Hegedűs Zoltán
Hegedűs Zoltán

történész, újságíró

Egy régi járvány: Morbus Hungaricus

Egy ragályos betegség, ami Magyarországon és Európában tíz- és százezrek haláláért volt felelős az 1800-as évektől másfélszáz éven keresztül. A Morbus Hungaricus, a tüdővész története.

A tavalyi év sok mindent megváltoztatott bennünk. A koronavírus járvány előtt a nyugati társadalmak elhitték, hogy nagy járványok már nem fognak pusztítani a fejlett világban. És bár számtalan tudós kongatta a vészharangot, hogy nagy az esélye egy újabb világjárvány kitörésének, őszintén szólva a közvélemény erre nem volt vevő. Pedig a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy nem múlt el évszázad járvány nélkül. A járvány visszatért. A történelemnek pedig nemcsak hogy nem lett vége, de ráadásul megint igaza is lett.

Az utolsó nagy pandemia a spanyolnátha volt 1918-19-ben, amely becslések szerint 20-100 millió ember halálát okozta világszerte. De voltak olyan ragályos betegségek, amelyek nem hirtelen, hullámokban, vagyis járványszerűen, hanem folyamatosan tizedelték Magyaroroszág lakosságát. Ilyen volt a tuberkulózis (TBC), amelyet gyakran hívtak Morbus hungaricusnak is, azaz magyar betegségnek. A nem túl megtisztelő elnevezést azért vívta ki magának a kór, mert a XIX. század végén és a XX. század elején az összes halálozás egynegyedéért a TBC volt a felelős Magyarországon. A népbetegségért a vitaminhiányos táplálkozást, a rossz higiénés körülményeket és a zsúfolt városi nyomornegyedek körülményeit teszik leginkább felelőssé. Bár a TBC a felsőbb néprétegekben is szedett áldozatokat, de a döntő többségük a szegénynegyedekből került ki.  

A tuberkulózisért, vagyis a tüdőgümőkórért nem egy vírus, hanem egy baktérium (Mycobacterium tuberculosis) volt a felelős. Manapság, a vírusok korában a baktériumokról kevésbé hallunk, pedig a középkori pestis és az újkor járványait okozó kolera kórokozója is baktérium volt. A TBC ugyanúgy cseppfertőzéssel terjed, mint a spanyolnátha vagy a Covid-19.

Tüdővizsgálat az első világháborúban (kumc.edu)


A TBC megfékezését egy sor kiváló tudósnak és találmánynak köszönhetjük. A TBC baktériumát Robert Kochnak sikerült azonosítania 1882-ben. Ezért a felfedezéséért 1905-ben orvostudományi Nobel-díjban részesült. A Robert Koch vezetésével létrejött intézet a mai napig Németország szövetségi szintű vezető intézete a fertőző betegségek kezelésében. A Covid-19 járvány elleni védekezést is ez az intézet koordinálja szakmailag. A tej pasztörizálását is a TBC-nek „köszönhetjük”. A TBC baktérium szarvasmarhák szervezetében is jelen lehet, így a betegség a fel nem forralt tehéntejjel is tudott terjedni. Louis Pasteur javaslatára a tejből hevítéssel (pasztörizálással) csökkentik a kórokozók számát. A TBC elleni oltást szintén két francia tudós fejlesztette ki Albert Calmette és Camille Guerin 1906-ban. A nevük az oltás elnevezésében maradt fenn BCG (Bacilus Calmette-Guerin). Az oltás emberi használata 1921-ben kezdődött.

De ahogy manapság is vannak, akik megkérdőjelezik a vakcinák hatásosságát, a BCG oltás tekintetében is voltak kételyek. Amit csak felerősített egy 1930-ban bekövetkezett tragédia Lübeck városában. Történt ugyanis, hogy a város elöljárói elhatározták, hogy bevezetik a védőoltást a veszélyeztetett csecsemők körében. Az oltás beadása után jónéhány gyermek megbetegedett és több tucatnyian bele is haltak a fertőzésbe. A magyar lapok is sokat cikkeztek az estről, sőt – a sajtó már csak ilyen – rögtön magyar példákat is találtak, akik „a BCG oltásba haltak bele”. Megkezdődött az összeesküvés-elméletek gyártása. Közvélekedés volt, hogy a legyengített kórokozó visszanyerte a virulenciáját és ez okozta a tragédiát. Ez nyilvánvaló képtelenség. De a tudományos tények nem nagyon zavarták a közvélekedést. A vizsgálat lefolytatása után kiderült, hogy az oltást előállító laboratórium hibázott, mert együtt kezelte a legyengített kórokozót az élővel és gondatlanságból ez utóbbival beszennyezte az oltásra előkészített vakcinákat.

Tüdőszűrés a második világháborúban (researchgate.net)

A botrány évekre visszavetette a BCG oltás elterjedését. Pedig az oltás hatásos és biztonságos. Magyarországon már a két világháború között alkalmazták a védőoltást, de kötelezővé csak 1953-ban tették. A mai napig kötelező oltások közé tartozik. Minden csecsemő születése után megkapja a BCG védőoltást, a felnőttek részére kötelező tüdőszűrés pedig a visszatérő betegség felismerésére szolgált. Bár a TBC itt-ott ma is jelen van, de kezelhető, és az európai irodalomban olyan gyakran felbukkanó, kiszolgáltatott, vért köhögő, roncsolt tüdejű felnőttek és gyerekek tömege már a múltté.