Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba – fogalmazta meg anno Hérakleitosz a hozzá illő tömör homályossággal a maga történetfilozófiájának (egyik) alaptézisét. Jól hangzik – csak kár hogy nem igaz. Maga Historia úrnő inkább Nietzschének adott igazat, aki szerint örök körforgásként, „örök visszatérésként” írhatjuk le a helyzetet. Ha meg értékítéletet is szeretnénk alkotni, akkor legjobb, ha Hésziodoszhoz fordulunk, aki sommásan közölte, hogy a rég elmúlt aranykortól távolodva rohanunk a vaskorba. És jó ideje ugyanabban a folyóban áztatjuk a lábunkat, vagy kissé pőrébben: ugyanabban a pocsolyában dagonyázunk (néhány rövidebb-hosszabb üdítő megszakítással).

Joseph-Noël Sylvestre: Rómát kirabolják a barbárok 410-ben (1890)

Ma már történelmi közhely, hogy Sztálin Jaltában – s úgy egyáltalán végig a világháborúban – leiskolázta az angolszászokat. Churchill persze utólag hosszú, történelemkönyvnek álcázott memoárban próbálta bizonygatni az ellenkezőjét, de attól a nyilvánvaló tények még nyilvánvaló tények maradnak. Miként volt ez lehetséges? – teszi fel a naiv utókor a kérdést. Számtalan magyarázat van – de ha „mai rohanó világunkban” két óra alatt meg akarjuk érteni a jelenséget, akkor nézzük meg a Mission to Moscow című filmet.

Állami felügyelet. Vallási elnyomás. Hazugságok. Megfigyelés. Kommunizmus: Egy koncentrált politikai uralom, amiben az egypárti diktatúra eltörli a magántulajdont és felügyeli a termelőeszközöket, illetve a javak és szolgáltatások szétosztását is. Miközben osztály nélküli, egalitárius társadalomról beszélnek, a kommunista gyakorlat az erőszakon alapul, brutalitást alkalmaz, és elnyomja a szólás-, a vallás-, és a gyülekezés szabadságát, és más jogokat is. (a Kommunizmus Áldozatainak Múzeumának meghatározása)

Bizonyára akad az olvasók között, aki még emlékszik a „Hazárd megye lordjai” (The Dukes of Hazzard) című televíziós sorozatra. Az amerikai vagányok „csibész, de jó gyerek” mottója alatt futó sorozatának főszereplői a törvény peremén egyensúlyozva, vagy inkább a törvényen túli területre merészkedve froclizzák a bénázó rendőröket. A hideg sörök, nagy bunyók, jó és gyors nők, és még gyorsabb autók világában azután ők lesznek a pozitív hősök a korrupt rendőrfőnökkel szemben. Autójuk, egy 1969-es Dodge Charger tetején ott virít a konföderációs zászló, s az autó elnevezése sem hagy kétséget: General Lee, Robert E. Lee polgárháborús déli tábornokról.

Az Új Dél becsületes vagányai (fotó: Everett/Rex Shutterstock)

Ma már nem lehetne egy ilyen sorozatot nemhogy forgalmazni, de még leforgatni sem. Amerikai barátom szerint pedig egy olyan könyvet, mint Szilvay Gergely hatalmas összefoglalója, nem lehetne megírni az Egyesült Államokban.