A sztrelecek lázadása vagy egy Marcia su Moszkva?

1698-ban Nagy Péter cár híres európai körútján volt, amikor Moszkvából vészjósló hírek érkeztek. A híres-neves, jelentős múlttal rendelkező sztrelecek katonai testülete fellázadt a cár ellen. A lázadók nem tudtak bevonulni Moszkvába, és felkelésüket véresen leverték. Több száz évvel később, egy másik országban, III. Viktor Emmánuel király megrettent a vérontás lehetőségétől és rávette miniszterelnökét, hogy mondjon le. Ezután a fascista squadristi vezetőjének, Benito Mussolininek adta át a kormányrudat.

Lássuk a két esetet!

Sztrelecek (Szergej Ivanov festménye, 1908)

A sztrelecek – magyar tükörfordításban: lövészek – testületét még Rettegett Iván állította fel, hogy hadseregét modernizálja. A sztreleceket a korabeli legmodernebb tűzfegyverekkel látták el, újszerű kiképzést kaptak és újfajta taktikai eljárásokat is alkalmaztak. Először Kazany 1552-es ostrománál bizonyították hadi alkalmasságukat. Eleinte a szegényebb városi rétegekből és a falusiakból toborozták őket, de a „sztrelec” státus hamarosan örökletessé vált – kicsit úgy, mint nálunk a hajdúszabadság. A következő másfélszáz évben a sztrelecek Oroszország minden háborújában részt vettek, hol sikert aratva, hol sikertelenül. Néhány esetben egy-egy jobbágyfelkelésben is felbukkantak, s máskor az egyházi reformoknak ellenszegülő úgynevezett „óhitűek” mellé álltak. 1682-ben egy uralkodóváltáskor a sztrelecek Moszkvában lázadtak föl, s lázították fel a szegény rétegeket. Az események hátterében két elitcsoport közötti rivalizálás állt. A lázadást természetesen leverték, s az egész helyzetet elboronálták egy politikai kompromisszummal. 1697-ben, Nagy Péter cár Azov elleni hadjárata után a sztrelecek néhány ezredét nem Moszkvába küldték vissza, hanem egy másik állomáshelyre. Útközben a gyenge ellátmány miatt éheztek, s a teherhordó állatok és szekerek hiánya miatt a hadipoggyászt is nekik kellett vinni. Az indulatok itt kezdtek el forrni, végül 1698-ban néhány sztrelec megpróbált kapcsolatot létesíteni Szofja Alekszejevna hercegnővel. A hercegnő Nagy Péter féltestvére volt, aki 1682 és 1689 között régensként irányította Oroszországot, Péter azonban ekkorra már egy kolostorba záratta. 1698. június 6-án a sztrelecek nyílt zendülésben törtek ki. Letették a tisztjeiket, saját képviselőket választottak, és megindultak Moszkva felé, hogy megbüntessék a bojárokat és Péter külföldi tanácsadóit. Június 18-án a Péter cár által kirendelt új típusú reguláris ezredek Moszkvától kb. 40 kilométerre vereséget mértek a sztrelecekre. Érdekes módon a moszkvai sztrelec ezredek nem vettek részt a lázadásban. Péter cár megszakítva európai körútját, Londonból érkezett haza augusztus 25-én, és kezdetét vette a szadista elemeket sem nélkülöző bosszú. A nyomozások hónapokig tartottak, s közben folytak a nyilvános kivégzések. Másokat csak megbillogoztak, vagy száműzetésbe küldtek, jobbágysorba. A sztrelecek testületét feloszlatták.

A sztrelecek kivégzésének reggele (Vaszilij Szurikov festménye, 1881)

1922 októberében a helyzet teljes elmérgesedéssel fenyegetett Olaszországban. Az első világháborúban sikerült megúszni a vereséget és tíz körömmel – meg brit és amerikai támogatással – visszakapaszkodni a győztesek közé. Sőt, a nagy győztesek közé. Olaszország képviselője ott ülhetett párizsi békekonferencián a világ sorsáról döntő Legfelső Tanácsban a brit, a francia, az amerikai és a japán politikusok mellett. Odahaza azonban nem volt ilyen rózsás a helyzet. A gazdaság romokban hevert, sok volt a háborús halott és a hadirokkant, továbbá a spanyolnátha is tartolt 1918 őszén. Úgy tűnt, hogy az elit eljátszotta politikai tőkéjét. 1919 elejétől csaknem „két vörös éven” át munkásmegmozdulások zajlottak szerte Itáliában. A tulajdonosi réteg rettegett, miközben a kormányzat csak ímmel-ámmal lépett fel a sztrájkolók, a gyárakat és a földeket elfoglaló munkásokkal és parasztokkal szemben. Ebben a helyzetben nyert egyre nagyobb népszerűséget Mussolini politikai mozgalma, amely ugyan szocialista volt, de egyúttal nemzeti húrokat is pengetett. Mussoliniék a rend pártján álltak – miközben mindenféle ködös szóvirágba burkolt ígéreteket is tettek a munkásoknak. Hamarosan a Mussolini-féle fasiszta formációk és a szocialisták összecsapásaitól volt hangos egész Olaszország. A polgárháború közeli helyzetben úgy tűnt, hogy a fasiszták kerekednek felül, akik élvezték a tulajdonosi réteg támogatását is, és a szó szerinti proletariátus egy része is szimpatizált velük. 1922-ben Mussolini a választásokon bejutott a parlamentbe, ami nagyban növelte presztízsét. Augusztusban a szocialisták országos antifasiszta sztrájkot hirdettek – azonban Mussoliniék a rendőrség néha passzív-, néha pedig igencsak aktív segédlete mellett letörték a sztrájkot. Októberben már a hatalomátvételt tervezték és amikor Mussolini megtudta, hogy néhány héttel későbbre, november 4-ére, az első világháborús győzelem évfordulójára a liberális kormány megbízásából Gabrielle D’Annunzio, költő és kokainista rablólovag (a fiumei kaland vezére) nagy tömeggyűlést szervez, azonnal lépett. Október 24-én egy Nápolyban tartott tömeggyűlésen Mussolini bejelentette: „A programunk egyszerű: uralkodni akarunk Olaszországban!” Meg is indultak a feketeinges csapatok Róma felé. A fasiszta hatalomátvételt az olaszországi szabadkőművesek is támogatták. Október 28-án a kormány tűzparancsot akart adni a lojális katonai erőknek a Róma alá érkező feketeingesekkel szemben – de a király inkább rábeszélte a miniszterelnököt, hogy mondjon le. 29-én fogadta Mussolinit, s a fasiszták bevonultak Rómába. Október 30-án Mussolini átvette a kormányzást, s másnap már fasiszta diadalmeneteket rendeztek Rómában.

A Rómába vonuló fasiszta feketeingesek 1922-ben (Illustrazione Itali, Wikimedia)

És most térjünk vissza az eredeti kérdésre. Vajon sikerül-e most Prigozsinnak bevonulni Moszkvába? Vagy a sztrelecek sorsára jut? Oroszországban nem sikerült a katonai puccs 1825-ben a dekabristák nyugatos társaságának. Nem sikerült sem 1991-ben sem pedig 1993-ban a (poszt-)szovjet katonai puccskísérlet. Ahhoz, hogy valaki Moszkvába vonuljon, politikai programmal is kéne rendelkeznie, széles támogatottsággal. Illetve légierővel...