történész, szociológus
A "rettenthetetlen magyar" - Türr István kalandos élete, IV.rész
Az 1871-ben lezárult francia-porosz háború és a második Német Birodalom kikiáltása alapjaiban rendezte át az európai viszonyokat. Bismarck ugyan diplomáciai bűvészmutatványaival a következő évtizedekre békét biztosított az európai kontinensen, de Németország ereje önmagában provokálta elsősorban a briteket, miközben a franciák megbékítése sem sikerült. Oroszország pedig készülődött. Ez a kor, az első világháborúig tartó negyven év, a "boldog békeidők" korszaka. Európa peremén és a távoli földrészeken voltak ugyan konfliktusok, de az öreg kontinens lakói biztonságban és nyugalomban élhettek. Ebben az időszakban valami egészen hihetetlen gazdasági és kulturális robbanás történik Európában. Ugyan megjelenik az ellenkultúra is, s a "valami új" követelése már a XX.századi borzalmakat sejteti előre, de most, a XIX. század utolsó harmadában az anyagi, technikai fejlődés még az Utópia beköszöntével kecsegteti a gondolkodókat.Ez egyúttal a nagy nemzetközi kongresszusok korszaka is. A nagyhatalmi konferenciák mellett az Interparlamentáris Unió ülései vagy a békekongresszusok azt a látszatot keltik, hogy minden lehetséges és hogy a béke örökké tarthat.
Türr István meglett emberként
Türr István katonai pályafutása még 1860-ban lezárult. Diplomáciai pályafutása is véget ér 1870 után. Szinte már ezt megelőzősen kezdődött el gazdasági tevékenysége. Mint említettük, még a krími háború után Konstantinápolyban (Isztanbulban) megismerkedett Ferdinand Lesseps mérnökkel, aki akkoriban a Szuezi-csatorna megépítésével foglalkozott. Amikor pedig az Olasz Királyságot képviselte Párizsban nagykövetként, többször is találkozott Lesseps-el, s jó barátságba kerültek. Lesseps keltette fel Türrben a csatornaépítés iránti érdeklődést. Türr úgy gondolta, hogy öntöző- és hajózócsatornákra idehaza is szüksége lehet. Már 1868-ban tavaszán egy francia mérnökkel beutazta az egész Bácskát, egy év múlva pedig egy olasz mérnökkel újabb körutat tett. A látottak hatására széles körű szervező munkába kezdett a Ferenc-csatorna rekonstrukciója és bővítése érdekében. A beruházó bankok francia és olasz mérnökök mellett holland és angol szakemberekkel is megbíráltatták a terveket. Vagyis mindazon országok szakértőivel, ahol komoly csatornázási és vízgazdálkodási tapasztalatok halmozódtak fel. Lawson John főmérnök jelentésében 1871. május 19-én így írt: „Türr tábornok által tervezett és építendő tápcsatornát Bajától Bezdánig a helyszínen műszakilag megvizsgáltam és tökéletesen jónak találtam. Átgondolt és tanulmányozott terven alapszik." Ezt követően kötött Türr szerződést a csatorna bővítésére, építésére. Türr egy cikkében a következőkkel indokolta a csatornázási terveit: "Magyarországon... két bajban szenvedünk, vagy vízben úszunk mint jelenleg, vagy minden elszárad vízhiány miatt." Ennek részleges orvoslására szolgált a szállításra és öntözésre egyaránt alkalmas Duna-Tisza csatorna létrehozása. Magyar és angol tőkével még 1870-ben megalakította a Csatorna társaságot, amely a fenti tervek alapján az 1802-ben elkészült a Bezdántől Óbecséig húzódó Ferenc csatorna kibővítése mellett Újvidékig egy szárnycsatornát létesített. A szárnycsatorna Ferenc Józsefről szóló elnevezésére Türr személyes audiencián kért engedélyt az uralkodótól, sőt, még arra is rábeszélte, hogy az első ásónyommal maga Ferenc József indítsa el a munkát. Sajnos fél évszázad múlt a trianoni diktátummal mind a Ferenc, mind a Ferenc József csatorna Jugoszláviához került, de bejáratuk Magyarországon maradt, s így elvesztették jelentőségüket. Türr további tervekkel is rendelkezett, így a Duna-Adria csatorna mellett a Szávát és a Dunát összekötő csatornát, illetve a Felső-Száva hajózhatóvá tételét is javasolta.
Türr azonban első magyarországi csatornaépítési sikerei után ismét külföldi vállalkozásba fogott.Mivel gyakran időzött Párizsban, s a köztársasági kormányzat is szívesen látta (a Becsületrenddel is kitüntették), ismét találkozott Lesseps-el. Lesseps meghívta a Panama Csatorna Társaságba, s Türr nemsokára el is utazott Kolumbiába. Akkoriban Panama és a Darién-földszoros még Kolumbia része volt. Türr sikeresen tárgyalt a kolumbiai kormánnyal, s 1876-ban el is indultak a munkálatok. A trópusi klíma és a terep nem könnyítette meg az építkezést. Türr és Lesseps között pedig konfliktus keletkezett a koncepciót illetően: vajon zsilipekkel vagy egy szintben kell megépíteni a Panama-csatornát? Türr az előbbi, Lesseps az utóbbi nézetet képviselte. A legjobb barátságot is tönkreteheti az üzlet, de méginkább az elméleti vita, s Türr 1878-ban meg is vált igazgatói posztjától. Nos, az hagyján, hogy távozása után a társaság egyre nagyobb korrupciós botrányokba került és csődbement (innen a "panamázás" kifejezés), de végül is Türrnek lett igaza: a mai napig zsilipekkel működik a csatorna.
Türr visszatért Európába, ahol már egy új kihívás várta: a Korinthoszi-csatorna megépítése. A víziút létrehozása már az ókorban is felmerült, hiszen mindössze 6,3 km hosszú földszorost kellett volna átvágni. A görög kormány 1869-ben pályázatot írt ki a csatorna építésére. Az ügy húzódott, komoly érdeklődő nem volt, így végül Türr 1881-ben francia tőkével egy társaságot alapított és 99 éves koncessziót kapott a csatorna használatára. A terveket négy magyar mérnök készítette. Az építkezés 11 évig tartott. A megnyitó 1893-ban a görög királyi pár jelenlétében a "haladás", vagyis a technikai fejlődés újabb diadalának számított. Türr István és magyar munkatársai nevét egy emlékoszlop hirdeti.
Türr ekkor már idősnek számított. Még szerepet vállalt az 1896-ban Budapesten rendezett békekongresszus megrendezésében, de időközben komoly sorscsapások is érték. 1890-ben meghalt felesége, s fia, aki szenvedélybeteg szerencsejátékos volt, szintén életét vesztette. Fia hamis váltókkal fizetett, amiér az édesapa állt jót, így vagyona jelentősen megcsappant. A Korinthoszi-csatornán is vesztett. Párizsból Nizzába költözött, itt sokszor lányunokájával sétálva látták. Budapesten is sokszor megfordult, s itt a Hangl-kioszkban, vagy a Llyod-épületbeli klubban volt a törzshelye.
Türr időskorában
"Mind-mind szegényebb lett és öregebb. Az egykori pazar gavallér már nem adhatott fényes ebédeket pesti barátjainak, hát megfogytak, (a halál is kaszált köztük,) a kik pedig megmaradtak, azok se lelkesültek már érte olyan nagyon. Szép gesztenyeszin haja, olaszos kecske-szakálla megfehéresedett, mint a hó, — a nők is kiszerettek már belőle. Az emigránsok, a hősök lassan-lassan elszállingóztak a temetőkbe. Nem volt már kivel beszélni a régi nagy csatákról, regényes élményekről, kalandokról. Erezte, hogy egyedül van. Ő ugyan ismerőse még mindenkinek, de ő neki már nem ismerős az új generáczió." - ahogyan a nekrológban róla írják.
Sokszor ígérgette, hogy megírja emlékiratait. De mindig halasztotta, végül amikor 1908-ban hazalátogatott Budapestre, barátainak és tisztelőinek megígérte, hogy addig nem megy el, amíg meg nem írta a visszaemlékezéseit. Azonban már nem tudott hozzáfogni utolsó munkájához. Hazatérte után egy héttel elhunyt.
[Türr István életéről szóló Huszárvágás-sorozat az alábbi források felhasználásával készült: Sárfi István: Türr István rendkívüli élete, in: Ághegy - 36-37. sz. (2012.); Dr. Faludi Gábor: Türr István és a vízgazdálkodás (Születésének 150. évfordulójára), in: Hidrológiai tájékoztató, 1976; Türr István (M-th), in: Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 44. kötet (Budapest,1908); Csorba György-Fodor Gábor: Magyar a kelet kapujában. A Konstantinápolyi Magyar Egylet története (1850–1961), in: Pro Minoritate, 2021/8; Tom Frascella: Road to the Southern Italian Unification, Plebiscite October 21, 1860, in: San Felese Society of New Jersey homepage, November 2015]