Egy koncepció története

Hogyan készül egy koncepció? Az Északi Áramlat felrobbantásának ügyében történt újabb fejlemények miatt valamiért a Rajk-per jutott eszembe. Idézzük fel a nevezetes per koncepcióját, kém-történetét!

Anélkül, hogy a per okainak (Rajk és Péter Gábor szembenállása; Jugoszlávia kiszakadása a sztálini blokkból; az amerikai Alger Hiss-ügyre reakcióként ellenper; a "nyugatos" kommunisták és hírszerzők megrostálása) elemzésébe mélyebben belemennénk, mindössze az 1949-ben lezajlott monstre kirakatperben előadott történet fő szálait idézzük fel. A vádiratot maga Rákosi Mátyás állította össze a már lefolytatott koncepciós eljárások anyagait felhasználva. Ahogyan visszaemlékezéseiben írta: "Nem is volt könnyű a felgöngyölítés kidolgozása, és megvallom, sok álmatlan éjszakámba került, amíg a végrehajtás terve alakot öltött." A vádirattal együtt Moszkvába repült és személyesen Sztálinnal egyeztette. Amikor visszajött azzal adta oda munkatársainak, hogy azon "egy vesszőt se változtassanak". Rákosi igen elégedett volt a munkájával: a tárgyalás előtt azzal büszkélkedett, hogy "szeretne az ügyész ilyen vádiratot írni!"

Egy izléses útvesztő (Traquir House, Wikimédia)

Most pedig lássuk magát a vádiratban szereplő történetet. E szerint Rajk László először a Horthy-időszak rendőrségének, a spanyolországi harcok után a német Gestapónak, majd a nyilasok rendőrségének volt a besúgója, mielőtt az amerikaiaknak és jugoszlávoknak kezdett kémkedni. Rajk és "bűnbandájának" célja egy jugoszlávbarát puccs előkészítése volt Budapesten. Az egyik vádpont szerint Aleksandar Ranković jugoszláv belügyminiszter Pálffy György határőrparancsnok segítségével a Dunánál átjutott a jugoszláv–magyar határon, és Klein Antal kisgazda politikus vadászbirtokára ment. Rajkot a budapesti jugoszláv követ kísérte el egy paksi csőszkunyhóhoz, ahol a két miniszter mintegy két és fél órás megbeszélést tartott. Céljaik közé tartozott a vezető magyarországi elvtársak (köztük Rákosi) likvidálása is.

Eddig a történet. Rajkot halálra ítélték, s kivégzése gazdagon terített asztal mellett, pohárcsengés közepette ment végbe. Egy abszurd fordulattal azonban hamarosan maga Péter Gábor, az ÁVH rettegett vezetője is letartóztatásba került, és meghalt Sztálin. Idehaza kényszerűségből elkezdték felülvizsgálni az elvtársak egymás közötti leszámolásait. A Rajk-per kapcsán is már 1954-ben számos jegyzőkönyv és vallomás felvételére került sor. Ezekből idézünk.

„[Rákosi és Péter Gábor] A továbbiak során agyalták ki, hogy Rajk László és Ranković jugoszláv belügyminiszter 1948 októberében Magyarországon, Biritó pusztán illegálisan találkoztak és ott egy fegyveres puccs végrehajtásának tervét tárgyalták. Azt is »megállapították«, hogy Ranković utasította Rajkot Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Farkas Mihály meggyilkolására. […] A találkozóra utaló »vallomásokat« Tarisznyás Györgyi tanítónőtől és [dr.] Klein Antal volt földbirtokostól kényszerítették ki, a fényképeket pedig – a csőszkunyhóról és a 116-os kilométerkőről – a koncepció kiagyalása után vették fel.” (Jelentés, 1954. szeptember 13.)

„Szücs Ernő magához hivatott és feladatul adta, hogy a jugoszláv határszélen készítsek fényképfelvételeket olyan határszakaszról, ahol alkalmas a határ arra, hogy ott Jugoszláviából átjöjjenek. [Udvar községnél készítették el azokat] Ugyanez alkalommal feladatul kaptam a szekszárdi út mentén lévő 116-os km kő környékén fényképezzek le tetszés szerint több csőszkunyhót. Készítettünk is kb. 20 csőszkunyhóról felvételt és egyet közülük Szücs kiválasztott.” (Réh Alajos áv. alezredes)

„Egy ízben Bauerrel, Szöllősivel és velem beszélgetett Szűcs és azt mondta nekünk, hogy ő nagyon is el tudja képzelni, hogy […] Rankovics tényleg Magyarországra jött a Rajkkal való illegális találkozóra” (Koós Béláné áv. főhadnagy; Bauer, Szöllősi és Szűcs a nyomozásban részt vevő, azt irányító államvédelmi tisztek)

„Sok esetben sem Szücs, sem a kiértékelő csoport [dr. Bauer, Koósné és Szőllősi György], de maguk a kihallgatók sem tudták pontosan megmondani, hogy az őrizetesek vallomásaiban mennyi az igazság és mi az, amit az őrizetes félelmében tett hozzá.” (Koós Béláné áv. főhadnagy)

„A jegyzőkönyvek elolvasása után azt mondtam Péternek, hogy a történet szerintem annyira naiv, és egyes részletei (például a Ranković–Rajk találkozó [dr.] Klein bácsi kunyhójában) olyan primitívek, hogy Magyarországon senki sem fogja elhinni, még egy kutya is felfordul tőlük, ha beveszi. Péter azzal hárította el megjegyzésemet: »Azt hiszed, hogy okosabb vagy, mint Rákosi és Sztálin?«. Hát ezt nem hihettem, hallgattam.” (Décsi Gyula áv. alezredes)

„A tárgyalás alatt, miután [dr.] Klein Antalt a bíróság kihallgatta, a folyósón elvezették, hallottam, amikor Szücs Ernőnek, aki szintén a folyosón állt, odalépett [dr.] Klein Antalhoz, aki a következő kijelentést tette: Ezredes Úr! Remélem meg van velem elégedve és most már sor kerül az Ön ígéretének beváltására és estére már szabadlábra kerülök, és a családomhoz mehetek. Szücs alig bírta visszatartani nevetését, csak bólintott a fejével, hogy igen, a kezével pedig mérgesen intett az őröknek, hogy vigyék tovább. Majd amikor elvitték, hangos nevetésben tört ki.” (Réh Alajos áv. alezredes)

(Külön köszönet Zinner Tibornak, aki rendelkezésemre bocsátotta "A nagy affér" - a Rajk-Brankov ügy c. könyvét)