A legjobb stratégiai játékok III.rész: Axis and Allies

A blog felületén az indulás óta majdnem minden hónapban igyekeztünk egy-egy történelmi fordulópontra vonatkozóan a „Mi lett volna, ha…?” kérdést megvizsgálni. Anélkül, hogy képzelgésekbe merülnénk, a „mi lett volna, ha…?” felvetés nemcsak a manapság egyre divatosabb, úgynevezett „kontrafaktuális történetírás” körébe tartozik. A történelem modellezése és ebből következően újra-játszása ugyanis komoly üzletágat jelent a stratégiai játékok birodalmában. Utóbbiak közül vesszük górcső alá legjobbakat.

A kínai hadszíntér: az Axis and Allies táblája és figurái

A stratégiai játékokról - mint a történelmet újra-alkotó virtuális terekről - szóló sorozatunk előző részében megemlékeztünk arról, hogy a második világháború még mindig a közbeszéd újra és újra felbukkanó témája. Vagyis nyugodtan mondhatjuk, hogy része közgondolkodásunknak. Viszonyítási pontot jelent, amiről majdnem mindenki gondol valamit, vagy legalábbis volt már olyan, hogy ez a jelenség (a második világháború) megfordult a gondolataiban. Valamelyest tehát velünk élő múlt, és nemcsak azért, mert a jelenlegi nemzetközi rendszer még mindig erre alapul, s hidegháború lezáródása óta eltelt időben az elmúlt harminc év győztese (az USA) nem vette magának a bátorságot és/vagy a fáradtságot, hogy formálisan is új leosztást alakítson ki. Kérdés, hogy mostani kihvói (az orosz-kínai tandem) vajon fog-e ilyesmire törekedni?

De vissza a játékhoz. 1984-ben Larry Harris egy táblás játékot fejlesztett ki. Ha durván akarnánk fogalmazni, akkor olyasmi, mint a sakk, csak éppen nem fekete-fehér kockákon lépkednek a bábuk, hanem szablytalan körvonalú térkép-mezőkön. Az egyes bábuk egymáshoz való viszonya sem abszolút, csak törvényszerű: mintha a paraszt néha ki tudná védeni azt, amikor a bástyával épp le akarjuk szedni. Persze nem parasztok, bástyák és egyéb sakkfigurák vannak az Axis and Alliesban, hanem gyalogság, tankok, repülők és a többi. Amire azt írtam az előbb, hogy néha, azt a dobókockák fejezik ki. A figurák mennyisége sem abszolút, ez a területek mennyiségétől és azok értékétől is függ, vagyis vásárolhatunk is új egységeket. Diplomácia és kémkedés ugyan nincs a játékban, sem pedig politika, de mivel fizikai valójában létező táblás játékról van szó, rendkívül átélhető és elvontságában is konkrét egy-egy, akár több tucat egységgel megvívott csata. Egyik cimborám kissé kiábrándult megjegyzése szerint a "kocka ellen játszol", vagyis a valószínűségszámítás törvényei alapján működik a játék, no de a véletlenszerűség néha tényleg véletleneket tud produkálni, arról nem is beszélve, hogy a játékosok hozzáállásától, tudásától nagyon-nagyon sok függ. Szóval végül is nem a kocka ellen játszik az ember. Hanem az egyik ember a másik ember ellen - ahogyan az a történelemben is többnyire érvényesül.

Axis and Allies "tournament" - második világháborús bajnokság (axisandallies.org)

Bár online platformokon is lehet már játszani - ahogyan sakkozni is lehet interneten - a legjobb mégis a személyes jelenlét és a kézzelfogható játék a maga fizikai valójában. Az elmúlt három és fél évtizedben a játék újabb és újabb verziókkal jelent meg, itt-ott bővítve (pl. a tengeri egységek sora kibővült, stb.). Sajnos Magyarországon és Európában nem annyira divat ez a játék, sem pedig a Larry Harris-féle testvérei, a Fortress America és a Shogun.  Az Egyesült Államokban annál inkább. A fanatikusok már a miniatűrös verziókat használják, fejlesztik és alkotják. 

Az Axis and Allies a legjobb, és leegyszerűsített háborús stratégiai játék, amely egyúttal közösséget is létre tud hozni.