A nemes asszony

Slachta Margit egy egészen rendkívüli asszony volt. Vezetékneve lengyelül a lengyel nemesi osztály megnevezése (szlachta), s ez valamilyen misztikus módon kapcsolódott össze azzal, hogy egész életét a nemes tetteknek szentelte. 1884-ben született Kassán. Tanítóképzőt végzett, majd amikor édesapja 1908-ban rossz üzleti döntései miatt csődbe ment és a családdal együtt kivándorolt az Egyesült Államokba, Margit itthon maradt és felhagyott a tanítással, hogy a szociális munkának szentelje életét. A katolikus nőmozgalom munkás-vonalát Berlinben ismerte meg, majd idehaza belépett a Szociális Missziótársulatba. 1915-től a katolikus nőmozgalom lapját szerkesztette, majd a Keresztényszocialista Párt tagja lett. 1918 őszén viszont már a saját maga által megszervezett Keresztény Női Tábor élén állt. 1920. március 25-én a főváros I. kerületében nemzetgyűlési képviselővé választották, így ő lett az első női képviselő Magyarországon. 1922-ben véget ért a Nemzetgyűlés mandátuma, a következő, immár országgyűlési választásokon már nem indult. 1923-ben alapította meg a Szociális Testvérek Társaságát, közkeletű néven a Szürke Nővérek rendjét.

A második világháborúig a katolikus nőmozgalommal, és különösen is a munkásnők szociális gondozásával foglalkozott.

Emléktábla a XIV. kerület Thököly út 69.sz. házon

1940. november 8-án a Keresztény Női Tábor nevében beadványt írt a munkaszolgálatosok érdekében. 1941 telén tiltakozott a kőrösmezei deportálás ellen. 1942-től az egész országban ún. világnézeti kurzusokat szervezett, hogy a keresztény értékrend közvetítésével ellensúlyozza a hitleri propagandát. Miután 1943. február 8-án Szlovákia bejelentette a „teljes zsidótlanítást”, Rómába utazott, hogy személyesen sürgesse XII. Piusz pápát a cselekvésre. Végül a nyilasok rémuralma idején Slachta rendelkezése szerint a testvérek több rendházban is bújtattak üldözötteket, köztük például Heltai Jenőt és Gyarmati Fannit is. Schalkház Sára és Bernovits Vilma testvérek életüket áldozták az üldözöttekért. Külön kockázati tényezőt jelentett, hogy az a zuglói rendház (az anyakolostor), ahol 1944 őszén maga Margit testvér is tartózkodott, éppen szemben volt a kerületi nyilas pártházzal. Több ízben őt magát is bántalmazták a zuglói nyilas pártszolgálatosok, életét és az általa vigyázott üldözötteket valószínűleg csak a Raoul Wallenberghez és Ocskay Lászlóhoz fűződő kapcsolata mentette meg.

Most az ő gondolataiból idézünk:

„Keresztény meggyőződésemből folyólag ellene akarok dolgozni minden igazságtalanságnak és magyar voltomból folyólag meg akarok akadályozni minden irányzatot, mely hazánkat bárki előtt, de főleg a visszacsatolt területek előtt diszkreditálja és így a csatolt részek és az anyaország közti kapcsolatot lazítja. [...] Ma még másokat ér az anarchia, de holnap vagy holnapután éppúgy azokra az osztályokra kerülhet sor, melyek ma a gyengékkel szemben a visszaéléseket maguknak megengedik és azok sorsa majd bennünket is magával ránt.” Slachta Margit levele Kozma Miklós kormányzói biztoshoz (1941. január 10.)

„Senki ember nem tudja biztosan a háború kimenetelének mikéntjét. Mi lesz, ha nem a német győz. […] Hazánknak eddigi legnagyobb védelme az volt, hogy jogállam volt. Az a külső befolyás, mely minket ettől megfoszt és ezen önvédelmi helyzetünkből kiemel, a tulajdonképpeni egyetlen és mindenkorra megőrizhető legnagyobb védelmi erőnktől foszt meg.” Slachta Margit levele Horthy Miklósnénak a kőrösmezei deportálásokról (1941. július 29.)

 „Ne méltóztassék csodálkozni, hogy ezen, tőlem távolálló ügy érdekében írok. Írok és cselekszem, amit tudok, először, mert emberekről van szó, másodszor, mert hazánkról.” Slachta Margit levele Bíró Ferenc főespereshez (1942. június 22.)

„Most az országon végigvonul egy szellemi áramlat, amelynek nyomán füstölgő romok, vérző csonkok, síró emberek és pusztulás mutatkozik.” Slachta Margit beszéde a Keresztény Női Tábor előtt (1942. január 6.)

„Nagy vigasztalás, hogy voltak, akik önfeláldozó bátorsággal, hősi lélekkel szembeszálltak az emberüldözés gonosz szellemével és védelmükbe vették a halálra hajszoltakat. Mi csak vállalt kötelességünket teljesítettük, hivatásunkat végeztük. Hiszen ezért vagyunk itt a földön […] Megengedtetett nekünk, hogy a nagy veszedelemben embereket, sok-sok embert menthessünk meg. Volt úgy, hogy hatszázötven szerencsétlen üldözött bújt meg rendházunkban, de különböző intézményeinkben és vidéki fiókjainkban is folyt a nagy mentési munka. […] Ez a rendszeres bujtatás, ezernél jóval több embertársunk megmentése az üldöző had elől csak úgy volt lehetséges, hogy az összes nővérek és munkatársak összefogtak velünk kötelességünk teljesítésében Védettjeink leginkább szegény kis névtelen emberek voltak, kiket sorsuk teljesen kiszolgáltatott a féktelen üldözésnek. Mi nem válogattuk az embereket. Aki oltalmat kért, vagy akit ide tudtunk hozni a gettóból, azt megoltalmaztuk… Mi – őszintén szólva – nem a közélet kimagasló személyeinket kívántunk elsősorban segítségére lenni, hanem az egyszerű embereknek csak azért, mert emberek és üldözöttek voltak. […] Mi azért jöttünk, hogy az Istent szolgáljuk és az embereket szeressük. Ezentúl is minden alkalmat megragadok, hogy továbbra is azt tegyem, amit eddig tettem.” Slachta Margit nyilatkozata a Reggel című lapban (1945. április 30.)

Slachta Margit 1945-ben és 1947-ben is képviselői mandátumot szerzett. Ebben az időben szinte ő volt az "egyetlen férfi a parlamentben". Elhallgattatását, lejáratását a Nemzetgyűlésben, majd az Országgyűlésben Marosán György és részben Kádár János kapta feladatul. Munkájukat segítette Nagy Imre, a parlament elnökeként.  1949-ben emigrációba kényszerült. Nemes Margit, illetve Nemes Borbála álnéven írt cikkeket és rádiós jegyzeteket. 1969-ben a Jad Vasem a "Világ Igaza" kitüntetésben részesítette. Az Egyesült Államokban hunyt el 1974-ben.