Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A "rettenthetetlen magyar" és az olasz egység

Piemonti magyar légió, szabadságküzdelmek, krími háború, Viktória királynő személyes közbeavatkozása Ferenc Józsefnél, cserkesz gerillák, olasz egység - Türr István életének emigrációban töltött élete címszavakban. Az olasz egységről szóló részünk.

Türr István ezredes, miután a francia-piemonti-osztrák háborúban rászolgált a "L'intrepido Ungharese" névre, és felgyógyult sebesüléséből, továbbra is Garibaldi mellett maradt. A villafrancai béke után Lombardia Piemonthoz került, Veneto maradt a Habsburgoké, de a közép-itáliai kisállamok egymás után csatlakoztak az olasz egység megvalósítását hozó Piemonthoz. A nagy kivétel Dél-Olaszország volt a Bourbonok uralma alatt. Azonban a Szicíliai Kettős Királyságnak, ahogyan nevezték, az olasz egység megálmodói és tervezői, építőmesterei is szerepet szántak az új Olaszországban. A félszigeten általános lelkesedés hulláma söpört végig, és a szabadkőműves páholyok és egyéb titkos szervezkedések a nép által megvetett Habsburgok és közép-itáliai klienseik uralmát sikeresen és nagyjából jogosan állították be idegen befolyásnak.

Garibaldi kibontja a zászlót Szicíliába indulva. A kötelet húzó figura mögött Türr István


Nápoly és Szicília azonban némiképpen más történet volt. A két terület tulajdonképpen két külön királyságnak számított eredetileg. Még a francia forradalom-export idején először elűzték Nápolyból Palermoba a Bourbon királyt, aki viszont egy ellenforradalmi parasztfelkelésnek köszönhetően visszatérhetett trónjára. Amikor Bourbon Ferdinándnak Napoleonnal gyűlt meg a baja, már tartósan Szicíliában ragadt. Itt a britek védték a francia Murat marsall ellenében, akit Napóleon később nápolyi királlyá tett meg. Murat még Napóleon veresége után is maradhatott egy ideig nápolyi király, de Ferdinánd sikeresen intrikált ellene a nagyhatalmaknál, s végül is a Habsburg erők - elsősorban a magyar huszárok! - győzték le Napóleon egykori marsallját, aki pedig még az olasz nacionalizmust is megpróbálta feléleszteni. A Bourbon király azonban ott követett el hibát, hogy Szicíliát - amelynek egyébként a XVIII. században egész jól ment - egyszerűen beolvasztotta Nápolyba, és mindenféle politikai reformot eltörölt, amit korábban a britek védőszárnyai alatt és a napóleoni fenyegetés miatt meghozott. Ki is tört ellene 1848. januárjában az európai forradalmi hullámot beharangozó január 12-i felkelés. A felkelés épp annyira szólt a szicíliai függetlenségről, mint a "forradalomról". Reformok, királyi beleegyezés és némi hezitálás után a szokásos forgatókönyv játszódott le: egyre merészebb követelések a forradalmárok részéről, végül ellentámadásba lendült az uralkodó pártja. Csaknem 16 hónapig Szicília önálló államként állt ellen, miközben az olasz államok konföderációját sürgette. Végül is nem tudtak ellenállni, és 1849. május 15-re a királyi csapatok visszafoglalták Palermot. A nápolyi csapatok és a svájci zsoldosok kegyetlen vérengzést rendeztek, ami egy szicíliai számára bosszúért kiáltott.

Allegoria: nápolyiak kiűzése Szicíliából

Szicília így tűzfészek maradt. Garibaldi ezer vörösinges önkéntesével a szicíliai Marsala városában 1860 májusban partra is szállt. Türr is köztük volt. Ő vezette a csapatot 50 emberrel, elfoglalta a városházát, megszállta a távíróhivatalt és lefegyverezte a helyőrséget. A következő nagyobb csatában Calatafini mellett Türr ismét kitüntette magát A cél ezután Palermo volt. Itt esettt el a másik magyar szabadságharcos, Tüköry Lajos, és Türr ismét megsebesült. A sebesült Türrt Garibaldi Viktor Emmanuel piemonti királyhoz küldte tárgyalni. Türr sikeresen tárgyalt: burkoltan fenyegetőzött, viszont szépen ígért. Viktor Emmanuel tehát nemzeti ügyként karolta fel a Garibaldi féle expedíciót, cserében Garibaldi vállalta hogy Olaszország államformája királyság lesz, Viktor Emmánuel jogara alatt. A torinoi tárgyalásokról a piemonti kormány Párizsba küldte alkudozni. Türr itt ugyanúgy érvelt: ne támogassa III.Napóleon a nápolyi királyságot, mert a végén még szélsőségesek hoznak létre köztársaságot Szicíliában! És mivel III.Napóleon (Louis Bonaparte) karrierjét éppen a Párizsban 1848-ban bemutatkozó szélsőségesek leverésével kezdte, kénytelen-kellettlen beleegyezett.

A volturnoi csata

A nápolyi király közben kapkodva próbálta meg helyreállítani az alkotmányosságot, de elsodorták az események. Türr is visszatért, az elsők között kelt át a szigetről a szárazföldre, s ott volt a Volturno menti csatában, Capua mellett. Az október 1-én lezajlott csatában  Türr ismét a legvitézebb katonák között volt. A csata után Garibaldi, aki Viktor Emmánuel nevében "diktátorként" járt el, Türrt tábornokká és Nápoly kormányzójává nevezte ki. Alig húsz nap múlva népszavazást tartottak az olasz egységről a nápolyi királyságban. Szicília és Nápoly kilencmilliós lakosságából 1,7 millióan szavaztak mellette, és alig 11 ezren ellene (A nem-ek főként Nápolyból érkeztek...). A Nápolyi Királyság területén azonban ekkor még egymással ellenséges seregek mozogtak, és nagyarányú volt a csalás is szavazáson, egyszóval távolról sem fejezte ki a helybéliek akaratát. A "közhangulatot" viszont igen, annyiban, hogy elnémították így az ellenkezőket. Végül is Garibaldi átadta Szicilíát és Nápoly Viktor Emmánuel egy igazán teátrális találkozón.

Olaszországot tehát létrehozták, s most már csak az olasz népet kellett volna ehhez "megicsálni".Szicília és Nápoly népének az új állam, az olasz királyság, amelyet a távoli északiak kormányoztak és szabadkőműves páholyokból befolyásoltak, nem hozott sok jót. Konföderáció helyett, amely az itáliai regionalizmus nagyon is illett volna, egy centralizált államszervezet küszködött a mindennapokkal, többnyire a legordenárébb korrupció mocsarába süllyedve. A Dél az olasz egység után másfél száz évvel is jóval szegényebb, mint Észak.

De ez már nem hősünk története volt, ráadásul Türr ekkora már szerelmes volt. III.Napóleon unokahugát vette el, Adeline Wyse Bonaparte hercegnőt. Viktor Emmánuel Türrt párizsi nagykövetévé nevezte ki, s az ifjú pár a francia főváros társasági életének középpontjába került. Korabeli sztárokként, mondhatnánk. A történelem azonban akkor sem ért véget.

Bismarck, a németek nagy vezetője, a porosz Vaskancellár ki akarta ütni Ausztriát a német területek feletti uralomért folyó játékból. Két dologra volt ehhez szüksége: egy semleges Franciaországra, s egy szövetséges Olaszországra. Ráadásként még a magyar ügyet is fel akarta karolni. Ki lehetett volna alkalmasabb a bonyolító szerepére, mint Türr? Berlinbe hívták, ahol Bismarckkal tárgyalt, s meg is állapodtak a szövetségben, és a magyar légiók felállításában. Ugyan Klapka György honvédtábornok volt a vezér, de idehaza már így énekelték: "Majd Kossuth hoz tisztát, Türr Pista meg puskát!" A poroszok azonban túl hamar győzelmet arattak 1866-ban, s a franciák észbe kaptak: ha még Ausztriát, Csehországot is lenyeli Poroszország, az sok lesz. A magyar függetlenség ügye tehát lekerült a napirendről. A Habsburgok pedig tető alá hozták a kiegyezést a magyar politikai osztállyal.

Türr István is végre hazatérhetett. Ünnepelt hősként fogadták, s még Ferenc József is audienciára hívta az egykori árulót, a katonaszökevényt, a forradalmárt - a halálra ítéltet. Ferenc József azonban a realitások embere volt. Egy osztrák-magyar, olasz és francia szövetség kialakítását szerette volna megvalósítani. Természetesen az önmagukat túlnyerő németek ellen. Az olasz király benne lett volna, de III.Napóleon még nagybátyja, a nagy Napóleon dicséségének bűvöletében élve úgy ítélte meg: egyedül is ki tud állni a poroszok ellen. Amikor Türr a francia hadügyminiszternek a sereg felkészületlenségét említette, az zsörtölődve így felelt: Ön kaszárnyát akar csinálni Franciaországból! Türr erre azt válaszolta: Ha nem veszi komolyan a porosz fenyegetést, akkor Franciaország temetővé válhat.

Igaza lett. 1871, a francia vereség és a köztársaság kikiáltása után Türr már nem foglalkozott politikával.

(A bejefező rész következik)