Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

2022 nem 1956

Vajon van-e köze a magyar 1956-nak az ukrajnai 2022-höz?

Az utóbbi időben gyakori összehasonlítási alap a magyar 1956-os forradalom és az ukrajnai háború 2022-ben. A szuverenitásra, a nemzeti mozgástér megőrzésére, kibővítésére törekvő magyar politikát sokan azzal vádolják: elárulja az ’56-osok örökségét, amikor nem vesz részt a mai Oroszország ellen zajló „kereszteshadjáratban”, hanem a béke mellett foglal állást. A két fegyveres konfliktust azonban nem lehet összemosni, pláne nem egymás folytatásának beállítani.

Felrobbantott szovjet T-34-es harckocsi Budapest 1956-ban (Csorba Emánuel fotója)


Az első és legfontosabb különbség, hogy 1956-ban Magyarország egész területe a szovjet csapatok megszállása alatt állt, s az ország pedig a totális kommunista diktatúra szorításába volt préselve. Voltak politikai foglyok, voltak politikai kivégzések, és egy életidegen, embertelen ideológia bikkfanyelvén megalkotott szürreális szövegek hazudtak reggel, délben, este. Ezzel szemben 2022-ben Ukrajnában a szakadár köztársaságokat és Krímet kivéve nem volt idegen megszállás. Persze kérdés, hogy az ottani lakosok számára ez idegen megszállás volt-e, vagy pedig felszabadítás. Elvileg demokrácia is volt Ukrajnában, a Majdan téri események előtt és után is. Bár a Janukovics-rendszer tényleg korrupt volt de mégiscsak szabad választásokon került hatalomra. Másfelől 2014 után a demokrácia nagyobb dicsőségére ellenzéki orgánumokat, pártokat tiltottak be - miközben az ország nem lett sokkal kevésbé korrupt, és nem lett sokkal inkább működőképes.

1956-ban a magyar nép nem két nagyhatalmi tömb játszmájában vett részt, hanem éppen a két nagyhatalom tervei ellenében cselekedett. A magyarok nem akartak a NATO tagjai lenni 1956-ban, hanem semlegesek. A saját önrendelkezésük kivívásáért harcoltak. De mit mondjunk a 2022-es Ukrajnáról, amelyről az MSNBC híradásában a következőket olvashatjuk: „A választás, amellyel Ukrajnában szembesültünk - és itt szándékosan múlt időt használok - az volt, hogy Oroszország a tárgyalóasztalnál vagy a csatatéren vétózza meg a NATO ukrajnai szerepvállalását" - mondta George Beebe, a CIA Oroszország-elemzésért felelős volt igazgatója és Dick Cheney volt alelnök Oroszországgal kapcsolatos különleges tanácsadója. "Mi pedig úgy döntöttünk, hogy a vétót a harctéren gyakoroljuk, remélve, hogy Putyin vagy megáll, vagy a katonai művelet kudarcot vall.”

Magyarországon nem volt aktív a CIA 1956-ban, szemben Ukrajnával. „Egy múlt havi hírből kiderült, hogy az ügynökség 2015 óta képez ukrán különleges erőket és hírszerző tiszteket egy titkos amerikai létesítményben. Egyes amerikai tisztviselők jelentést elhessegették, azt állítva, hogy a CIA egyszerűen csak hírszerzésre képzi ki az ukránokat. Mások szerint a programnak van egy másik titkos célja is, amit én elhiszek: az ukránok felkészítése egy orosz megszállás esetén történő lázadásra.” – írta a Los Angeles Times

Vagy ahogyan egy másik elemzésben olvashatjuk: „A nyugati hadseregek már régóta kínálnak kiképzést és felszerelést az ország fegyveres erőinek. A New York Times nemrégiben megjelent jelentése szerint az Egyesült Államoknak több mint 150 katonai tanácsadója van az országban, köztük a különleges erők katonái. Az Egyesült Királyság is közbelépett. Hosszú távú kiképzési missziót (Operation Orbital) is folytat az országban mintegy 100 fővel. További 30 főt küldenek, hogy az ukrán erőket oktassák az elmúlt héten szállított mintegy 2000 brit NLAW páncéltörő fegyver használatára. A balti államok, Észtország, Lettország és Litvánia szintén küldenek páncéltörő és légvédelmi rakétákat. A múlt hónapban amerikai és brit kiberhadviselési szakértőket telepítettek az országba. A kanadai különleges erők egy kisebb csoportját is Ukrajnába vezényelték, és más NATO-tagok is küldtek tanácsadókat. A védelmi segélyen kívül a nyugati hivatalos és informális tanácsadók konzultáltak Ukrajna politikai szerveivel.”

Magyarországon 1956-ban nem voltak külföldi katonai, politikai és titkosszolgálati tanácsadók – a szabadságharcosok oldalán. A New York Times viszont arról tudósít, hogy a jelen pillanatban is vannak külföldi tanácsadók Ukrajnában: „még akkor is, amikor a Biden-kormányzat kijelentette, hogy nem fog amerikai csapatokat telepíteni Ukrajnába, a CIA néhány munkatársa továbbra is titokban tevékenykedik az országban, főként a fővárosban, Kijevben, és jelenlegi és korábbi tisztviselők szerint ők irányítják az Egyesült Államok által az ukrán erőkkel megosztott hatalmas mennyiségű hírszerzési információ nagy részét. Ugyanakkor más NATO-országok, köztük Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada és Litvánia néhány tucatnyi kommandósa is dolgozott Ukrajnán belül. Az Egyesült Államok a háború februári kezdete előtt kivonta saját 150 katonai kiképzőjét, de e szövetségesek kommandósai vagy maradtak, vagy azóta is ki-be járnak az országban, kiképzik és tanácsokkal látják el az ukrán csapatokat, és a helyszínen biztosítják a fegyverek és más segélyek átadását - mondta három amerikai tisztviselő. 

De nemcsak a fegyverek és más segélyek szétosztásáról van szó: „A volt CIA-tisztviselő szerint az Egyesült Államok csak "kész" hírszerzési adatokat szolgáltat, ami azt jelenti, hogy azokat az USA már feldolgozta, szemben a "nyers" hírszerzési adatokkal, mint például a valós idejű videofelvételek vagy kommunikációs lehallgatások.” Ez azt jelenti, hogy a nyugati szövetségei rendszer minimum befolyást, maximum kontrollt gyakorol az ukrán fél és annak hadmozdulatai fölött. A magyar szabadságharcosok fölött 1956-ban nem volt külső erő, amely befolyást gyakorolt volna - hacsak a szabadjára eresztett müncheni Szabad Európa Rádió magyar adásának félrevezető információit nem tekintjük annak.

Magyarországon 1956-ban szóba sem került a második világháború idején odakozmált, vagy lejáratódott szereplők előrángatása a spájzból, és a kádárista propaganda- és megtorló gépezet vért izzadt, hogy legalább egy-egy "horthyistát" vagy csendőrt találjanak, és hogy '56-ot a "fasiszták, az alvilág és a prostituáltak" megmozdulásának lehessen beállítani. Ezzel szemben 2013 novemberétől Ukrajnában nagyban támaszkodnak a szélsőséges banderista örökségre. 

Legvégül pedig, 1956. október 23. spontán népi megmozdulásból fejlődött forradalommá és szabadságharccá. Természetesen voltak előzményei, de nem a szovjetek provokációja és szemben az utóbbi években visszatérően felbukkanó orosz állításokkal, nem is a CIA korai  "színes forradalma" volt. De mi volt Ukrajnában az Euromajdan 2014 decemberében? 

Az erősen baloldali Nefelejcs Gergő (korábban maga is utcai mozgalmár) a következőket írta: "az energia-ellátás meg a közművek például elég kardinálisak, lévén az egész Washington-konszenzusos neoliberalizmus másról sem szól, minthogy az összes ilyet mindenféle multicégek uraljanak - és ebből a szemszögből nézve országunk orosz gázfüggősége egy hatalmas profit-potenciál, amit ki lehetne váltani, csak hát ahhoz politikai akarat, pontosabban hatalom kellene. Magyarország ebben nem egyedi: szerte Kelet-Európában nagyjából ugyanez a helyzet, hogy amint különutas kormányok jelennek meg, előbb-utóbb felbukkan valami antikorrupciós összellenzéki izébizé, ami hajlandó elmenni az utcai forradalomig is (mint az történt Ukrajnában), hogy aztán a megfelelő embereket ültessék a hatalomba." Ha mindezt összevetjük John Bolton amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó minapi megjegyzésével: "Mint olyasvalaki, aki segíített puccsokat megtervezni, nem itt [Amerikában], hanem máshol, szóval ezek sok munkával járó ügyek." (2022. július 22.) akkor borsózhat a hátunk. Boltonról csak annyit, hogy a Wikipedia szerint: "széles körben külpolitikai "héjának" tartják, mivel támogatta az USA katonai fellépését és rendszer-leváltásait Iránban, Szíriában, Líbiában, Venezuelában, Kubában, Jemenben és Észak-Koreában"

1956 egyértelműen forradalom volt egy totalitárius rezsim ellen és szabadságharc az idegen megszállókkal szemben. A mostani ukrajnai háború egyszerre viseli magán az önvédelmi élet-halál harc és a proxy-háború jegyeit. Remélhetőleg a konfliktusból az ukrán nép megújulva fog kikerülni!