Az árulás napja

Hetvenhét évvel ezelőtt birodalmi német kezek magyarnak látszó sötét bábukat vettek elő a dobozból, és helyeztek fel a táblára.

A második világháború folyamán volt egy olyan politikai erő, amely nem szégyellte a magar ügyet a németek ügye alá rendelni. Mindezt úgy, valamiféle zavaros "igazságosság" jegyében, hogy közben magukat "hungaristának" mondták. 1944. október 15-én jött el a nyilasok napja, amikor nyíltan és tevőlegesen elárulták a hazájukat a Német Birodalom kedvéért.

Szálasi Ferencet a Sándor-palota bejárata előtt német ejtőernyősök üdvözlik (Bundesarchiv)


Edmund Veesenmayer, a teljhatalmú birodalmi megbízott szeptember 23-án Hitlernél járt. A román átállás után az aggasztóan hasonló irányba mutató magyar fejleményeket beszélték át. Amikor visszatért a magyar fővárosba, magához hivatta Szálasit, és közölte vele, hogy a német államvezetés a továbbiakban őt tekinti az „egyetlen felelős tényezőnek" Magyarországon. A teljhatalmú birodalmi megbízott azt javasolta Szálasinak, hogy a hamarosan bekövetkező „kibontakozásig" helyezze magát német védelem alá, nehogy Horthyék őrizetbe vegyék. Szálasi, ez az egzaltált, hatalomvágyó fantaszta, örvendezett, hiszen ő a magyar ügyet csak a németek ügyének alárendelve tudta elképzelni.

A németek és hazai kollaboránsaik pedig készültek. A nyilasok, ez gyökereiben marxista társaság, már évekkel korábban nekiláttak, hogy az összes fontosabb közhivatal és törvényhatóság, sőt ipari üzemek és bankok személyi állományát (természetesen elsősorban a vezetőket) leinformálják. 1944-re a végleges "átállítási terveket" papíron rögzítették egy bármikor bekövetkezhető hatalomátvételre számítva. Gál Csaba, a nyilasok személyügyi megbízottja mintegy 760 fős informátori csapattal dolgozott. Saját állítása szerint hozzávetőlegesen 80.000 (!) emberről gyűjtöttek össze adatokat. Elmondása szerint a felderítés munkája a következőképpen folyt: „Legális vagy bizalmas megbízottaim, kik a gyárakban, üzemekben, állami intézményeknél, közhivatalokban és magánintézményeknél, pénzintézeteknél, iskolákban, stb. dolgoztak, az általam szerkesztett információs íveket a mellékelt titkos kulcs szerint kitöltötték és hozzám eljuttatták. A beérkezett adatokat kiértékeltük és rendszereztük, ami azért volt szükséges, mert ennek alapján állítottam össze azokat a listákat, amelyek a hatalomátvételkor lettek felhasználva és amelyek tartalmazták a kinevezendők, leváltandók, nyugdíjazandók stb. neveit.” Gál Csabának a nyilas hatalomátvétel napján komoly szerep jutott. Kovarcz Emil, ez a kőkemény náci, aki korábban már német birodalmi területre disszidált, majd ekkorra már illegálisan hazatért, Gálnak a következő megbízást adta: „Utasításra, az egyes minisztériumokba az én általam kijelölt elnöki osztály vezetők beállítandók.” A kijelölt emberekkel Gál felvette a kapcsolatot, és a Pasaréti út 10-et adta meg gyülekezőhelyként. Nagyon érdekesen írta le a hírhedt Kun András ex-páter az itt folyó munkát: „1944. október 15-ig körülbelül két-három gyűlésen vettem részt, ahol a különböző hivatásrendekről és ezek betartásáról volt szó, már előre kidolgozott tervrajz szerint. A pártban ekkor már a hatalomátvételi előkészületek a Pasaréti út 10. számú villában folytak, amikor én oda szeptember utolsó napjaiban dr. Kőfaragó-Gyelnik Vilmos magántanártól, az országépítés vezetőjétől meghívást kaptam. A villát német katonák őrizték, és jelszóra lehetett bemenni. Ekkor a röpcédulázás már nagyban folyt. Ezek rendezésével, nagy íves terv- és munkalapok vonalzásával és az adatok beírásával foglalkoztam.” A puccsot követő napon, október 16-án reggel a kijelölt vezetők innen, a Pasaréti út 10-ből indultak az egyes minisztériumokba, általában fegyver is volt náluk. Az adott minisztériumba érve Gál összehívta a dolgozókat, bejelentette a hatalomátvételt, kivette az esküt és beállította az elnöki osztály vezetőjét, „aki az intézkedést a saját hatáskörében folytatta”. Később a nyilas pártmegbízottak rendszerét kiterjesztették a megyékre és más törvényhatóságokra is. Így történt, hogy a Gál „kezében levő kartotékok papíradataiból az őrségváltók ezrei keltek életre”.

Otto Skorzeny, a híres-hírhedt német kommandós parancsnok a Várban október 15-én. Balra nyilas karszalagos honvéd áll. (Bundesarchiv)

Azonban a puccshoz erőt is kellett a német megszállók mellé felsorakoztatni. 1944.október 15-én az előre kidolgozott terv szerint a Pasaréti út 10. sz. alatti villában rendezték be a nyilasok irányítóközpontjukat - ahol a Gestapo titkos fegyverraktára volt. Már a Pasaréti út elején nyilas és német eligazítók álltak, mindenkit igazoltattak, csak nyilas vagy más szélsőjobboldali pártigazolvány felmutatásával lehetett továbbmenni. A gyülekezőhelyen a nyilas párttagokat is felfegyverezték, mindenki kapott egy pisztolyt, karabélyt vagy géppisztolyt és karszalagot. „Türelmetlenül vártuk a fejleményeket .. jól elmúlt már 10 óra is, a megafon türelemre intette a várakozó nyilasokat. És egyszer úgy közel 11 óra felé megszólal a nyilas induló, és mi a hanglemez zenéjével énekeltünk. Végre most már ezt is szabad anélkül, hogy félni kellene a rendőri gumibottól. Megszólalt egy hang és mi figyeltünk: A német katonai parancsnokság jóváhagyásával és akaratával egyetértve Szálasi Ferenc vette át a hatalmat. Végtelennek látszó éljenzés zúgott a tömegben.” – emlékezett vissza Bükkös György, zuglói nyilas pártszolgálatos.

A németek nélkül ugyan nem lett volna Szálasi-puccs, de azért a nyilasok adták hozzá a nevüket, az erejüket és a híveiket. Árulásuk további százezrek életébe, az ország hadszíntérré válásába, és Budapest pusztulásába került.

Október 15-e kapcsán felmerült a kérdés: vajon miért sikerült a románoknak és a finneknek, ami nekünk nem? Nos, a románoknál egyszerű a helyzet: nekik Erdély fontosabb volt, mint Besszarábia. A finnek pedig legalább Amerika hallgatólagos támogatását maguk mögött tudhatták. Erről azonban még írni fogunk.

Sajnos a mai napig itt-ott felbukkan az a vélekedés, hogy mi akartuk volna elárulni német szövetségeseinket, hogy cserben akartuk volna hagyni őket. Nem. Egy nemzetnek végső soron csak önmagával szemben vannak kötelezettségei. Hogy is mondta Bismarck, a nagy német kancellár? "Egyetlen nép sem áldozathatja fel magát szövetségesei oltárán".