Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Nyugat-Magyarország, első felvonás: a Hiénc Köztársaság

A Huszárvágás blog megállapodott a "Napról napra Trianon" szerzőivel, hogy havonta egy bejegyzést közülünk tőlük. A soproni népszavazás 100. évfordulóján a Nyugat-Magyarország megszerzésére tett első osztrák kísérlet kudarcát idézzük fel.

Mi az, hogy "hiénc" (heanz)? Nyugat-Magyarország osztrák határ menti sávjába a középkorban, illetve a török idők végén bevándorolt dél-német (bajor, sváb) telepesekből kialakult népcsoportot hívták így. A Heanzentum központjának Güns, vagyis Kőszeg városkája számított, persze néha Sopront (Ödenburgot) is ide sorolták. A probléma csak az volt, hogy a városi polgárság nagyobbrészt magyarnak vallotta magát, így a németajkú polgárok nemzetiségi közösséggé való szerveződése nem volt jellemző a térségre.

Nagymarton (Mattersdorf) /Burgenland-ORF


A hiéncek emancipációjának hiánya és nemzetiségi életük szervezetlensége ellenére már az első világháború előtt a nagynémet soviniszta gondolkodók között felmerült Nyugat-Magyarország elcsatolása. Karl Wollinger szentgotthárdi gazda és Adalbert Wolff nezsideri (Neusiedl) gyógyszerész megpróbáltak kultúregyletet szervezni és a nagynémet (alldeutsch) imperialisták segítségével mozgalmat indítani. A politikai közbeszéd szélére sikerült is felcsempészni a "Heinzenland/Burgenland-kérdést". Egy 1906-os javaslat nemcsak a mai Őrvidék (Burgenland) területének elcsatolását célozta meg, hanem többek között magát Győr városát is, sőt, Komáromot is. A brossúra készítője az etnikai érvek helyett természetesen a gazdasági-stratégiai szempontokra hivatkozott. Ez viszont már egészen a magyar Országgyűlésig érő hullámokat vert. Laehne Hugó, a kőszegi kerület képviselője - maga is német gyökerű - Wekerle Sándor miniszterelnököt interpellálta 1908. február 26-án: "Nem hagyhatjuk, hogy idegen országok polgárai felkorbácsolják az érzelmeket és megkérdőjelezzék hazánk területi integritását." Egy másik németajkúnak született magyar, Breit János Sopronkeresztúrról (Deutschkreutz) pedig egyenesen azt mondta: "Mi, magyarok nem tehetünk mást, mint hogy levonjuk a következtetést: a tizenkettedik órába érkeztünk!". A kibontakozó botrány elsimításához Ferenc József beavatkozására is szükség volt. Ennek ellenére – vagyis ezzel együtt – a négy nyugat-magyarországi megye elszakítása belekerült azután Ferenc Ferdinánd programjába is. Még két évvel korábban Magyarországi Német Néppárt alakult, amelynek felsőbbrendűséggel kacérkodó vezetői számítottak a szepesi és erdélyi szászok mellett a bánáti svábokra és a nyugat-magyarországi hiéncekre is.

Az első világháború legvégén, a szétesés zűrzavarában, 1918. november 6-án a balos-forradalmi lázban égő Bécsből egy szociáldemokrata politikus, Hans Suchard Nagymartonba (Mattersdorf/Mattersburg) utazott. A helyi szálloda nagytermébe összehívott gyűlésen meglepően sokan jelentek meg. A Magyarországon belüli autonómia és az elszakadás hívei nem értettek szót egymással, s már-már úgy tűnt, hogy zűrzavarba fullad a gyűlés. Végül egy Népőrség (Volkswehr) felállításáról határoztak, amelybe csaknem 300-an (!) jelentkeztek, a 15 koronás napidíj reményében. A hangulatról azért sokat elárul, hogy a gyűlés résztvevői piros-fehér-zöld karszalagot akartak a népőrség tagjaira, viszont Suchard a bécsi mintára csak vörös karszalagot javasolt. Végül is abban egyeztek meg, hogy semmilyen karszalagot nem fognak viselni. Fegyverük egyelőre még nem igazán volt, de már erőszakos módon léptek fel, s egyik-másik magyar hivatalnokot leváltották.

A Hiénc Köztársaság / Heinzenland kikiáltásának dokumentuma (DerStandard)

1918. november 12-én Bécsben kikiáltották "Német-Ausztria" megalakulását, s egy nappal később már felhívták Nyugat-Magyarország német, magyar és horvát lakóit a csatlakozásra. 17-én az új osztrák köztársaság hivatalosan is bejelentette igényét Nyugat-Magyarországra. Bécs élelmiszerellátására hivatkoztak a területi igények indoklásaként, a néprajzi érvek mellett. A bekebelezés előkészítésére megalakították a Westungarische Kanzlei-t. Fegyvereket csempésztek megbízottaik részére és nekiláttak a propaganda-munkának is.

December harmadikán az ország nyugati végein osztrák akció kezdődik: „Szentmargitbányán megjelent egy autó osztrák tisztekkel, kik hirtelenében összecsődítették a bányászokat, kimondatták velük mindenféle rózsás ígéretekkel, hogy elszakadnak Magyarországtól s aztán felbiztatták a tömeget, hogy menjen át Rusztra, űzze el a hatóságokat és kiáltsa ki ott is az Ausztriához való csatlakozást. Némi csőcselék el is indult, de a város határánál eloszlott, visszafordult.”

December 5-én az Őrvidéken folytatott újabb ellenséges próbálkozásról olvashatunk: „Lajtaújfalura egy osztrák katonai teherautó futott be Tremmer Ferenc hadnagy (bécsújhelyi tanító) parancsnoksága alatt 8 altiszttel. A telefondrótokat elvágták, a pénzügyőrséget lefegyverezték és a csendőrlaktanyát körülvették. A vasúti őrség azonban megtámadta őket, mielőtt a magukkal hozott 300 Mannlichert kioszthatták volna a gyalog utánok vonuló osztrák munkásoknak. A hadnagy Sopronba beszállítva, a rendőrségen részletesen kivallotta, hogy Mühlhofer százados, a bécsújhelyi nemzetőrség parancsnoka rendelte ki Lajtaújfalu elfoglalására.” Három nappal később az osztrákok hivatalosan bocsánatot kérnek a fegyveres támadásért. Ez egyedülálló, ilyet egyik más szomszédunk sem tett, de távolról sem jelenti Bécs aktivitásának lezárulását Nyugat-Magyarország elcsatolására. Lajtaújfalu érdekes hely, késői, 1600-as évekbeli alapítású település, kezdetben zsidók lakták, 1918-ban a lakosság nagy része német anyanyelvű, de jelentős a magyar horvát és horvát kisebbség. Nem véletlenül akarják az osztrákok elfoglalni: Bécs felől ez az első falu ekkor a magyar oldalon az áhított Sopron irányában.

Hans Suchard (Wikimedia)

Egy másik fegyverszállítmány azonban célba ért: Nagymartonban sikeresen szétosztottak 300 Mannlicher karabélyt. Erre alapozva azután az osztrák aktivisták úgy döntöttek, hogy cselekedni kell. A Népszava december 6-án beszámol arról, hogy „Moson-, Sopron-, Vas- és Pozsony megyéknek mind a 309 községe új népállammá alakult, amely gazdasági tekintetben nem akar mindjárt csatlakozni Német-Ausztriához, hanem létkérdésének megállapításáig semleges álláspontot fog elfoglalni. Pénteken Sopronban kikiáltották a köztársaságot és Jászi minisztert táviratban értesítették Nyugatmagyarország önrendelkező jogának megvalósulásáról.” Vagyis megtörtént a puccs, amely Nyugat-Magyarország elszakítását célozta.

A Hiénc Köztársaság (Heinzenland) kikiáltására a 3000 főnyi lakosságú Nagymartonban (akkor németül: Mattersdorf, ma: Mattersburg) került sor, a bécsi ügynökök közreműködése mellett a helyi szociáldemokrata aktivisták segítségével. Nem is csoda, hogy a Népszava ilyen szirénhangú, félrevezető tudósítást közölt az új „Köztársaságról”. A kísérlet azonban csúfosan megbukott, mivel a magyar hivatalnokok megszakították a telefon- és távíró-összeköttetést és értesítették soproni magyar hatóságokat. A következő napon egy magyar páncélvonat érkezett a helyszínre, egy géppuskás szakasszal, illetve soproni önkéntesekkel megerősítve. A pancserpuccs szervezői megadták magukat. A szervezőket elítélték, vezetőjüket, Hans Suchardot halálra. A Károlyi-kormány utasítására azonban kegyelmet kaptak, majd az úgynevezett VI. néptörvényben a nyugat-magyarországi németeknek autonóm jogterületet biztosítottak.

A New Yorkban megjelenő The Independent című lap 1919. június 14-i számában megjelent térképen még nincs Ausztriához csatolva Nyugat-Magyarország

Mi okozta az első osztrák kísérlet kudarcát? Az osztrák annexiós erők szervezetlensége és gyengesége; a nagyhatalmi támogatás hiánya; a magyar akarat a terület megvédésére és ehhez párosuló katonai erő; a gyors magyar intézkedés. Nyugat-Magyarország elszakítására csak akkor kerülhet majd sor, amikor a nagyhatalmak egy önálló osztrák identitás megerősítésében válnak érdekeltté - nehogy Ausztria Németországhoz csatlakozzon.

Az első osztrák kísérletet tehát még Bartha Albert hadügyminisztersége alatt sikerült visszaverni, de a neheze még hátra volt... Folytatjuk!

(Források: Demkó Attila-Gyulai György: Napról napra Trianon; Wie das Burgenland Teil Österreichs wurde (Burgenland/ORF.at); Wolfgang Weisgram: Die pannonische Eintagsrepublik (Der Standard); Stefan Pleyer: Vor 100 Jahren: Die Gründung der ’Republik Heinzenland’ in Westungarn (Sonntagsblatt.hu); Székely Tamás: The Agony of Historic Western Hungary and the Birth of Burgenland (1914-1921); Szávai Ferenc – Kolontári Attila: A Hiénc Köztársaság (In: Ünnepi tanulmányok Oroszi Sándor 70. születésnapja tiszteletére, Kaposvár, 2018)