Grób László
Grób László

kiadóvezető

A folyó és a pocsolya 2. rész

Címkék:
Sokszor érezzük úgy, hogy valami már megtörtént - hogy valami már megtörténhetett. A déjá vu pusztán "hiba a Mátrixban" vagy így működik az emberi történelem?

„A történelem ismétli önmagát” toposzról kanyarintott múltkori eszmefuttatás kissé komorra sikeredett – evezzünk hát most könnyedébb vizekre (némi képzavarral élve).

 Elővettük a dualizmus vezető vicclapjának, a Borsszem Jankónak az 1878-as évfolyamát – ekkor folyt az orosz-török háború, némi nyugati beavatkozással. S mivel – mint írtuk volt – nincs új a Nap alatt, azt találtuk, hogy a majd másfél évszázaddal ezelőtti címlapkarikatúrák mintha nem vesztettek volna időszerűségükből. Nézzük csak:

A „Sterling” feliratú pénzeszsákra támaszkodó brit oroszlán mondja a „kölcsön” feliratú mézesbödönt nyalogató orosz medvéről: – Ha nem lesz mit nyalnia, majdcsak leszorul a fáról!… ÉN várhatok.


A két szénboglyán a felirat: angol szövetség – orosz szövetség

A kép címe: Tavaszi párzás

Zsivánovics Iván: – Ugyan, emberséges Muszli, verd már el mellőlem ezt a mérges kutyát!

A két kapu, vagy mire kell a 60 millió? Ezt bezárja, azt kinyitja, csak a szívünk szomorítja.

Az „Európai helyzet” feliratú szobor mellett a párbeszéd:

– Íme uraim, leleplezésemből láthatják, hogy a „Helyzet” egészséges, épkézláb.

– Niksznucz! Le azzal a lepedővel! Én mindent akarok látni!

A Borsszem Jankó karikatúráinak a mai helyzettel és szereplőkkel való minden megfeleltetése és áthallása csak és kizárólag a véletlen műve lehet. Csak az lehet?