Halmy Kund
Halmy Kund

történész, politológus

A globális demográfiai robbanás és a technológiai fejlesztések gyorsulása között feszülő ellentét

Demográfia, népességrobbanás vs robotizáció. Mi lesz velünk, dolgozókkal és fogyasztókkal?

2022. február 1-én az emberiség lélekszáma órákon belül eléri a 7.924.230.000 főt. 2023-ra prognosztizálják a 8 milliárdos határ átlépését. Mindez hátborzongatónak tűnik annak fényében, hogy a pár évvel ezelőtt természettudományos körökből származó információ szerint a föld eltartóképessége 10 milliárd főben maximalizálható. A 2010-es évek demográfiai számításai azonban nem lineáris növekedési rátát határoznak meg, tehát nem kb. 2040-re érjük el a 10 milliárdos (rém)álomhatárt, bár a jelenlei növekedési ütem ezt jövendölné. Úgy tűnik, hogy a népességnövekedés üteme lassulni fog, és 2100 körül éri el a csúcspontot – pontosabban egy platóra érkezik –, és még nem sejthető, hogy onnan milyen irányú elmozdulás várható. 10 milliárd 800 millió főnél tartunk majd ekkor.


A 2100-as – lassuló növekedés után elért – szintet azonban a kontinensek lakossága nem egyenlő arányban közelíti meg. Míg Európa és Amerika hozzávetőleg (enyhe emelkedés után), kb. 2035-től évtizedekig stagnál majd, addig Ázsia 2050-ig döbbenetes mértékben túlnépesedik, és ezt csak egy földrész szárnyalja túl: Afrika, mely a 2100-as csúcsot (vagy platót) is folyamatos növekedéssel éri el. Ázsia népessége várhatóan csökkenni kezd 2050 után, így világ össznépességén belüli lakosságaránya is csökken.

A sok számadat után fel kell tennünk az üdítőnek cseppet sem mondható, profán kérdést: ekkora embertömeg (akár gyorsan, akár lassan szárnyalva túl a 10 milliárdos határt) mit fog enni, mit fog inni, és milyen önfenntartó munkát tud végezni egy véges energia - és erőrrásokkal rendelkező gömbfelületen: a Föld nevű bolygón? Hol fog élni? A kérdés tekinthető költőinek is, melyre gyors válasz adható. Nem lesz elég elegendő élelem és ivóvíz ilyen ütemben növekedő népesség számára, az értelmes munkáról már nem is beszélve. Bizonyos kontinensek népességének lineáris növekedése immár leállíthatatlan, és reális családtervezéssel sem befolyásolható – pláne, ha a szándék sincs meg rá. A volt „harmadik világ” (vagy „fejlődő országok”) továbbra is erőforrásként, tradicionális szokásként tekintenek a nagy (hatalmas) családokra, a világszervezetek a segélyezésen és a látványos, de kudarcos klíma-attrakcióknál többre nem képesek. (Faültetés a Szaharában, szemétszedés a Csendes-óceánon, a zöldnek beharangozott szélerőművek elhasználódott rotorjainak bútorrá (!) alakítása…) Mindez a demográfiai atombomba robbanásának hatásait semmiben nem befolyásolja.

Ennek a folyamatnak beláthatatlan következményeivel párhuzamosan évtizedek óta egy szinte vallásként megnyilvánuló mánia bontakozik ki a „fejlett” országokból kiindulva, meghatározva a nem-nyugati, de hatalmas tudáspotenciállal rendelkező keleti országok godolkodásmódját is. Ez nem más, mint a technológiai „haladásba” vetett forradalmi hit, melynek vélt végkimenetele elhozza az emberiség számára az abszolút pozitív létállapotot, az összes problémára megoldást kínál, és a technika, a digitalizáció és a mesterséges intelligencia határtalan kiterjesztésével mintegy földi megváltást kínál az emberiség számára. Érdekes, hogy nem jelent rossz hírt a tech-mániás guruk számára az, hogy a robbanásszerűen növekvő emberiség nemhogy több „gépet”, „fejlesztést”, emberi munkát kiváltó robotot, appot és túlbürokratizált digitális ügyintézési lehetőséget kívánna, hanem emberhez méltó munkát, elfoglaltságot és termelő tevékenységet. A fenti számokból látjuk, hogy mindezt még gépesítés nélkül is szinte lehetetlen lesz biztosítani. Félelmetes a médiában hétről hétre megjelenő, önmagukat rendkívül okosnak tekintő szakemberek lelkes megnyilatkozását látni, amint az élet minden területére behatoló technikai újítások üdvös szerepét ecsetelik. Mint halljuk „Amerikában bizonyos helyeken már nem kell majd orvos, robotnak mondjuk el a panaszainkat.” Szuper, és mit csinálunk az évtizedes tapasztalatú szakorvosokkal? „Nem kellenek majd járművezetők, minden önvezető lesz.” Hurrá, csak éppen pár hónapja omlott össze Nagy-Britannia belkereskedelme a gépkocsivezetők hiánya miatt. Fantazmagória, hogy hamarosan elérjük azt a szintet, hogy nem kell sofőr…, és különben is, akkor mit csinálnak a profi járművezetőnek tanult emberek? Elmennek kapálni? De arra sincs szükség...elvileg! A gyakorlat azonban némileg mást mutat.

A mezőgazdaság kezd a leginkább gépesített szektorrá válni, főként a „fejlett” Nyugaton. Mégis, Dél-Európában látjuk, hogy idénymunkásokból hiány van nyáron, a géppel nem lehet pótolni az emberi munkaerőt. Ide tartozik, hogy az emberek pedig leszoknak a fizikai munkáról.  A technika-mánia mögött üzleti érdekek és médiaszenzáció keresése húzódik meg, és soha nem éri el célját (hála Istennek). A létező munkerőhiányt a nagy nyugati cégek sajnos migrációval, bevándoroltatással kívánják megoldani, tudván azt cinikusan, hogy a technika nem fogja működtetni 8-9 milliárd ember életét, pláne etetni nem fogja. A valóság és mániákusan hirdetett futurisztikus látványvilág között ordító ellentmondás feszül. A technológiai fejlesztések szerénység, belátás, és tradicionális etikai értékek nélkül vakvágányra vezetik a 21. század megfáradt társadalmait.