Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A mandzsúriai jelölt és a CIA hidegháborús valósága

Az előző részben ott hagytuk abba a történetet, hogy a második világháború végén a brit, az amerikai és a szovjet győztesek a „brain drain” speciális formáját gyakorolták: lelkesen vadásztak a német és japán tudósokra. Nukleáris kísérletek, rakétatechnológia vagy éppen bio-hadviselés: minden kellett. A legbizarrabb kutatásokra kétségtelenül az ember elme kontrollja és a személyiség-építés terén került sor.

Ebben a részben (az előzményeket lásd itt) az amerikai biofegyver-program egyik fő központjának, Fort Detricknek a történetét tekintjük át. 1929-ben az amerikai hadsereg a Maryland államban Fredrick városkától tartós bérletbe vett egy földsávot, hogy ott szükségrepülőteret alakítson ki. Ez lett Detrick Field. Két évvel később a Marylandi Nemzeti Gárda kapta meg a területet, hogy ott repülő-kiképzőközpontot létesítsen. 1940-ben az amerikai légierő kapta meg a bázist, és egészen 1942-ig használták. Egy ideig csend honolt a környéken, majd 1943-tól a hadsereg kémiai hadviselésért felelős szolgálata (Chemical Warfare Service) települt ide. Eközben, szövetségi szinte 1942-től megindult a biofegyver-kutatás is. Az új kutató-szolgálat azután 1943-tól a Camp Detrick-é átnevezett bázison talált otthonra. Rövid idő alatt hatóanyagokat fejlesztettek ki és eljárásmódokat dolgoztak ki az esetleges – akkor ismert! – biofegyver-támadások ellen, és egy kórházat is felállítottak. Közben persze a védekezés mellett a támadásra is készültek, és a fertőző ágensek célba-juttatásának módjain is dolgoztak.

A bázis főkapuja 1954-ben (Preserve Maryland)