Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A "rettenthetetlen magyar": Türr István. I.rész

Botond, Toldi Miklós, Kinizsi Pál - régi, nagy erejű, mesés hőseinket szinte mindenki ismeri. De mi történt később? A magyar történelem faszagyerekei sorozatunkban Türr István alakját idézzük fel.

Wass Albert "Mire a fák megnőnek" című regényében egy '48-as édesapa beszélget a fiával, aki már a '67-es generációhoz tartozik. Az idetartozó párbeszéd-részlet így hangzik:

- Meg kell mutassuk a világnak, az idegen népeknek, hogy mi is vagyunk olyanok, mint ők!
Varjassy István hosszasan nézte a fiát, aztán nagyon komolyan szólott:
- Látod, itt van a baj. Ti olyanok akartok lenni, mint mások. Mi ennél sokkal többet akartunk: különbek lenni! És meg is mutattuk!

Nos, az 1848-es nemzedék tagjai közül jónéhányan voltak, aki tényleg megmutatták a világnak, hogy ők a legkiválóbbak közé tartoznak. Egyikük volt az idehaza méltatlanul elfeledett Türr István.


1825-ben született Baján, Thier Jakab vaskereskedő és Udvary Terézia ötödik gyermekeként, Thier István néven. Nyughatatlan lelkű fiatal volt, és második nekifutásra, 17 éves korában sikerült beállnia a császári-királyi hadseregbe. Közlegényként kezdte pályafutását a gyalogságnál, de mire 1848-ban beköszöntött a "népek tavasza", már hadnagy volt. Ekkor Lombardiában állomásozott ezredével és magyarosította nevét Türr-re. Az észak-olaszországi Habsburg-ellenes felkelések hatására a Piemont-Szardínia királya úgy ítélte meg, hogy itt az idő az olasz egység megvalósítására, és hadba lépett a Habsburgok ellen. A soron következő csatákban Türr István is részt vett egységeivel együtt. Ott volt a kegyetlen milánói megtorlásnál is, s ennek hatására 1849. január 19-én megszökött a császári seregből, és átment a piemontiakhoz. Annál is inkább mehetnékje volt Türrnek, mivel hiába kérelmezte áthelyezését Magyarországra. A piemontiak előléptették, először százados, majd őrnagy lett, és egy alakuló magyar légió megszervezésével és vezetésével bízták meg.

A magyar történelem nagy kérdése, hogy mi történt ekkor az Itáliában harcoló császári-királyi sereg magyarországi kiegészítésű ezredeivel. Vajon mit gondoltak a magyar legénység tagjai? Vajon milyen híreket kaptak otthonról? És a tisztikar? Kísérteties hasonlóság a történelemben, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején a magyar toborzású hajdúezredek szintén kitűnően harcoltak a Habsburg seregben az itáliai hadszíntéren, sőt, a torinói csatát is ők döntötték el. Most a magyar legénységű ezredek szintén megállták a helyüket. Sajnos, tehetjük hozzá, keserű büszkeséggel.

Most, 1849-ben végül a piemonti király hadserege másodjára is vereséget szenvedett. Türr német területre, Badenbe ment, hogy a német forradalmi erőkhöz álljon be. Itt ezredesi rangot kapott, de hamarosan a badeni forradalmi kísérlet is elbukott a porosz beavatkozás hatására. Pedig Türr csapataival nem volt éppen sikertelen, hatásosan képezte ki zöldfülű embereit, és több ütközetben is néhány zászlóaljat vezetve helyt állt. A bukás után Svájcba menekült és a száműzöttek keserű kenyerét edte, de Türr nem az a típus volt, aki feladja. Olasz kapcsolatai révén különböző összeesküvő csoportok tevékenységébe kapcsolódott be, és kisebb akciókkal nyugtalanította Italiában a Habsburgok hatóságait. Magyar társaival a tervezett milánói és paviai felkelésekben is részt akart venni, de a piemonti hatóságok osztrák követelésre lefogták és Tuniszba száműzték. Türr Tuniszban megismerkedett az angol konzullal, aki személyesen beajánlotta őt az angol főparancsnokságnál. Ekkor már zajlott a krími háború, amelyben a törökök oldalán avatkoztak be a britek és a franciák az oroszok ellen. Így Türr kapós volt, és nem is késlekedtek sokat bevenni a brit hadseregbe, méghozzá ezredesi rangban. A brit támaszponttá kiépített Máltára utazott, innen pedig egyenruhában ment Krimbe. A háborúban alaposan kivette részét, mellette néhány magyar önkéntes is harcolt.

A háború vége felé Türr ezredest elküldték lovakat vásárolni Bukarestbe, hiszen a lovakra a briteknek is szüksége volt - gondoljunk csak a könnyűlovas dandár szörnyű veszteségeire ("dolguk: ott halni meg"), amikor az orosz tüzérség ellen rohamoztak. Csakhogy Bukarest ekkoriban éppen ideiglenes osztrák megszállás alatt állt. Türr az utcán találkozott egy régi tiszt társával, akivel Lombardiában együtt szolgált. Barátságosan üdvözölték egymást és Türr élet hibáját követte le: estére meghívta szállására Hauser kapitányt. Hauser jött is, de hat fegyveres katonával együtt és emelt hangon közölte: Őfelsége a császár nevében letartóztatom önt, mint katonaszökevényt. Türrt láncraverve vitték el, épp csak annyi ideje volt, hogy szállodabeli angol szomszédjának odakiáltsa, ami történt.

Brassóban, a várban indították meg ellene a hadbírósági tárgyalást. Hetekig tartott a vizsgálat, s ezalatt földalatti börtönben, söét magánzárkában tartották. Végül 1857 tavaszán került sor az ítélet kihirdetésére. A hadbiró tanács elnöke komoly hangon olvasta a ítéletet: Türr István katonaszökevényt halálra és javai elkobzására itéljük...

(Folytatjuk. Források a második rész végén)