Grób László
Grób László

kiadóvezető

Aszály most és a régmúltban

"Mert 1711-ben Szegednél a Tisza vize minden látható és tapasztalható ok nélkül elenyészék, annyira, hogy a számtalan halak a Tisza száraz fenekén künn maradván, nem győzték az emberek kifogdosni ..." Vajon mit kezdjünk a régmúlt idők feljegyzéseivel, amelyek a mai aszályhoz hasonló jelenségeket írnak le?

Hónapok óta aszály sújtja nem csak hazánkat, hanem Európa egy jelentős részét is. Míg évtizede súlyos árvíz keserítette az életünket, ma ugyanazoknak a folyóknak a medrében épphogy csak csordogál egy kis víz, a hajózás sok helyen lehetetlenné válik, sőt néhol vízhiány is fellépett, amitől már meglehetősen elszoktunk itt a vén kontinensen. A növényzet kiszárad, képeket látunk csenevész, beszántásra ítélt kukoricamezőkről, lehulló, megfonnyadt gyümölcsökről, hallunk aggódó gazdákról, elkeseredett borászokról, akik a még a szőlőt is fenyegető aszályt szidják. Halljuk az egyre elkeserítőbb statisztikai adatokat, egyelőre még leginkább csak jóslatokat/prognózisokat, de ezek jó része csak idő kérdése, hogy valódi, számokkal mérhető veszteségekké váljanak.

A Loire most Gien városánál (cicerone.co.uk)