, Spanyolország, Olaszország, Franciaország vagy épp Anglia számos települése mágnesként vonzza a turisták sokaságát.

A Regnum Marianum templom 1930 körül (Wikimedia)


Kovács Emőke
Kovács Emőke

történész

Balatonfüred: történelmi családok és a hőskor

Balatonfüred lassan negyed évezred óta mágnesként vonzza a szórakozni, üdülni kívánó közönség mellett a magyar kultúráért tenni akarókat. Balatoni sorozatunk következő részeiben a történelmi családok egy-egy balatoni település életben végzett munkáját vesszük górcső alá.

A neves családok a XVIII. század végétől, a XIX. század elejétől részt vettek a füredi társas, kulturális és sportesemények előrébb mozdításában, de tevékenységük egyik legfőbb érdeme Füred épített környezetében érhető tetten.  Balatonfüred egyik központi épülete az a Horváth-ház, amely az építtető Szentgyörgyi Horváth család nevét őrizte évtizedekig. A család kapcsán leginkább az Anna-bál neve lehet ismerős, de a reformkor idején Balatonfüred és térsége történetében igen nagy és fontos vezetőszerepet töltöttek be. A Szentgyörgyi Horváth család a 17. században települt át, a török elől menekülve, akkor még Milkovics néven, a Magyar Királyság területére. Vas megyében lettek földbirtokosok, ekkor jutott Horváth István Répceszentgyörgy helységhez, mint birtokadományhoz és innen ered a családi előnév. Kerültek ki közülük alispánok, meghatározó méltóságok, birtokaik később az egész ország területére kiterjedtek. A családból kiemelkedett Szentgyörgyi Horváth (II.) Zsigmond (1737-1808), aki nagy vagyont szerzett a családnak.

Balatonfüred látképe a XIX. század közepéről (Szeremley Miklós grafikája)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A mandzsúriai jelölt és a CIA hidegháborús valósága

Az előző részben ott hagytuk abba a történetet, hogy a második világháború végén a brit, az amerikai és a szovjet győztesek a „brain drain” speciális formáját gyakorolták: lelkesen vadásztak a német és japán tudósokra. Nukleáris kísérletek, rakétatechnológia vagy éppen bio-hadviselés: minden kellett. A legbizarrabb kutatásokra kétségtelenül az ember elme kontrollja és a személyiség-építés terén került sor.

Ebben a részben (az előzményeket lásd itt) az amerikai biofegyver-program egyik fő központjának, Fort Detricknek a történetét tekintjük át. 1929-ben az amerikai hadsereg a Maryland államban Fredrick városkától tartós bérletbe vett egy földsávot, hogy ott szükségrepülőteret alakítson ki. Ez lett Detrick Field. Két évvel később a Marylandi Nemzeti Gárda kapta meg a területet, hogy ott repülő-kiképzőközpontot létesítsen. 1940-ben az amerikai légierő kapta meg a bázist, és egészen 1942-ig használták. Egy ideig csend honolt a környéken, majd 1943-tól a hadsereg kémiai hadviselésért felelős szolgálata (Chemical Warfare Service) települt ide. Eközben, szövetségi szinte 1942-től megindult a biofegyver-kutatás is. Az új kutató-szolgálat azután 1943-tól a Camp Detrick-é átnevezett bázison talált otthonra. Rövid idő alatt hatóanyagokat fejlesztettek ki és eljárásmódokat dolgoztak ki az esetleges – akkor ismert! – biofegyver-támadások ellen, és egy kórházat is felállítottak. Közben persze a védekezés mellett a támadásra is készültek, és a fertőző ágensek célba-juttatásának módjain is dolgoztak.

A bázis főkapuja 1954-ben (Preserve Maryland)


Kovács Emőke
Kovács Emőke

történész

„Vasárnap reggel az ország minden részéből megindul a népvándorlás a Balaton mellé...” – Így alakult fürdőhellyé a Balaton

A Balaton, ahogyan mi nem ismerjük - avagy hogyan alakult fürdőhellyé a tó körzete? A "Balaton felfedezése", az első világháború évei, majd a két háború közötti időszak történeti áttekintése.

A 19. század eleji festményeken még gyakran láthatunk teheneket, lovakat itató pásztorokat, parasztokat a Balaton partján. Ekkoriban ugyanis még nem volt semmilyen fürdőélet a Balatonnál. Az ismert települések, pl. Badacsony, Tihany, Balatonfüred valamely nevezetességük, látványosságuk, a jó boruk vagy a savanyúvíz miatt váltak kedveltté. Kezdetben nem annyira a tóban való fürdőzés bizonyult vonzónak, mint inkább a különféle gyógyforrások, savanyúvíz- és gyógykúrák. Balatonfüreden az 1820-as évektől kezdte el Oesterreicher Manes József, füredi fürdőorvos használtatni betegeivel a tó vízét, azaz a hidegfürdőt. A Balaton fürdőkultúrája csak a 19. század második felében kezdődött. Ehhez egyrészt hozzájárult a rendszeres gőzhajójárat megindulása (1847-től), a korszak közéleti személyiségeinek (Kossuth Lajos, Széchenyi István) Balatont népszerűsítő propagandája, a fürdőhelyek fejlesztése, valamint a déli vasút megindulása (1861) és a fürdőegyletek megszületése.

Mészöly Géza: Fürdőház a Balatonon (1875)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Költészet és valóság - a biofegyverek története, 2.rész

A XIX. század végén, amikor az orvostudomány és a mikrobiológia ugrásszerű fejlődésnek indult, hirtelen a betegségek okai, terjedése és a kórokozók mibenléte is világossá váltak. Az európaiak és az európai civilizáció vívmányait átvevő országok előtt megnyílt a lehetőség a nagy járványok elleni védekezésre. Egyúttal persze felmerült a hátsó gondolat is: ha védekezni lehet a járványok ellen, akkor miért ne lehetne ezeket támadásra használni?

A XX. századdal a technika félelmetes csodáit gátlás nélkül felhasználni kívánó korszellem köszöntött be. Egy 1914-ben megjelent Jack London novellában az alábbi prófétai szavak olvashatóak: „Ez ultra-modern háború volt, a tudósok és a laborok háborúja. Száztonnás ágyúk játékszernek hatottak a mikroorganizmusokat tartalmazó lövedékek mellett, amelyeket a laborok bocsátottak ki. Ezek a halál hírvivői, a pusztító angyalok voltak, amelyek szétvertek egy milliárdos birodalmat.”

Egy, a biológiai hadviselés elleni védekezésről szóló kétpárti amerikai kongresszusi jelentés képregényének fedlapja


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Biológiai hadviselés – a kezdetektől a modern kor beköszöntéig

Az „ABC” a modern kor egyik legrettegettebb betűkombinációjává vált. Az „Atomic, Biological, Chemical” szavak kezdőbetűi a tömegpusztító fegyvereket jelölik. Az emberi sokaságot kiírtani képes hadviselési eszközök közül ezúttal a biológiai fegyverek modern kor előtti történetét tekintjük át röviden.

A biológiai fegyverek olyan vírusok, baktériumok, gombák, rovarok-, illetve biológiai úton előállított és biológiailag különösen aktív szerves vegyületek (pl. mérgek és pszichoaktív szerek), amelyeket fegyveres konfliktus esetén az ellenséges élőerő (katonaság vagy hátországi lakosság) pusztítására vetnek be. A definíció nem teljesen pontos, hiszen, ha a rovarok is ide tartoznak, akkor mondjuk a harci kutyák miért nem? Sőt, történelmi értelemben akár azok a lovak vagy tevék is a biológiai fegyver kategóriájába számíthatnak, amelyeket az ókorban a harci elefántok megzavarására sorakoztattak fel. Ezen kívül meg kell jegyezni, hogy a definíció átfedést mutat a vegyi fegyverekkel, s én a jelen írásban a mérgekkel (pl. a békából nyerhető nyílméreg) nem is foglalkozom.

A Fekete Halál aratása (Pieter Breughel festménye, 1562)


Kovács Emőke
Kovács Emőke

történész

Természeti csapás a Balatonnál – a filoxéravész

Az ősi Balaton-felvidéki borvidék nagy megpróbáltatása. Nyári Balatoni sorozatunk második része.

A természeti katasztrófák közül kétségtelen, hogy az egyik legnagyobb pusztítást a térségben a szőlőgyökértetű, azaz a filoxéra végezte. A 19. század második harmadában jelent meg először Nyugat-Európában ez a kártevő. A filoxéra tetű a szőlő levelein és gyökerein él, melynek hatására a szőlőtőke elszárad. Magyarországon Pancsován (1875-ben) kezdődött a pusztítása, majd közel 10 esztendeig veszélyeztette a hazai szőlőállományt. A tónál elsőként Balatonfőkajáron és Meszesgyörökön tapasztalhatták meg a kártékony rovar megjelenését. Európai szinten a termőszőlők 2/3-a megsemmisült, ezért gyorsan meg kellett hozni az óvintézkedéseket, de végül a korlátozások nem segítettek, csak a már megtámadott szőlőültetvények kiirtásával, vízzel történő elárasztásával vagy szénkéneges gyérítésével tudtak úrrá lenni a problémán. Ezt követően kezdték el az ellenállóbb amerikai szőlőfajták telepítését.

Szén-diszulfid (szénkéneg) injektor, festmény, 1904. A szénkéneggel való gyérítést először Thénard francia szőlőbirtokos alkalmazta ültetvényeiben az 1860-as évek végén (Wikipedia)

Címkék:

Grób László
Grób László

kiadóvezető

A ponyva tündöklése és bukása (2.rész)

A ponyva, mint a nép "mákonya". Egy valóban függőséget okozó, ugyanakkor fizikai leépüléssel nem járó szellemi bódítószer és az ellene való kampány a Horthy-korban. Második rész.

A világháború kellős közepén a ponyvairodalom ellen folyó küzdelemben ismét röviden hallgassuk meg a politikát! Antal István nemzetvédelmi és propagandaminiszter már korábban beharangozta, hogy a kormány tenni szándékozik valamit a ponyvakérdés megoldása érdekében, s mikor ez megtörtént – azaz meghozták a korábban idézett jogszabályt –, felszólalt ez ügyben, ismertetve, magyarázva a rendelkezést. Részletek a képviselőház 1942. július 17-i ülésén elhangzott beszédéből:

„Ennek a rendeletnek, amint olvasni méltóztattak, két fontos, két kardinális rendelkezése van. Egyrészt a jövőre nézve akarja a ponyvairodalom megjelenését és terjesztését megakadályozni, másrészt azonban egyszersmind arról is intézkedik, hogy az eddig megjelent ponyva irodalmi termékek elvonassanak a közönség elől."


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Mi lett volna, ha? Ha nem lépünk be a Szovjetunió elleni háborúba

Nyolcvan évvel ezelőtt közölte a kormánnyal Bárdossy László miniszterelnök - Horthy utasítására - hogy Magyarország és a Szovjetunió között a hadiállapot beállott. E havi "mi lett volna, ha" írásunkban a Szovjetunió elleni hadbalépés körülményeit vizsgáljuk.

1941 tavasza óta lehetett tudni, hogy valami készül. Nemcsak Sztálinhoz jutottak el a német támadási tervekről szóló értesülések, hanem a jól értesültek Európa-szerte beszéltek erről. Így természetesen a magyar kormányhoz is jutott információ, vagy legalábbis feltételezés. Másfelől a Szovjetunió ragadozó természete is nyilvánvaló volt, s ezzel a magyar kormány is számolt, miközben ugyanez a magyar kormányzat folytatni próbálta a Teleki Pál által megkezdett függetlenségi politikát. Ez a politika a Szovjetunió felé tett közeledési gesztusokat is tartalmazott, halvány kísérletként a német befolyás kiegyensúlyozására. További ösztönzőt jelentett ehhez a közeledési politikához a Szovjetunióból beszerezhető nyersanyagok iránti szükséglet. A szovjetek azonban Magyarországot egyelőre német kliens államnak gondolták, s noha Molotov 1940 novemberében Berlinben Magyarországra is bejelentette a szovjet igényt, ezután 1941 nyaráig mégis udvariasan elhárították a magyar megkereséseket.

Magyar honvédek lőszerrobbanás miatt megsemmisült szovjet KV-1-es harckocsit vizsgálnak 1942-ben (WoTForum)


Kovács Emőke
Kovács Emőke

történész

Vesztegzár a Balatonnál

Hála Istennek, most már újra szabadon élvezhetjük a Balatont. A COVID után visszatekintve láthatjuk, hogy elődeink is bizony kénytelenek voltak néha megküzdeni a járványokkal, betegségekkel. Balatoni sorozatunk első írása.

A Magyar Királyság területén a XVIII. században nem volt megszokott a nyílt vízi tavakban, folyókban való fürdés. Ennek több oka is volt, az egyik a járványok kiküszöbölésében, a Balatonban való fürdés korlátozásában kereshető. Mária Terézia 1777-ben Ratio Educationis – A nevelés ésszerűsége – című rendeletében megtiltotta a folyókban való fürdést vagy úszást, de ez nem annyira a járványok terjedése, hanem inkább a testi épség megóvásával indokolta. (Hogy ez tényleg "felvilágosult" álláspont volt-e, az mind régi-, mind mai szemmel kétséges...) A Balaton a 18. század végéig inkább mezőgazdaságilag hasznosított terület volt, az állatokat fürdették, itatták benne, a tavat fürdésre, úszásra nem használták. Mária Terézia és II. József uralkodása idején nagyban rendezték a birodalmi közegészégügyi ellátás rendszerét, melynek éppen az állatokat és embereket érintő járványok elhárítása volt a célja.

Brodszky János: A Balaton Zala megyei partján


Grób László
Grób László

kiadóvezető

Kultúrharc a világháború közepén: a Horthy-korszak művelődéspolitikája a ponyva ellen

A nép egyik bódítószere volt. Az olcsó irodalom, mint drog a világháború idején. A magyarországi ponyva elleni küzdelem, 1. rész.

Az idősebbek még emlékeznek a Kádár-korszak kultúrpolitikájának ponyvaellenességére (kapcsolódva az „áru-e a kultúra” című totál értelmetlen korabeli polémiához). Arra viszont már legöregebbek sem emlékeznek, hogy a Horthy-korszakban miként likvidálta egyik napról a másikra a ponyvairodalmat az állami vezetés.


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Minek ez az egész? A pozsonyligetfalui internálótábor ügye

Az 1945 utáni felvidéki magyar tragédia eddig elhallgatott gyalázatai. A pozsonyligetfalui láger története, amelyet továbbra is el akarnak hallgattatni. Egy dokumentumfilm vesszőfutása. Mit kezd ezzel az egésszel a magyar történetírás?

A Spy Game című filmben a Robert Redford által alakított CIA-tiszt sikertelenül próbálja rábeszélni főnökét, hogy az egyik, általa tartott ügynököt kiszabadítására mentőakciót hajtsanak végre. A negatív válaszra Redford karaktere rezignáltan kérdezi: „Ez az egész szólt valamiről, nem?” Némileg hasonlóan tehetnénk fel a kérdést: miről szól a magyar történelem feldolgozása, a tudományos kutatás?

A Huszárvágás hasábjain a történetírás, a történelemtudomány mibenlétéről folytatott vitának új értelmet ad Udvardy Zoltán és Géczy Dávid dokumentumfilmjének (producer: Skrabski Fruzsina) továbbfolytatódó, élő „werk-mozija”. A dokumentumfilm a Pozsony melletti Ligetfalun (ma: Petržalka) a csehszlovákok által magyarok és németek részére kijelölt, létrehozott internálótábort mutatja be. (Az internálótábor elnevezés körül vita van, Ligetfaluról és a láger(ek)ről lásd Szabó József írását.)

Emlékmű a pozsonyligetfalui láger egyik helyszínén, a lakótelep szélén (felvidek.ma)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A "felszabadítás" vége

1991. június 19-én helyreállt Magyarország függetlensége. A kommunista párt hatalmának ultima ratioja, az országot 46 évig megszálló szovjet hadsereg utolsó tagja, Viktor Silov altábornagy egy fekete Volgával áthajtott a záhonyi hídon, és a sorompót lecsukták mögötte.


Grób László
Grób László

kiadóvezető

Kész a leltár? - Dehogy. Ez csak a jéghegy csúcsa

A szovjet csapatok kivonásakor a magyar fél hosszú listát állított össze a környezeti károkról, a bérbe adott épületek állagromlásáról és egyéb károkról. A szovjetizálás tudományos károkozását azonban nem lehetett összeállítani,számszerűsíteni. Június 19-e előtt ezért a magyar történetírás veszteséglistáját közöljük.

Az idősebbek még emlékeznek a „rendszerváltozás” idejéből az MDF jelszavára: „Tavaszi nagytakarítás!” Persze, semmi nem lett belőle – máig is isszuk a levét... de most ezt hagyjuk!

A lényeg az ötlet volt: nyilvánvaló, hogy ha rendszert akarunk váltani, akkor el kell takarítani a régit – a forradalmak ezt gyorsan és hatékonyan megoldják, de az ilyen „békés rendszerváltás”... nos, az nem oldott meg semmit a legtöbb helyen – a magyar történettudományban meg a legkevésbé. Majdnem minden és mindenki maradt a régiben, csupán néhány teljesen jelentéktelen név tűnt el az idők homályában (Nemes Dezső, Szabó Bálint, Vass Henrik). De mivel a rendszerváltozás során sem az egyetemi, sem az akadémiai szuverenitás „nem sérült”, semmiféle penitenciát nem kellett gyakorolnia senkinek. Maguktól meg persze eszükbe sem jutott. Ebből következik, hogy a kádári antinacionalista történelmi narratíva átvedlett „ballib" antinacionalista narratívává, s hovatovább ott tartunk, hogy a nyolcvanas évek óvatosan rákérdezős megközelítésmódjához képest manapság mintha visszalépnénk a hatvanas évekbe!

Az MTA épülete (wikipedia)


Szekér Nóra
Szekér Nóra

történész

„Egyszer majd el kell temetNI, és nekünk nem szabad feledNI” – Az újratemetés

Nagy Imre, és társainak újratemetése a magyar rendszerváltozás történetének szimbolikus eseményévé vált, ahol nemcsak a Nagy Imre-per halálraítéltjeit és a hatodik koporsóban szimbolikusan a forradalom mártírjait helyezték örök nyugalomra, de a forradalom leverésére épített rendszer legitimitása alól is kicsúszott a talaj.

A forradalom számonkérése az 1956. december 5-ei páthatározatra épült, amely az ellenforradalmi összeesküvés tételének jegyében kimondta, hogy nem egyszerűen csak ellenforradalom zajlott Magyarországon, hanem az ország külső és belső ellenségeinek összehangolt szervezkedéseként egy összeesküvés állt mindennek a hátterében. Ez az értékelés tette lehetővé, hogy a forradalom mögött felsorakozó minden politikai vonulat, az utcán harcoló szabadságharcosoktól a reformkommunista Nagy Imréig, a legszigorúbb ítélettel számon kérhető legyen. Kádár hatalmának megalapozását erre a vádra építette, amely nagyon sok ember halálát okozta. Az 1956-os események hivatalos átértékelése egészen 1989 elejéig nem történt meg és ez a legnyilvánvalóbban abban fejeződött ki, hogy a kivégzettek tisztességes eltemetését sem engedélyezték.

1989. június 16. Hősök tere


Tóth Eszter Zsófia
Tóth Eszter Zsófia

történész, társadalomkutató

Magyar labdarúgók, akik a pályán vesztették életüket

A pályán életüket vesztett magyar labdarúgók emlékére.

2021. június 12-én a világ a dán futballista, Christian Eriksen életéért egy emberként aggódott. Eriksen a Dánia-Finnország EB mérkőzés első félidejének végén, a 43. percben esett össze a pályán. Újraélesztéssel, gyors orvosi segítséggel stabilizáltak az állapotát és kórházba került. Csapattársai falat alkottak körülötte, míg az orvosi ellátás zajlott. Kasper Hjulmand, a dánok szövetégi kapitánya fogalmazta meg, hogy az Eriksen körül kialakult óriási szolidairtásban- amikor a szurkolótábor is a nevét skandálta – megmutatkoztak az olyan emberi értékek, melyek a sportsikereken is túlmutatnak: a szeretet és szolidaritás.

Jelen írásomban olyan magyar focisták történetét idézem fel, akik a pályán hunytak el. Sokan emlékeznek még Fehér Miklós tragikus esetére, aki a portugál Benfica játékosaként meccs közben, szívroham következtében vesztette életét. Most azonban régebbi példákat szeretnék felidézni, amely esetekben egy kivétellel a mérkőzést nem folytatták.

Fehér Miklós emlékműve a Benfica stadionjában (Wikipedia)


Szabó Ákos
Szabó Ákos

történész

Fociünnep

Amikor 2016 nyarán a labdarúgó Európa-bajnokságon a nemzeti csapat önmagához, és a korábbi évtizedek eredményeihez képest kiváló teljesítményt nyújtott, régóta nem látott események zajlottak országszerte: karneváli hangulat, zászlóerdő, boldogságtól sugárzó tekintetek mindenhol. Világossá vált; a nemzet ki van éhezve a sikerekre.

1982.július 8-án, a sevillai Ramón Sánchez Pizjuán stadionban, a tíz perccel korábban pályára küldött francia védőt, Patrick Battistont a kapujából kifutó Harald Schumacher letaglózta. A francia eszméltlenül hevert a gyepen. Két foga, törött bordája bánta a bajszos cerberussal való ütközést, ráadásul csapata 3:1-es vezetésről elveszítette az elődöntőt a nyugatnémetekkel szemben. A 2000-es évek elején (húsz évvel a mérkőzést követően) végzett internetes felmérés tanulsága szerint a franciák szemében a valaha élt leggyűlöltebb ember Harald Schumacher volt, megelőzve Adolf Hitlert!

Magyar szurkolók Marseille utcáin 2016-ban (origo)

Címkék:

Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A „Propaganda Due” botrány – egy magyar kommunista diplomata kalandjai és a szabadkőműves franchise

Olaszország, a Maffia, szabadkőművesek és ál-szabadkőművesek, a Vörös Brigádok és Aldo Moro meggyilkolása. A Propaganda Due (P2) páholy története, amelyben Száll József disszidens kommunista politikus is megfordult. Vajon a P2 volt a mór, ami megtette kötelességét, s azután mehetett?

1981.június 9-én a Magyar Népköztársaság legfelső vezetésének számára készült Napi Operatív Információs Jelentés első pontja a Propaganda Due nevű páholy körül kirobbant olaszországi fejleményekről szólt. „Az olasz lapok a P2 botránnyal összefüggésben részletesen foglalkoznak Száll Józseffel. A cikkek szerint Száll 1970-ben autóbaleset miatt a monteverchi kórházba került, ahol egy orvos ismertette meg Gellivel, a szabadkőműves páholy nagymesterével. Ezt követően Száll több alkalommal találkozott Gellivel és Viezzer ezredessel, az olasz elhárítás egyik tisztjével. Gellit és a letartóztatásban levő Viezzer ezredest politikai és katonai kémkedéssel vádolják, és keresik a „keleti országokba” vezető szálakat. Az ügyészség volt nagykövetünk szerepét ebben az összefüggésben is vizsgálja.” A NOIJ első pontja mindössze egy megjegyzéssel zárul: „Intézkedés: tájékoztatják a BM III/II csoportfőnökséget.”

Licio Gelli (Il Fatto Quotidiano)


Halmy Kund
Halmy Kund

történész, politológus

Hidegháború feketén-fehéren: a Karpov-Korcsnoi sakkmérkőzés mágiája, 1978

A sakk nagymestereinek összecsapása a hidegháború idején, para-pszichológiával, ráolvasással-, illetve fekete- és fehér mágiával fűszerezve.

Az 1970-es évek a szovjet-amerikai szembenállás megdermedt évtizede volt. Míg a Szovjetunióban Leonyid Brezsnyev stabil, állott légkörű hatalomgyakorlása és a gerontokrácia kialakulása zajlott, addig az USA-ban hatalmas politikai botrány, Nixon elnök watergate-ügye, Ford elnök rövid elnöksége, majd Jimmy Carter teljes iránymódosítása követezett be. A két szuperhatalom kisebb és nagyobb csatározásokban, kémjátszmákban, proxyháborúkban mérte össze az erejét – és természetesen sport terén is. Ezen a területen zajlott egy hatalmas ütközet, melyre manapság inkább csak a sakkjáték rajongói emlékeznek. 1978-as sakkvilágbajnokság döntője július 18. és október 18. között zajlott a Fülöp-szigeteken, Baguióban. A döntőbe jutott két nagymester a szovjet világbajnok, a 27 éves Anatolíj Karpov és – most jön a különlegesség – a hontalan, 47 éves Viktor Korcsnoj mérkőzött meg egymással. Pár évvel korábban még szovjet-szovjet elleni mérkőzésként került volna be a krónikákba, azonban Korcsnoj 1976-ban elhagyta a Szovjetuniót – a „disszidálás” összes korabeli velejárójával. (Hatalmas lejárató hadjárat indult ellene Moszkvában, állampolgárságától megfosztották, a családját nem hagyták utána menni nyugatra).


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Trianon, történelem, identitás

A történelem, mint fegyver? Újabb hozzászólás történetírói vitánkban.

Nemrég egy vita zajlott a Huszárvágás blog felületén. Grób László és Kanyó Ferenc disputája tulajdonképpen Aba Sámueltől indult, és a középkori magyar történeti forrásokról szólt. A vita a végén némileg elkanyarodott az eredeti témától, de ez talán nem is volt baj. (A három rész itt, itt és itt olvasható.) Grób László viszontválaszában a fő kérdést talán úgy fogalmazhatjuk meg, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy ki írja a történelmünket – hiszen egy-egy közösség története lényegében a válasz arra a kérdésre, hogy „ki vagy”.

Én most június 4-e után, a nemzeti összetartozás napja és Trianon évfordulója kapcsán mindössze egy olyan szempontra szeretnék rávilágítani, amit Grób László is érintett. Ez pedig a következő: a magyar történelem helyett is lehet egy másfajta, utódállami történetet írni.

Traianus császár szobra az anyafarkassal a bukaresti Történeti Múzeum lépcsőjén (reddit.com)


Grób László
Grób László

kiadóvezető

Orczy Emma és a Vörös Pimpernel

Az angol "fair-play" esete a jakobinus diktatúrával, amelyből egy nemzetközi hírű honfitársnőnk készített halhatatlan regényt. A Vörös Pimpernel születése.

Mi magyarok mindig szomorkodunk, hogy íróink mennyire nagyszerűek, s mégsem érik el a nemzetközi hírnevet. Másrészt meg hogy egy magyart ténylegesen csak akkor ismer meg és el a világ, ha külföldre megy: számtalan tudós, üzletember, filmes és a legkülönbözőbb más foglalatosságot űző ex-honfitársunk példája bizonyítja ezt. Persze az ellenkezőjére is bőven akad példa. Ezzútal azonban egy történetről lesz szó, amely inkább az előbbi forgatókönyvre emlékeztet és mégis rácáfol.

Az első kiadás címlapja


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A Nemzeti Összetartozás Napja

"Minden magyar felelős minden magyarért!" (Szabó Dezső)

Sokat gondolkoztam mit lehet ezen a napon írni. A "Nem, nem, soha" szlogenben bár minden van, de száz év alatt bizony kicsit elnyűtték a különböző korok és szereplők. Itt ne a területi rendelkezésekre gondoljunk elsősorban, hanem arra a megalázó elrendezésre, amely történelmi igazságtételnek állította be ezt a békét, s ezzel minket, magyarok megbélyegzett. A "Mindent vissza!" kívül esik a politikai realitásokon, és egyelőre ábránd, képzelődés csupán. De akkor mi legyen? Talán vessük el az álmainkat? Weöress Sándor így különböztette meg az ábrándokat, a képzelődést az álmoktól, a teremtő képzelettől: "A képzelődés az élet törvénye szerint működik, és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint működik, és amit megteremt, műalkotást, tettet, gondolatot: valódi és igaz." Ezt a magyar képzeletet, amely világokat tud teremteni, 80 évvel ezelőtt egy fiatal kolozsvári költő vetette papírra. 

Trianon-emlékmű, Hatvan, Kazinczy utca (köztérkép)

Címkék:

Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A Pálmay-különítmény és a Léva környéki harcok

A Huszárvágás blog megállapodott a "Napról-napra Trianon" című kronológia szerzőivel, hogy a kronológiára alapozva havonta egy kiemelt eseményt közlünk a blogon. A sorozat első részében a felvidéki harcok egyik hősének, Pálmay Ernőnek a küzdelmeit mutatjuk be.

Pálmay Ernő százados a soproni 18. honvéd gyalogezred tisztje a háború alatt. Az orosz hadifogságból csak 1918 novemberében térhetett haza, ami után a Léván állomásozó honvéd helyőrség és géppuskás tanfolyam parancsnoka lett. A kaotikus viszonyok kialakulásakor katonákból és a csatlakozó Bars- és Hont megyei polgárokból, illetve diákokból a belső rend fenntartása végett önkéntes alakulatot szervezett, amely a Pálmay-csoport nevet kapta. Különítménye ekkor századnyi erőt képviselt és több helyen összecsapott a benyomuló cseh légiósokkal és fegyveres bandákkal. 1918. december 23-án megválasztották a Felvidéki Egyesület elnökévé is, amely Magyarország integritását akarta megőrizni.

A Pálmay különítmény rövidesen újra összeütközésbe került az előrenyomuló cseh légiósokkal Zsolna, Galgóc, Trencsénteplic határában. A galgóci győzelem után azonban Pálmay Ernőt a „felesleges vérontásért” megrovásban részesítették, csapataitól megvonták a löszért és az élelmet. A Károlyi-kormány Pálmay Ernőt egységét 1919. január 8-án az Ipoly bal partjára, az újabb demarkációs vonalra vezényelte, ezért elhagyták Lévát.

A Pálmay-különítmény a lévai főtéren, 1919. június 1-én


Szabó Ákos
Szabó Ákos

történész

Made in Hungaria - A magyar teherautógyártás

Az első magyar – kifejezetten autógyártásra szakosodott – üzemet 1909-ben alapították Aradon MARTA (Magyar Automobil Részvénytársaság, Arad) néven. A teherkocsik terén azonban nem a MARTA hanem a Csepel és a Rába futott be évtizedes "karriert".

A Csepel és a Rába, ez a két klasszikus mély nyomot hagyott az emberek emlékezetében. A Facebookon mindkét márkának több tízezres rajongótábora van, amely önmagában is bizonyíték: az internet népe nem felejtette el sem a Csepelt, sem pedig a Rábát, a MARTA sajnos viszont kikopott a kollektív emlékezetből, amely két dologból következik. Egyrészt, a trianoni békediktátum a Magyar Királyságnál gazdaságilag (is) jóval elmaradottabb Romániának adta Aradot, így a gyár külföldre került, elveszett. Másrészt időben, „távolabb van” a MARTA a két másiknál (utóbbiak közül a Rábának jelenleg is van prosperáló üzemága), így az emlékezet, a filmszalag, a fényképezőgép jobban megőrizte az utóbbiak emlékét. Generációm fiúgyermekeinek csak a vágyakozás jutott egy működő, megvásárolható magyar autómárkáról, de sajnos nekünk ez a KGST szerkezete miatt nem adatott meg, maradt a buszgyártás és az Ikarus, amelyet 1990 sajnos magával sodort a rendszerváltás gazdasági kaszája.

Benz licensz alapján épített MARTA katonai teherautó az első világháború idejéből


Grób László
Grób László

kiadóvezető

Kik is a győztesek?

Aba Sámueltől a történetírói felelősségig. Történetírás és politika, vagy történetírás versus politika? Vitasorozatunk folytatódik Grób László viszontválaszával.

A Történelem, amit a győztesek írnak című blogbejegyzésre válaszolt Kanyó Ferenc: A történelmet író győztesek mi vagyunk. Mint céhbeli történész, nálam kapásból jóval több „neuralgikus” kérdést tud mondani, ahol történészek homlokegyenest ellentétes és egymást kizáró teóriái feszülnek egymásnak – sőt, nálam jóval több megoldásverziót is tud idézni. Meg is teszi ezt a honfoglalással és Aba Sámuellel kapcsolatosan. (Remélhetőleg a jövőben más vitatott eseményekkel kapcsolatosan is elmond majd pro és contrá-t a blog olvasóinak!)

Ugyanakkor az írása végén megfogalmazott következtetések továbbgondolásra, részben ellentmondásra késztetőek. Az írás így zárul: „a tapasztalatom az, hogy egyrészt érdemes elkerülni az egyszerű, gyors és olcsó választ ígérő, belső és külső ellenségekkel számoló teóriákat. (...) Másrészt mindig vissza kell menni az eredeti forrásokig, amelyek mégis a történészek és a történelemmel foglalkozók »munkaeszközének« számítanak. A mi történelmünket elsősorban mi magyarok írjuk és nem mások.”

Caravaggio: Szent Jeromos dolgozik


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Járvány után - a "post-pandemic boom" kérdése

Nemrégen megjelent a "post-pandemic boom" ígérete, vagyis az az állítás, hogy járványok után mintegy automatikusan bekövetkezik a gazdasági fellendülés. Valóban így van ez, vagy a fellendülés emberi döntések függvénye inkább?

Az emberiség által megtapasztalt nagy járványok után a legtöbb esetben természetesen nem ugyanolyan mederben folytak tovább a dolgok, mint előtte. A „legtöbb esetben” – kérdés, hogy egy társadalom, egy civilizáció mennyire akart és mennyire tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Sőt: mennyire kellett alkalmazkodnia. Maguk a járványok (korábbi írásaink itt és itt) éhséggel, elszegényedéssel, sőt, általános nyomorral jártak, hiszen megszakították a gazdálkodást,  a termelést, a kereskedelmet, és az emberi közösségek alapját jelentő közbizalmat is aláásták.

De vajon mi történt a járványok után? A normalitás tért vissza, a hétköznapok? Esetleg a kitörő életöröm? És mi volt a helyzet a gazdasággal? A járványokat minden esetben gazdasági fellendülés követte? Utóbbi kérdésre keresi a választ az Economist május eleji írására. Felvetéseik nyomán a Huszárvágáson is véggigondoltuk a dolgot.

Robert Seymour: A kolera a győztest és vesztest egyaránt letapossa


Kanyó Ferenc
Kanyó Ferenc

A történelmet író győztesek mi vagyunk

Mi magyarok vagyunk azok a győztesek, akik a középkori magyar történelmet írták. Ami százhúsz éve dicsőségesnek számíthatott, azt ma esetleg másképp ítéljük meg, és az is lehet, hogy a történeti forrásokat újra megvizsgálva egészen más képet kapunk a kora középkori eseményekről.

Grób László kérdéseket felvető sorait olvasva a középkori magyar történelemmel foglalkozó történészként egy merész kijelentéssel élnék: mi magyarok vagyunk azok a győztesek, akik a középkori magyar történelmet írták. De nem mindegy, hogy a történetírás mely szakaszában fogalmazták meg azokat a tételeket, amelyek körül manapság a közbeszédben olyan nagy viták zajlanak. Ami százhúsz éve dicsőségesnek számíthatott a közvélemény szemében, azt ma már másképp ítéljük meg, és az is lehet, hogy a történeti forrásokat újra megvizsgálva egészen más képet kapunk a kora középkori eseményekről.

Manapság az emberi kíváncsiság kielégítésének az aranykorát éljük. A kérdéseinkre a válaszokat ott hordozzuk a zsebünkben, elővehetjük bármikor, elolvashatjuk rajta a Huszárvágás bejegyzéseit, és rákereshetünk a szerzők állításainak forrásaira. Ez még húsz éve sem számított természetesnek, egy-egy kérdés mélyebb megválaszolásához adatbázisok átnyálazásához szükséges idő, könyvtárban töltött órák kellettek. Legyen szó otthoni barkácsolásról, sportról, receptekről, a legfrissebb sci-fi sorozatok megjelenési időpontjáról vagy éppen egy politikai vitáról, villámsebesen a képernyőre varázsolhatjuk a legfontosabb tudnivalókat. A kíváncsiságunk kielégítése pedig stabilitást és kényelmet ad az életünk számára, egyúttal megváltoztatva a körülöttünk lévő világot.

Kálti Márk alakja a Képes Krónikában


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A Júdásfa. Kádár János születésnapjára

1912. május 26-án született Kádár János. Szemelvények Kádárról, Kádár kommunista elvtársaitól.

…és a csillagos estben ott susog immár harminc
évgyűrűjével a drága júdásfa: ezüstnyár rezeg
susog a homály követeinek útján s kitünteti őket
lehulló ezüst-tallérokkal érdemeik szerint illőn…
(Nagy Gáspár: A Fiú naplójából, 1986)

Kádár János (1912.május 26. Fiume - 1989. július 6. Budapest) születésnapján egykori kollegái, harcostársai, elvbarátai interjúrészleteivel idézzük fel emlékét.

Aczél György (a kultúra fő irányítója a Kádár-diktatúrában): 1956. november 7-én, amikor Kádár megérkezett Budapestre, a Parlament kapujában a felesége – Kádár nem nagy örömére – azzal fogadta hangosan, hogy „Ezt a szart már hagyhattad volna a Rákosiékra. Nem neked kellene csinálni.” Kínos. Tuszkolja befelé az asszonyt, mert ott vannak a tolmácsok meg az egész kíséret, és az asszony csak mondja, mondja. Ezt különben mindkettőjüktől hallottam. Külön külön-külön is és együtt is.


Horváth Angelus
Horváth Angelus

történész

Tisza István és a Magyar Figyelő

1911-ben Tisza István barátjával, Herczeg Ferenccel együtt megalapította a Magyar Figyelő című folyóiratot. Főként a századfordulótól rohamos tempóban kiépülő „baloldali ellenkultúra” intézett folyamatos, kitartó támadásai ellen hozták létre. A folyóiratot Tiszáék egyértelműen a konzervatív-liberális elit „szelíd ellentámadása” fórumaként szánták.

A nemzeti liberalizmus a 20. század elejére válságba került. Egyrészt nem volt képes megfelelő válaszokat adni az újonnan megjelenő problémákra, illetve a politikai életbe „berobbant” szereplők új, alapvető fontosságú kérdéseire. Ebből következően a liberalizmusnak nemcsak a válaszai, de az előfeltevései is megkérdőjeleződtek. A változás iránti igény szinte a levegőben lógott, de a magyar elit a változástól a Szent István-i Magyarország létét féltette. Ez a válság még jobbára nem a politikai-, hanem a kulturális térben jelentkezett. Korának talán legnagyobb formátumú politikusaként Tisza István ezt pontosan érzékelte, fel akarta venni a kesztyűt a hazai progresszióval szellemi síkon. Tisza rájött, hogy ignorálni vagy egyszerűen csak megbélyegezni az új, szélsőséges eszméket nem elégséges: vitatkozni, érvelni, csatázni kell.


Tóth Eszter Zsófia
Tóth Eszter Zsófia

történész, társadalomkutató

Karikó Katalin édesapja és az 1956-os forradalom

A történet, amely Karikó Katalin édesapjának meghurcolása mögött áll. 1956 egy vidéki helyszíne, amelyen hamarosan sajnos a kádári pufajkások játszották a főszerepet. Kisújszállás a forradalom és a megtorlás idején.

Még mindig nem tudunk eleget az 1956-os forradalom utáni megtorlásról. Még mindig van teendőnk a tekintetben, hogy feltárjuk, mennyire mélyreható volt az ellehetetlenítés azoknál az állampolgároknál, akik részt vettek az 1956-os forradalomban. És ez vonatkozik családtagjaik egész pályafutására a Kádár-korszakban. Így van ez a Karikó család esetében is, ahol Karikó Katalin annak hatására írta alá az állambiztonság beszervezési nyilatkozatát, hogy édesapja 1956-os múltjával zsarolták. Az '56 utáni csalódottság, a keserű józanodás az örömmámorból, a karhatalmisták által a zsigerekbe szó szerint beütött félelem, az elhurcolások, a társadalom szétzilálásáért folytatott kampány, a Nyugat által magunkrahagyottság - egy pillanatra gondoljunk bele, mi mindent kellett elviselni szüleinknek és nagyszüleinknek!

A diktatúrának nem volt elegendő az, hogy Karikó Jánost, Katalin édesapját meghurcolták amiatt, hogy a Forradalmi Tanács tagja volt, izgatás vádjával felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték és négy évig nem kapott munkát. Karikó János neve korábban, 1953-ban bukkant fel a helyi sajtóban, amikor nem akart öt hónapos pártiskolára járni, ezért kipellengérezték. (Szolnok Megyei Néplap, 1953. február 13.)

Kisújszállási forradalmi röplap (OSZK Plakáttár)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Buda bevétele és egy levélváltás furcsaságai

Május 21. a magyar honvédelem napja. 1849-ben ezen a napon foglalta vissza a honvédsereg Buda várát. Kiderült, hogy önerőből egy birodalommal elbírunk. De ki volt a Birodalom képviselője, a híres-hírhedt Hentzi vezérőrnagy?

1849 májusában világossá vált, hogy a magyar szabadságharc győzni fog a bécsi központú birodalom ellen. A császári fősereg visszavonult az ország nyugati szélére. Néhány erőd-, továbbá a Délvidék és Erdély egyes területeinek kivételével szinte egész Magyarország szabaddá vált. Azonban Buda vára, s ezáltal Pest-Buda még az ellenség kezén volt. A főváros nemcsak jelkép volt – egy ország függetlenségéhez kell a főváros! – hanem fontos közlekedési csomópontként hadászati értékkel is bírt. A Lánchídon kívül más állandó híd nem volt, amely így a legbiztosabb átjárást jelentette a Dunán, ráadásul a Szolnok-Pest-Vác vasútat, amely az ország ekkor működő első vonala volt, a budai császári helyőrség fenyegethette. A Duna, mint fontos szállítási út szintén zárva volt azáltal, hogy az ellenség tartotta megszállva az ikerfővárosokat. A szabadságharc bukása utáni sajnálatos, de érthető vitákkal nincs értelme foglalkozni. A honvédsereg vezetői és a kormány részéről a legészszerűbb döntés volt Buda elfoglalása és az ottani Habsburg-helyőrség kiiktatása. Megindult tehát az ostrom.

Josef Anton Strassgschwandtner: Hentzi halálos sebet kap Buda ostromának végén


Szabó Ákos
Szabó Ákos

történész

Májusi merénylet

Amikor Abdi Ipekçi török újságírót 1979. februárjában a nyílt utcán lelőtték, nem tudhatta senki, hogy egyik gyilkosa egy sokkal nagyobb merénylet elkövetése miatt kerül majd az újságok címlapjára, nem pedig az isztambuli gyilkosság okán. 30 évvel ezelőtt lőttek rá II.János Pál pápára.

1978 októberében a pápaválasztó konklávé egy lengyel főpapot, Karol Wojtłát választotta Róma püspökévé. Megválasztása egyértelmű arculcsapást, hatalmas presztízsveszteséget jelentett a Szovjetuniónak, hiszen egy kommunista ország állampolgára volt a II. János Pál nevet választó Karol Wojtyła. Az 1979 nyarán hazalátogató szentatyát több milliós tömeg kísérte végig Lengyelországon. Az alig több mint egy hetes látogatás során Krakkóban, Varsóban, Gnieznóban és a többi felkeresett városban igazi sztárként kezelték a pápát. A Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetése kénytelen-kelletlen csupán asszisztált a pápalátogatáshoz, és a maga módszereivel igyekezett kisebbíteni annak jelentőségét: az állami tévé csak közeli képeket adott, alig mutatta a hatalmas tömegeket, szinte mindig idős néniket, bácsikat szólaltattak meg, azt sugallva, hogy csak az öregeket érdekli a vallás és a pápa, a modern, szocialista fiatalokat nem, őket nem „rontotta el a vallás”.

A pápa közvetlenül a merénylet előtt (tozlumikrofon.com)


Grób László
Grób László

kiadóvezető

A történelem, amit a győztesek írnak

Vajon mi alapján írjuk a történelmet? A történelem, amit nemcsak menet közben, hanem utána, az emlékezetben is meg kell nyerni. Ha véget érnek az ásatások, Aba Sámuel vajon hol fogja megtalálni a helyét?

Belegondolt már abba a tisztelt Olvasó, hogy milyen keveset tudunk a magyar kora-középkorról? És hogy amit tudunk, az is mennyire bizonytalan. A honfoglalás ködös: megérkezett ide a Kárpátok hágóihoz egy hadsereg, majd egy törzsszövetség. Állítólag menekülnek, majd beözönlenek és elfoglalják a Kárpát-medencét. Már itt gyanús: a menekülők nem így szoktak viselkedni, ilyen magabiztosan és diadalmasan. Nem is véletlen, hogy újabban már arról szólnak a hipotézisek: nem menekültek, hanem tudatosan „hazát foglaltak”. Mint láthatjuk, a két elmélet kizárja egymást.

Aztán egészen Géza fejedelemig: mi is volt több mint egy évszázadon keresztül, azon felül, hogy „kalandoztunk”? Kiraboltuk a kolostorokat, megbecstelenítettük a szüzeket és felpakoltuk az arany meg ezüst étkészleteket? Vagy pedig védelmi háborút vívtunk németség ellen a pozsonyi csata után is, a „legjobb védekezés a támadás” elve alapján? Mindenki részt vett benne? Vagy csak a balatoni törzsek?

A ménfői csata ábrázolása a Képes Krónikában. Balra lent éppen Aba Sámuellel végeznek.


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A feketehimlő felszámolása

Az 1960-as évek közepéig a feketehimlő a világ nagy része számára halálos veszélyt jelentett. A hidegháború közepette egy páratlan amerikai-szovjet együttműködés keretében azonban alig tíz év alatt sikerült felszámolni a himlőt.

Képzeljük el a következő jelenetet. 1966-ot írunk, és a szövetségi kormány egyik irodájában vagyunk Washington DC-ben. Egy egyenruhába öltözött hivatalnok éppen azt mondja egy öltönyösnek: „Az Ön küldetése, hogy végezzen egy ellenséggel, amely több embert ölt meg, mint ahányan mind a két világháborúban odavesztek. Lesz valami vacak kis költségvetése, egy kis csapata és ha elrontja, a Minisztérium le fogja tagadni, hogy akár csak tudomása lett volna az Ön akciójáról”. Nos, ez a jelenet úgy fest, mintha egy hollywoodi filmből lenne, és valóban, az éppen az évben debütáló Mission: Impossible című tévésorozat egyik nyitójelenetéről van szó. Csakhogy ez a valóságban is megtörtént, bár nyilván nem szó szerint idézve az elhangzottakat. A hivatalnok az USA tiszti főorvosának helyettese volt; az öltönyös a Járványos Betegségek Központjának (CDC) egyik tudósa volt, Donald Henderson; míg az ellenség a fekete himlő.

A ragálykór ábrázolása egy szicíliai falfreskón 1445-ből


Szabó Ákos
Szabó Ákos

történész

Szocialista teherkocsik - A keleti blokk motorizációja 2.

Mik voltak a szocialista tervgazdaságok "igáslovai"? Honnan jön a "pótos IFA" kifejezés? Milyen teherkocsik szállították a téglát, a meszet, a betonelemeket a szocialista építkezésekre, és milyen furgon hozta a kenyeret, a tejet a lakótelepre?

A cikk első részében a keleti blokk személyautóinak történetével foglalkoztunk, olyan – mára kultikussá vált – autókat mutattunk be, mint a Trabant, a Zsiguli, vagy éppen a Polski Fiat.

A második rész az erőszakos iparosítás igáslovait, a kommunista országok teherautóit, kamionjait, kisbuszait mutatja be, főleg azokat, amelyek meghatározták gyerekkorunk építkezéseit, piacait, vagy épp országútjait. A második világháborús győzelemmel nem ért véget a szovjet háborús politika. Az Egyesült Államokkal szemben „kirobbant” hidegháború alapvetően meghatározta az ország és a Vörös Hadsereg által megszállt területek mindennapjait. Az erőszakos iparosítás jellemezte időszakban gyárak, kohók, üzemek százai nőttek ki a Visztula, az Elba vagy épp a Duna mentén. Az építkezésekhez, de a tömeghadsereg működtetéséhez is szükség volt olyan teherautókra, amelyek bárhol bevethetők voltak.

ZIl teherautó (trans.info)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Mi lett volna ... ? Ha a keleti magyarok megmaradnak?

A volgai magyarok sorsáról kevés adat áll rendelkezésre. A mongol betörés örökre szétszórta őket a körülöttük élő törökös népek tengerében. De mi lett volna ha sikerül átvészelniük a tatárjárást? Mi lett volna, ha sikerül csatlakozniuk a Magyar Királysághoz?

1221-ben Dzsingisz kán nyugati irányba indította el két legjobb hadvezérét, Dzsebe-Nojont és Szübötej-Bagaturt két, egyenként 10 ezer harcost számláló hadosztállyal (töménnyel/tümennel). A megbízatásuk elsődlegesen az volt, hogy kézre kell keríteniük Muhammad Alá-ad-Din sahot, a mongolok által lerohant Közép-Ázsia korábbi uralkodóját. Mivel az üldözött sahról kiderült hogy halott, a két vezér feladata átalakult: mélységi felderítést kellett végezniük nyugati irányban. Ezzel elindult a Nagy Portya, a hadtörténelemben egyedülálló lovasbravúr, amelynek során közel 8000 km-t tettek meg Dzsebe és Szübötej seregei. A két vezér Iránon keresztül a Kaukázusba vidékére tört be, a sah örökösét, Dzselál Ed-Dint üldözve. Mindenütt tűz és halál kísérte útjukat. Utána átkeltek a hegyeken, legyőzték az alánokat (jászokat) és a kunokat is, ezzel a kelet-európai sztyeppén megrendítették a kun törzsszövetség hatalmát. Kötöny, a kunok kánja az orosz hercegekhez fordult segítségért, de a rákövetkező májusban a Kalka folyó mellett vereséget szenvedett az egyesült kun-orosz sereg.

Volgai bolgár harcosok. A keleti magyarok is hasonlóak lehettek (bolgar.info)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A nácik veresége

Május 8. vagy május 9.? Mikor és hogyan ért véget a második világháború Európában? Hogyan "tört ki a béke"?

1945. április 30-án öngyilkos lett Hitler. Ekkora az "ezer évig tartó Birodalom" alig 12 évvel a létrejötte után már csak egy füstölgő romhalmaz volt. Csodafegyvert nem sikerült csinálni, és politikai csoda sem következett be, vagyis a Szovjetunió és az angol-amerikai tandem nem rúgta össze port. Hitler úgy gondolta, hogy a „német nép fiatal és erős” és a vereség ellenére még nagy jövő előtt áll; borúsabb pillanataiban azonban arra jutott, hogyha nem tudott győzni a németség, akkor megérdemli a sorsát. Ekkor derült ki, hogy nem a „németségbe” volt szerelmes, hanem az Erőbe; és ezt az Erőt sokáig a németekbe látta bele. Nagyon-nagyon modern gondolat volt ez, a Nietzsche által halottnak kikiáltott Isten helyére állított brutális, nyers, evilági Erő iránti hódolat kifejeződése.

Mindez már nem számított. A halott Führert és halott feleségét leghívebb követői kivitték a bunkeren kívülre, a direkt erre a célra félretett benzinnel leöntötték. Tisztelegtek lángok előtt. A Valhalla valkűrei helyett azonban a pogány, ógermán temetést a szovjet nehéztüzérség zárta rövidre.

Keitel marsall aláírja a fegyverletételt (Wikimedia)


Hegedűs Zoltán
Hegedűs Zoltán

történész, újságíró

Egy régi járvány: Morbus Hungaricus

Egy ragályos betegség, ami Magyarországon és Európában tíz- és százezrek haláláért volt felelős az 1800-as évektől másfélszáz éven keresztül. A Morbus Hungaricus, a tüdővész története.

A tavalyi év sok mindent megváltoztatott bennünk. A koronavírus járvány előtt a nyugati társadalmak elhitték, hogy nagy járványok már nem fognak pusztítani a fejlett világban. És bár számtalan tudós kongatta a vészharangot, hogy nagy az esélye egy újabb világjárvány kitörésének, őszintén szólva a közvélemény erre nem volt vevő. Pedig a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy nem múlt el évszázad járvány nélkül. A járvány visszatért. A történelemnek pedig nemcsak hogy nem lett vége, de ráadásul megint igaza is lett.

Az utolsó nagy pandemia a spanyolnátha volt 1918-19-ben, amely becslések szerint 20-100 millió ember halálát okozta világszerte. De voltak olyan ragályos betegségek, amelyek nem hirtelen, hullámokban, vagyis járványszerűen, hanem folyamatosan tizedelték Magyaroroszág lakosságát. Ilyen volt a tuberkulózis (TBC), amelyet gyakran hívtak Morbus hungaricusnak is, azaz magyar betegségnek. A nem túl megtisztelő elnevezést azért vívta ki magának a kór, mert a XIX. század végén és a XX. század elején az összes halálozás egynegyedéért a TBC volt a felelős Magyarországon. A népbetegségért a vitaminhiányos táplálkozást, a rossz higiénés körülményeket és a zsúfolt városi nyomornegyedek körülményeit teszik leginkább felelőssé. Bár a TBC a felsőbb néprétegekben is szedett áldozatokat, de a döntő többségük a szegénynegyedekből került ki.  

A tuberkulózisért, vagyis a tüdőgümőkórért nem egy vírus, hanem egy baktérium (Mycobacterium tuberculosis) volt a felelős. Manapság, a vírusok korában a baktériumokról kevésbé hallunk, pedig a középkori pestis és az újkor járványait okozó kolera kórokozója is baktérium volt. A TBC ugyanúgy cseppfertőzéssel terjed, mint a spanyolnátha vagy a Covid-19.

Tüdővizsgálat az első világháborúban (kumc.edu)


Grób László
Grób László

kiadóvezető

"Porlik, mint a szikla"

A történelem egyetlen igazi tényezője a demográfia. Hogyan alakult a magyar közösség sorsa az elmúlt évszázadokban ennek mentén? Moldva, Erdély - lassan nincs hova hátrálni.

Történelmi közhely, hogy a „szinte színmagyar” Kárpát-medencét a folyamatos háborúk alakították át etnikailag heterogén területté: kezdve a tatárjárással, folytatva a török 150 évével, s a végén még némi Habsburg-rásegítéssel: Basta hadainak dúlásától a délvidéki szerb és német betelepítésekig. Ez csapódott le úgy a nemzeti mitológiában, hogy addig védtük testünkkel a háládatlan nyugatot a keleti veszedelmektől, míg aztán ráment az országunk.

Csángó tánc (Erdélyi Turizmus)

Idézzük fel egy pillanatra a dicső kezdeteket, segítségül hívva Rugonfalvi Kiss István írását a székelyek történetéről. Ő könyve elején határozottan állítja, hogy a koraközépkorban a Kárpátok keleti (!) lejtőin is magyar települések voltak: „... a XIV. század végéig a Kárpátok és Szereth, sőt Pruth közötti terület Magyarország kiegészítő részét képezte annyira, hogy annak neve sem volt; a XIV. századtól ennek egy kis része (!) mint a magyar államhoz tartozó provincia, Moldva nevet kapott.”


Szabó Ákos
Szabó Ákos

történész

A szocialista blokk motorizációja

A szocializmus fogyasztói oldala, a nehezen várt Trabantok, ezeröcsi Ladák és Záporjóskák világa. A hiánygazdaság a személyes mobilitás terén is hiányt szült. 1991. április 30-án gördült ki az utolsó Trabi a gyár kapuján.

Az egykori szovjet érdekszférába tartozó országok lakói számára ma már teljességgel ismeretlen a hiánygazdaság fogalma. Krakkó, Prága, Budapest lakói kellemetlenséget csak a tavaly berobbant pandémia idején éreztek, amikor azzal kellett szembesülniük, hogy rövid időre kifogyott az élesztő a boltok polcairól, és a vásárlási idősáv miatt nem mehettek akármikor a liberális világ templomaiba, a szupermarketekbe. Pedig nem is olyan rég – nagyszüleink alkotó éveiben, vagy éppen szüleink fiatal korában – a sorban állás ugyanúgy a mindennapok részét képezte, mint a boltvezetők korrumpálása az „importból visszamaradt” (ergo jobb minőségű) áru megszerzéséért. A II. világháborút követően a győztesek saját érdekeiknek megfelelően kezdtek hozzá a világ – és benne Európa – újjáalakításához. Az öreg kontinens nyugati fele az amerikai érdekszférába került, míg Közép-Európában a szovjet lett az úr.

A Vörös Hadsereg az általa megszállt területeket módszeresen fosztotta ki: nyersanyag, mezőgazdasági termény, élőállat, és ipari eszközök is a Szovjetunóba kerültek. A legyőzött Németországból, a híres vállalatok tervezőasztalairól számtalan terv, fejlesztés, „landolt” a Kreml urainál. Mivel a háború utáni Európában kiemelet kérdés volt a motorizáció ügye, a szovjetek is több tehergépkocsi és személyautó tervét kezelték kiemelten, természetes módon prioritást adva a tehergépkocsiknak, amelyeket a hadseregnek szántak, a személyautózás élményét meghagyva egy szűk körnek: a fő kádereknek és azok családjainak. A Szovjetunióban a ZIM és a ZISZ autói készültek a pártelit részére, vagyis a Molotovról, illetve a Sztálinról elnevezett autógyárakban. A Nagy Tanítómesterről, Leninről elnevezett autógyár - a ZIL - mint márkanév később azonban mint teherautógyár futott be nagy karriert.

Pobjeda kabriók a Molotov Autógyár udvarán


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Mi lenne, ha…? Ha a „Gerilla” című könyv valóra válna?

Egy sötét forgatókönyv Európa összeomlásáról. Polgárháború Franciaországban, fegyveres konfliktusok a világban. "Mi lenne, ha...?" - ha a ma ismert európai életünk fenekestől felfordulna?

A történészek nem szeretnek a jövőre nézve bármit mondani. Ez érthető, hiszen homlokegyenest ellenkezik a hivatásukkal, ami alapvetően a múltra fókuszál. Nem is véletlen, hogy ezen a blogon nem a „mi lenne, ha?”, hanem a „mi lett volna, ha?” kérdésfelvetés mentén ígértünk egy-egy írást havonta. Most azonban kivételt szeretnék tenni, két okból. Egyrészt a polcon eddig porosodó, Laurent Obertone által írott „Gerilla – Franciaország” végnapjai című könyvet (az első részt) most olvastam el. Másrészt azért, mert a napokban futott körbe a hír, hogy húsz magas rangú francia csendőr- és katonatiszt nyílt levelet tett közzé (az eredeti itt), amelyben a polgárháború veszélyére hívták fel a figyelmet - a Gerilla című könyvhöz hasonlóan.

A „Gerilla – Franciaország végnapjai” című könyv egy disztópikus képet, egy összeomló civilizáció rajzát vetíti elénk. A történet szerint a Franciaországban a rendőrök és „fiatalok” szokásos összecsapásai közül az egyik többszörös tragédiába torkollik. Ez az utolsó csepp és az iszlámista hálózat megmozdul és merényletek sorával kiiktatja az ország technikai hátterét. Ez azonban őket is lebénítja, mivel nincs hol közzétenni az üzeneteket, a lefejezős videókat, a fenyegetéseket. Eltűnik a színről a „közvetítők” hada is, hiszen az állam lebénulásával elvesztik a szerepüket, amely a zsarolásra és a szipolyozásra épül.

Franciaországi "fiatalok" egy szétvert rendőrautón ünneplik győzelmüket (Grasscity)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A Bundesliga-bundabotrány 2. rész (Varga Zoltán, Canellas, a Hertha és a pénz)

A foci tényleg csak a pénzről szól? Történet arról, hogy a "szabad világ" egyetlen hajtóanyaga egyúttal a legnagyobb kötöttsége is. A Bundesliga 1971-es bundabotránya, 2. rész.

A német focivilágot megrázó legnagyobb bundabotrány 1971. június 6-án tört ki, amikor Horst-Gregorio Canellas, a Kickers Offenbach elnöke az 50. születésnapján lejátszott egy hangfelvételt, amelyen az eladott meccsek áráról alkudozott néhány játékossal. Az első részben olvashattuk a botrány kitörését követő zavaros jogi eljárásokat, a Hertha Berlin mosakodását, és azt, ahogyan látszat-ítéletekkel sújtották 10 csapat játékosait és néha vezetőit is. De arról is esett szó, ahogyan a két magyarral, Gergely Lászlóval és Varga Zoltánnal akarták elvitetni a balhét. Innen folytatjuk, ez ugyanis a berlini klubnak igen komoly gyakorlati problémákat okozott.

A Schalke csalására ugyanis furcsa módon úgy derült fény, hogy a Herthanál jószerivel nem tudtak 11 embert összekaparni, hogy a pályára lépjenek. Miután a Schalke ellen 3-1-re kikaptak, polgári bíróságnál támadták meg német labdarúgó szövetség döntését Varga Zoltán eltiltásáról. A bíróság első körben visszaadta Varga játékengedélyét, s a visszavágón 3-0-ra legyőzték a Schalkét. Csakhogy a Schalke fellebbezett a német szövetségnél, amely jogtalannak minősítette a polgári bíróság ítéletét, és 0-2-re a Schalkének ítélte a meccset! Hamarosan újabb fordulat történt: a Schalke már a Kupagyőztesek Európai Kupájában menetelt, amikor kiderült, hogy a Schalke-keret is benne volt a Bielefeld bundájában, s ők is eladtak egy meccset!  A Schalke játékosai ezután eskü alatt vallották, hogy ártatlanak, azonban kiderült, hogy hamisan esküdtek. A Schalke ellenfelei a mai napig FC Meineid, vagyis FC Hamistanúzók néven emlegetik a klubot.

Horst-Gregorio Canellas sajtókonferenciát tart a kertjében (PlanetWissen)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Csak pénzről szól a foci? Varga Zoli, a Hertha és a Bundesliga-botrány 1. rész

Történet a német focivilág legnagyobb bundabotrányáról, és egy magyarról, akiben végül is nagyobb volt a becsvágy, mint a dicsvágy. Varga Zoltán 1968-ban a mexikói vb-n "disszidált", mert nem bírta a létező szocializmus kádárista szürkeségét - úgy érezte, ennél ő többet tudna elérni. A Fradit ráadásul az állambiztonság is fojtogatta.

Varga Zoltán külföldön először a belga Standard Liege keretében edzett, majd a Herthához igazolt. 1970. november 7-én mutatkozott be a Herthában a bajnok Mönchengladbach ellen 4–2-re megnyert berlini mérkőzésen. A negyedik berlini gólt Varga szerezte 85 ezer olyan néző előtt, akik jószerivel miatta jöttek ki. Egy mai anekdota szerint amikor Dárdai Pál a Herthához került, egy öreg szertáros említette neki, nem látott még olyan játékost az Olimpiai Stadionban, aki úgy lőtt volna kapura, mint Varga Zoltán. Varga a berlinieknél 10 gólt szerzett s 1971-ben a bronzéremig jutottak. „Öröm volt nézni, ahogy játszik. A technikájával, és azzzal, ahogyan megértette a foci lényegét, nagyon sokat hozzátett a sikerünkhöz” – idézte fel Varga szerepét a csapattársa, Uwe Wit. „A legjobb játékosunk. Briliáns a technikája, ugyanolyan tehetség, mint Cruyff, csak éppen Cruyff fizikailag erősebb” – fejezte ki csodálatát a berliniek vezető edzője, Helmut Cronsbain. Egyébként egy másik magyar is játszott akkoriban a csapatban: az erdélyi Gergely László (akkori hivatalos nevén Vasile Gergely).

Varga Zoltán (Hans Peters - ANEFO/Nationaal Archief)


Horváth Angelus
Horváth Angelus

történész

Francia megszállás Szegeden

2019, a századik évforduló óta újra érdeklődés övezi a magyarországi Szovjet, vagyis a Tanácsköztársaság történetét, a vörös-, fehér-, és a mindkettőt felülmúló fekete terror eseményeit. De mi volt a helyzet a franciákkal?

A Károlyi Mihályék által 1918. november 13-án megkötött belgrádi egyezmény lehetővé tette az antant erők számára a stratégiai szempontból fontosnak tartott pontok megszállását. Franchet d’Espèrey balkáni antant-főparancsnok Szeged, Temesvár és Arad városokba irányított francia csapatokat. Szegedre december 30-án érkezett egy gyalogezred közel 50 tisztje és 600 katonája, néhány hét múlva pedig további egységek csatlakoztak hozzájuk. De nem csak a franciák voltak jelen, ugyanis a Tisza bal partján fekvő Újszeged már november végén szerb megszállás alá került. Franchet d’Espèrey tábornok terve egyértelműen Magyarország teljes francia megszállása volt, amit a realista Clemenceau tett félre, nem utolsósorban a cseh és a román tiltakozás hatására. Mindenesetre decemberben még Budapestre is érkezett néhány száz francia gyarmati harcos, akik rövid vendégszereplés után kivonultak.

Maradt tehát az említett három város. Szegedre nem véletlenül jöttek a franciák, hisz a fegyverszüneti egyezmény által létrehozott demarkációs vonalon belül a második legnagyobb város volt, kulturális központ, szárazföldi és víziutak, valamint fontos vasútvonalak találkozásánál feküdt. Ráadásul a Temesvár, Arad, Szeged vonalon a magyar zsákmány felett egymásra acsarkodó román és szerb erőket is távol lehetett (volna) tartani egymástól. Végül Szeged francia megszállása játszotta a legnagyobb szerepet Magyarország életében.

Francia katonák fölvonulása 1919. július 4-én. (olvasat.hu)


Grób László
Grób László

kiadóvezető

A beteljesült prófécia

Szolzsenyicin a mai napig rejtély és rejtvény. Talán azért, mert az Igazságot kereste és az Igazságból megismert részt ki is mondta. Blogunk szerzője minden különösebb apropó, évforduló nélkül idézi fel az orosz író életművét és alakját. Nu kak gyela, Alekszandr Iszajevics?

Ha meg akarjuk személyesíteni a klasszikus kommunizmus sírásóit, két történelmi alak biztosan szóba jön: Ronald Reagan és Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin. Reagan elnökről szó esett egy korábbi blogbejegyzésben, ahol Máthé Áron ezt írta: „Reaganben az a meggyőződés alakult ki, hogy az, hogy túlélte a merényletet, az isteni kegyelem megnyilvánulása, és mégpedig azért, mert az Isten valamilyen nagy célra akarja az ő életét felhasználni.” Mennyivel erősebben igaz ez Szolzsenyicinre: nem csoda, egy orosz léleknél nem kell sokat kutakodni némi messianizmus után. Többször leírta például, hogy egy percig sem kételkedett frontkatonaként az orosz győzelemben – ez 1941 végén, ’42-ben azért nagy szó volt! Vagy utána, mikor rákkal operálták 1952-ben (!!!) a Gulágon (a források szerint egy magyar orvos), s túlélte! (Kilencven éves korában halt meg, 2008-ban.) Biztos volt benne, hogy élnie kell, mert feladata van: íróvá kell válnia és meg kell írnia „az igazságot”.

"Ne élj hazugságban!" - monumentális művészi Szolzsenyicin-graffiti Tver városában (Wikimedia)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Cservenka

Április 16-a a holocaust magyarországi áldozatainak emléknapja. 2000-ben, az első Fidesz-kormány idején határozott az emléknap bevezetéséről az Országgyűlés. 1944-ben ezen a napon kezdődött meg üldözött honfitársaink gettósítása, amelyet a deportálás követett.

A magyar zsidóság tragédiája a deportálások előtt, mellett és után több színtéren is kibontakozott, s ezek közül az egyik a munkaszolgálat volt. A szerbiai Bor munkatáborban magyar munkaszolgálatosok ezrei dolgoztak. 1944 kora őszén a partizánok elől két lépcsőben elindított több ezer munkaszolgálatos közül 1944. október 7-én Cservenkán ezer főt, a következő napon pedig a Cservenka utáni útszakaszon még 400 főt gyilkoltak meg az SS tagjai. Végül a délszláv muzulmán SS-alakulatnak adták át az őrzést. A tömeggyilkosságokat néhányan túlélték. Volt olyan, aki a tömegsírból, a gödörből menekült meg: "Reggel kivilágosodás után valaki a hullák közül megszólalt, hogy a hadnagy úr mentsen meg. Biztosan olyan helyen feküdt, hogy a rézsű tetejét lehetett látni, ahol Száll nevű hadnagy pár keret tag kíséretében állt. A hadnagy válaszolt, hogy jöjjön ki és ha van még valaki, aki él a hullák között jöjjön ki az is. A hullák közül 16-an jöttünk ki,erre azért emlékszem, mert kivittek bennünket a téglagyár területéről az országútra, ahol a velünk Borban lévő jehovás [Jehova Tanúi] század volt felsorakozva. Ott álltunk egy rövid ideig, amikor megszólalt valaki, nem tudom, hogy ki, hogy a zsidók meneküljenek, mert jönnek vissza a svábok." Egy másik munkaszolgálatos, Bondy Endre már a gyilkolás kezdetén elmenekült. Visszaemlékezéseivel emlékezünk a meggyilkoltakra, és az embermentésben segítséget nyújtókra. 

Az áldozatok síremléke Zombor temetőjében (Nyugat-Bácska portál)


Szabó Ákos
Szabó Ákos

történész

Mészárlás a katyni erdőben

Április 13-a a Katynban meggyilkolt áldozatok emléknapja Lengyelországban a Szejm 2007-es döntése alapján. Írásunkkal a baráti lengyel nemzet mártírjainak emléke előtt tisztelgünk.

„Hajnali háromnegyed ötkor ébresztő a fogolyszállító vagonokban. Innen kocsikkal visznek minket tovább. De hová?” (Andzej, Andrzej Wajda: Katyń)

A kérdést Andrzej kapitány jegyzi föl naplójába, Andrzej Wajda klasszikussá érett filmjében, a valóságot rideg szárazsággal bemutató történelmi játékfilmjében, a Katyń-ban. A lengyel katonatiszt sorsán keresztül a huszadik századi lengyel történelem legsötétebb lapját mutatja be a lengyel újhullám mestere, aki saját édesapját veszítette el a vérengzésben.

Szabadtéri emlék-kápolna a gyilkosságok színhelyén