Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A magyarok jó emberek

Címkék:
Ismerjük a viccet, amiben Lenin elvtárs visszaadja a labdát a gyerekeknek, pedig közéjük is lövethetett volna? Sajnos ez a kommunizmus hideg világában nem is vicc volt, hanem véresen komoly valóság. De Gorbacsov nem lövetett. S különösen nem lövetett nálunk, Közép-Európában. Nem felejtjük el!

Két évvel ezelőtt készült el a „Gorbacsov. Mennyország” című lett-cseh dokumentumfilm. A filmben Mihail Szergejevics kitért a kényes kérdésekre adandó válaszok elől, viszont szívesen énekelt ukrán nótákat. Hiszen édesanyja ukrán volt. Neki köszönheti a Mihail nevet is: eredetileg Viktornak nevezték el, de édesanyja mélyen vallásos lévén, titokban megkereszteltette. A „Győző” (győztes) nevet lecserélni, úgy tűnik, politikai szempontból nem volt jó előjel. Visszatérve az említett filmre, egyik nagy oroszos újságírónk így írt a filmben szereplő Gorbacsovról: „Tökéletesen megértem, hogy miért nem akar beszélni a Szovjetunió széthullásában játszott szerepéről, a felelősség kérdéséről. Vagy ha valamit mégis kipréselnek belőle, akkor miért emeli fel a hangját. Akaratlanul is történelmet írt, ezért aztán magyarázkodni nem akar. Ehhez nincs kedve, és méltatlannak is érzi. Úgy érzi, hogy a szabadság előtt nyitotta meg az utat, a világ azonban ezt nem becsüli meg. Fáj neki, hogy a saját népe mára megveti, lesajnálja, akik pedig minden áron piedesztálra emelnék, azokat sokszor az oroszellenesség motiválja. Akiket szeretne, azok nem szeretik, akik pedig dicsőítik, azokat ő nem igazán becsüli. Mert szovjet/orosz maradt, és valójában esze ágában nem volt lerombolni a birodalmat. Csak úgy sikerült, és erről jobbnak látja hallgatni”

"Előre elvtársak!" (Behrendt, 1985)


Valóban nem akarta lerombolni a birodalmat. „Közös Európai Házat” akart, amelyben szovjet dominancia alatt egyesül Európa. Vlagyimir Bukovszkij a nagy szovjetellenes orosz aktivista egy kis könyvecskében osztotta meg a Gorbacsov-archívum egyes anyagait, amelyre még 1991-ben tett szert. A könyv címe árulkodó: „EUSSR: Az európai integráció szovjet gyökerei. „Jelszavunk a világméretű Szovjet-Unió” (A Komintern 1938-as himnusza)” Nos, ebből a könyvecskéből érdemes néhány passzust idézni.

1988. július 6-án a Varsói Szerződés vezetői előtt mondott titkos beszédében a következő megállapítást tette: „A szocializmus új képe aláássa a nyugati jobboldali körök hagyományos igényét a domináns befolyásra, amelyet korábban az ellenséges szocialista "totalitárius szörnyeteg" képe támogatott. A szocializmussal szemben nyíltan ellenséges konzervatív front, amely Nyugaton a 80-as évek elején megerősödött, erodálódni kezdett.” És a közép-európai alárendelt államok diktatúráinak vezetői értettek a szóból. De nem csak ők, hanem a nyugati elvtársaik is: „A peresztrojka sikere csak egy dolgot jelent: a szocialista forradalom sikerét a mai körülmények között. És pontosan ez az, amit a reakciósok nem fogadnak el” - mondta Francisco Femandez Ordonez spanyol külügyminiszter Gorbacsovnak Moszkvában, 1989. március 3-án. A szovjet vezető értékelte, hogy elgondolásait ilyen mélyen értik, s ezért így felelt: „Most, mint szocialistához fordulok Önhöz. Kérem, mondja meg F. Gonzaleznek [a szocialista kormányfőnek], hogy mindannyiunknak egy fő szempontot kell szem előtt tartanunk. Ma mi, kommunisták azon dolgozunk, hogy a peresztrojka révén a lehető legteljesebben megvalósítsuk a szocializmus lehetőségeit.” 1990. október 26-án pedig maga az emlegetett Felipe Gonzalez mondta el Gorbacsovnak Madridban a komplex elméletét a modern szocializmusról: „Ma egy igen furcsa következtetésre jutottam. Amióta hatalomra kerültünk, meg kellett küzdenem párttársaimmal, hogy megértessem velük, hogy a piacgazdaság a legjobb eszköz fő céljaink eléréséhez. Csak a legjobb eszköz, de nem a cél önmagában. Intellektuális undort érzek, amikor például a "G7" dokumentumaiban olyan részeket kell olvasnom, ahol a demokrácia, az emberi személyiség szabadságának problémái és a piacgazdaság ideológiája egy szintre kerülnek. Szocialistaként nem tudom elfogadni ezt az egyenlőségjelet.”

A sort folytathatnánk, de inkább tegyük fel a kérdést: mi volt Gorbacsov mesterterve tehát? 1987. március 26-án a legfelső szovjet döntéshozatali szerv, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Politikai Bizottsága („Politbüró”) előtt kiadta az ukázt: „Átölelve megfojtani”. Természetesen körül is járta a hadparancsnak is beillő frappáns jelmondatot, ebből mindössze egy passzust idézzünk: „Fontos feladat használnunk Nyugat-Európa tudomány és műszaki potenciálját. Annál is inkább, mivel a mi Kelet-Európai barátaink már oda vannak ragadva. Az ő dolgukat könnyíti meg közeledésünk, megbékélésünk Nyugat-Európával.”

„Lezsírozott” rendszerváltás? Ha nem is ilyen egyszerűen, de azért mintha valami ilyesmiről lenne szó. S hogy nem úgy sikerült, hanem a Szovjet Birodalom helyett Soros Birodalom alakult ki egy időre? Mindez igaz.

De most nézzük Gorbacsov másik arcát. Gorbacsov érdekes gondolatokat vetett papírra a „szabadságról” Leslie Mándoki 1956-ról szóló nagy riportkönyvében. Többek között ezt is írta: „Falun nőttem fel, és a saját szememmel láttam, hogyan bántak a sztálinista hatalom emberei a parasztokkal. Teletömték a fejüket Sztálin durva szólamaival: »Parasztjainknak odaadtuk a termőföldet használatra, azzal, hogy életük végéig műveljék. Ezzel a parasztok – örökké adósaink, lekötelezettjeink lesznek.« Ez a hatalom nagyon sok bajt és szenvedést okozott az embereknek, ami a társadalom széles rétegeinek az elszegényedéséhez vezetett, hiszen hazánk gazdaságának döntő hányadát a mezőgazdaság adta. Csak hosszú évekkel később fejlődtünk ipari állammá. Később arra a következtetésre jutottam, hogy még ma is a sztálinizmus csökevényeivel küszködünk. A sztálinizmus következményeinek felszámolása: ennek kell lennie a peresztrojka fő feladatának. És ez ma sem vesztett fontosságából és időszerűségéből.

A peresztrojkánk Kelet-Közép-Európának is meghozta a szabadságot. Ma az egyik legfontosabb kérdés, hogyan tudjuk mi közösen, Oroszország és szomszédai, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Csehország ezt az ösztönzést a gyakorlatba átültetni és mennyire tudjuk a megszerzett szabadság gyümölcseit leszüretelni. Mindezen népeknek szívből kívánok sok sikert ezen a nehéz úton, jó eredményeket a további fejlődéshez, sokrétű kibontakozási lehetőséget és széleskörű demokráciát. Biztos vagyok benne, hogy ebben a globalizált világban abban a helyzetben leszünk, hogy felépíthessük az államok közösségét, amelynek a tartópillérei a tisztességes, jószomszédi viszony, a béke, a demokrácia iránti vágy és a másik fél szabadságának kölcsönös tisztelete”

Megfontolandó gondolatok. És emlékezzünk: Gorbacsov Németh Miklós puhatolózására, hogy mit kezdjenek a keletnémet menekültekkel, annyit mondott a telefonban: „A magyarok jó emberek.”

Nekünk, magyaroknak Gorbacsov az az ember marad, aki kivonta a szovjet csapatokat. S akinek a külügyminisztere azt mondta: már nem a Brezsnyev-doktrína érvényes, hanem a Sinatra-doktrína. Vagyis mindenki mehet a maga útján.

Végül is csak ez számit.