…és a csillagos estben ott susog immár harminc
évgyűrűjével a drága júdásfa: ezüstnyár rezeg
susog a homály követeinek útján s kitünteti őket
lehulló ezüst-tallérokkal érdemeik szerint illőn…
(Nagy Gáspár: A Fiú naplójából, 1986)

Kádár János (1912.május 26. Fiume - 1989. július 6. Budapest) születésnapján egykori kollegái, harcostársai, elvbarátai interjúrészleteivel idézzük fel emlékét.

Aczél György (a kultúra fő irányítója a Kádár-diktatúrában): 1956. november 7-én, amikor Kádár megérkezett Budapestre, a Parlament kapujában a felesége – Kádár nem nagy örömére – azzal fogadta hangosan, hogy „Ezt a szart már hagyhattad volna a Rákosiékra. Nem neked kellene csinálni.” Kínos. Tuszkolja befelé az asszonyt, mert ott vannak a tolmácsok meg az egész kíséret, és az asszony csak mondja, mondja. Ezt különben mindkettőjüktől hallottam. Külön külön-külön is és együtt is.

Még mindig nem tudunk eleget az 1956-os forradalom utáni megtorlásról. Még mindig van teendőnk a tekintetben, hogy feltárjuk, mennyire mélyreható volt az ellehetetlenítés azoknál az állampolgároknál, akik részt vettek az 1956-os forradalomban. És ez vonatkozik családtagjaik egész pályafutására a Kádár-korszakban. Így van ez a Karikó család esetében is, ahol Karikó Katalin annak hatására írta alá az állambiztonság beszervezési nyilatkozatát, hogy édesapja 1956-os múltjával zsarolták. Az '56 utáni csalódottság, a keserű józanodás az örömmámorból, a karhatalmisták által a zsigerekbe szó szerint beütött félelem, az elhurcolások, a társadalom szétzilálásáért folytatott kampány, a Nyugat által magunkrahagyottság - egy pillanatra gondoljunk bele, mi mindent kellett elviselni szüleinknek és nagyszüleinknek!

A diktatúrának nem volt elegendő az, hogy Karikó Jánost, Katalin édesapját meghurcolták amiatt, hogy a Forradalmi Tanács tagja volt, izgatás vádjával felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték és négy évig nem kapott munkát. Karikó János neve korábban, 1953-ban bukkant fel a helyi sajtóban, amikor nem akart öt hónapos pártiskolára járni, ezért kipellengérezték. (Szolnok Megyei Néplap, 1953. február 13.)

Kisújszállási forradalmi röplap (OSZK Plakáttár)

A már hosszú hónapok óta aktívan működő „Kolhoz Kör” első jelentősebb önálló seregszemléjének az 1956. március 15-i ünnepség bizonyult. Az ünnepet a Régi Országház vendéglőben ülték meg, félig nyilvánosan, jelesül a Várban, az Országház utcában.  A többi, a korszakban megszokottól meglehetősen eltérő megemlékezés volt, és az ugyancsak formabontónak számított, hogy a hallgatók pár oktatójukkal együtt a hivatalostól eltérő ünnepséget tartottak. Mindemellett elhatározták, hogy október 6-án történelmi emléksétát tartanak.

A Régi Országház vendéglő 1940 körül. (forrás: Hungaricana)

1957-ben zajlott le Brusznyai Árpád pere is, aki a veszprémi Nemzeti Bizottság vezetője volt. Ahogyan említettük, neki a megye vezető kommunistája, Pap János nem bírta megbocsátani, hogy ő – vagyis Pap – könyörgött neki (Brusznyainak) egy új állásért, amikor a diktatúra szétesett a megyében. Most Brusznyait hamis tanúk segítségével és logikai bukfencekkel első fokon életfogytiglanra ítélték.Hogyan élte ezt meg felesége és kislánya?

Felvonuló nők 1956-ban (forrás: nlc.hu)