Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Amikor majdnem megszűnt Magyarország

Ne felejtsünk: a román megszállás miatt 1919 augusztus végén egy pillanatra úgy tűnt, hogy nincs többé Magyarország.

A Huszárvágás blog megállapodott a "Napról-napra Trianon" című kronológia szerzőivel, hogy a kronológiára alapozva egy-egy kiemelt eseményt közlünk a blogon. A sorozatot most hosszabb idő után folytatjuk, mivel nem árt felidézni azt a baljós nyárutót, amikor mindössze néhány olyan vármegye maradt a 64-ből, ahol nem volt idegen megszálló. A Kádár-féle diktatúra fő mondanivalója volt, amit maga Kádár János 1969. december 19-én így fogalmazott meg csehszlovák tárgyalópartnerei részére: "hogyha 1919-ben a kapitalista és földesúri rend megengedhette magának, hogy segítségül hívjon külső fegyveres erőt, antantseregeket — talán tudják, hogy annak idején Szegeden francia csapatok, Szenegál lövészek állomásoztak, s az volt az ellenforradalom fegyveres ereje —, egyszóval, ha ezt annak idején megtehette a burzsoázia, akkor a munkásosztálynak is joga, hogy nemzetközi osztálytestvéreihez forduljon segítségért; kötelessége, hogy rendet teremtsen és meghiúsítsa az ellenforradalmi kísérleteket." (Népszabadság, '69. dec. 20.)

Mint látni fogjuk: természetesen ez is hazugság volt. "Hívta őket a fene" - mondhatnánk népiesen. Lássuk tehát az első magyarországi kommunista diktatúra, a Szovjetköztársaság leverése után kiteljesedő idegen megszállás tetőpontját!


"1919. augusztus 27. Újabb egyeztetési forduló az VIII. 19-i megállapodást követően a Dunántúlon antant engedély nélkül tartózkodó román, illetve a Nemzeti Hadsereg siófoki Fővezérségének képviselői között. Soós Károly tábornok másnap azt jelenti Horthynak a Mărdărescu tábornokkal folytatott tárgyalásról, hogy a románok nem folytatják az előrenyomulásukat, amennyiben a magyar csapatok sem végeznek zavaró mozgásokat a kialakult arcvonalon, illetve ha a toborzó tevékenységet beszüntetik.

Ezek a feltételek egyaránt nem teljesülnek, a magyar hadsereg újraszervezésére a román megszállás alatt lévő területeken is törekednek a Nemzeti Hadsereg tisztjei, de egy kísérlet kivételével ez a vonal stabil marad. Ennek az egyik oka, hogy a megszálló román erők egyre nagyobb ellenállással néznek szembe a magyar lakosság részéről. 

Másnap: amikor A román csapatok legnyugatabbi összecsapása, egyszersmind a legsúlyosabb megsértése a demarkációs vonalat is rögzítő tűzszüneti egyezménynek. Augusztus 28-án egy román különítmény Győrből kiindulva Csornán, Kapuváron át Vitnyédig nyomul elő. A korábban ismertetett demarkációs vonalhoz képest tehát ez a három, Sopron vármegyei település kerül még ideiglenesen román kézre.

A puhatolódzó támadás feltételezhető célja Sopron és Szombathely, fontos helyőrségi városok megszállásának előkészítési kísérlete lehet, valamint nyilvánosan kommunikálhatóan az, hogy az ekkor már Petőháza körzetében tartózkodó Székely Dandárt, mint vörös alakulatot lefegyverezzék, jóllehet, a Székely Dandár ekkor már a Nemzeti Hadsereg részét képezi. [A Székely Hadosztály, illetve ekkor már csak Székely Dandár úgy került a Vörös Hadseregbe, mint Pilátus a krédóba. a szerk.] A Vitnyéd és Petőháza határában lezajlott rövid harcot követően a románok letesznek szándékaikról, 29-én kiürítik Vitnyédet és Csornát, visszahúzódva Győrbe. A kis létszámú különítményük, miután ellenállásba ütközött, nem feszíti tehát tovább a húrt. Furcsa érdekesség, hogy itt, Sopron vármegyében került utoljára harcérintkezésbe a Székely Dandár (a Verbőczy-féle kolozsvári nemzetőrök) a román haderővel szemben.

Ezzel az akcióval a román hadsereg már – ha csupán egy napra is – de már az utolsó addig még nem háborgatott vármegyébe, Sopronba tört be."

Magyarország 1919 nyár végi megszállása szinte elhalványult történeti emlékezetünkben. A négy évnyi világháború, az 1918 őszi Károlyi Mihály-féle káosz -  vagyis inkább ámokfutás - , majd a vörös és a fehér terror mellett erről a rettenetes történeti pillanatról elfeledkeztünk. A Tiszántúl román megszállásáról, az utóbb elcsatolt területeken gyakorolt terrorról - amit szokás fekete terrornak is nevezni - már születtek feldolgozások. A román királyi hadsereg Dunántúli viselt dolgairól is van egy-egy tanulmány, azonban erről még mindig nem tudunk eleget. A blog Olvasóit kérem, hogy engedjenek meg egy személyes megjegyzést. Idén a Nemzeti Összetartozás Napja, június 4. alkalmából Zircre voltam hivatalos beszédet mondani. A hallgatóság megdöbbenve fogadta azt a néhány tényt, amit rövid úton gyűjtöttem a beszédhez. Ebből szeretnék most idézni: "1919 augusztus közepétől október 4-ig román megszállás alá kerül Zirc is. A Zircet is ellenőrző veszprémi román parancsnokság 1.számú nyilvános parancsában rögtön a második pont volt, miszerint mindenféle hadianyagot be kell szolgáltatni. Ide tartoztak a lovak is. Ez a parancs Zircre is érvényes volt. El is vitték a lovakat, ez mai szemmel nézve olyan, mintha minden haszongépjárművet, traktort, sőt, a pickupokat is egyik napról a másikra begyűjtenék. De nem csak a lovakat vitték. A zirci kolostor híres apátja, Békefi Remig beszámolója szerint az apátság épületébe befészkelődött román katonák minden nap 1-2 hektoliter bort fogyasztottak el. Egy részét megitták, a másikat vélhetően egyszerűen szétlocsolták. A részegen intézkedő, a hatalom mámorától megszédült idegen megszállók azután másra is vetemedtek. Egy korabeli csendőrségi jelentést idézünk: „1919. évi szeptember hó 11-én egy négy főből álló román járőr Szakács János 34 éves napszámost és nejét, született Frehkeli Apolónia 22 éves zirci lakosokat aznap 20 óra tájban a község utcáján a lakásuk előtt elfogta, a község végére hurcolta, hol őt nagyon megverték, zsebóráját és pénzestárcáját a benne volt 6 korona pénzzel együtt elrabolták, nején pedig, ki akkor állapotos volt, az ő jelenlétében mind a négyen egymásután erőszakos nemi közösülést követtek el.“ A rablást szervezetten is folytatták. Győrben akkoriban Európa egyik legnagyobb és legmodernebb fegyvergyára volt, a Magyar Ágyúgyár Részvénytársaság, ez részben a Skoda és a Krupp beruházásában jött létre. Ezt olyan alaposan kirabolták a románok, hogy szó szerint a puszta falak maradtak, sőt még a villanykapcsolókat is kiszedték a falból!" A gyár soha többet nem tudta kiheverni a veszteséget.

Végül kockáztassuk meg a kérdést: vajon mi volt a románok célja? A puszta rablás? A Tanácsköztársaság felszámolásának örve alatt további területek megszerzése? Esetleg az, hogy Magyarország és Románia a román király jogara alatt egyesüljön? Egy biztos: Horthy és Nemzeti Hadserege egészen biztosan nem "hívta" a románokat, sőt, inkább azért lobbyztak az antant irányító nagy négyesénél (brit, francia, olasz, amerikai), hogy minél előbb vonuljanak ki. 1919 augusztus vége arra is emlékeztet minket, hogy a meggondolatlan, rosszul előkészített, tömegtámogatást nélkülöző akciók - amilyen a Vörös Hadsereg tiszai támadási kísérlete volt - hova vezethetnek.

Ne felejtsük az áldozatokat!