Az utóbbi időben gyakori összehasonlítási alap a magyar 1956-os forradalom és az ukrajnai háború 2022-ben. A szuverenitásra, a nemzeti mozgástér megőrzésére, kibővítésére törekvő magyar politikát sokan azzal vádolják: elárulja az ’56-osok örökségét, amikor nem vesz részt a mai Oroszország ellen zajló „kereszteshadjáratban”, hanem a béke mellett foglal állást. A két fegyveres konfliktust azonban nem lehet összemosni, pláne nem egymás folytatásának beállítani.

Felrobbantott szovjet T-34-es harckocsi Budapest 1956-ban (Csorba Emánuel fotója)

Mi magyarok mindig szomorkodunk, hogy íróink mennyire nagyszerűek, s mégsem érik el a nemzetközi hírnevet. Másrészt meg hogy egy magyart ténylegesen csak akkor ismer meg és el a világ, ha külföldre megy: számtalan tudós, üzletember, filmes és a legkülönbözőbb más foglalatosságot űző ex-honfitársunk példája bizonyítja ezt. Persze az ellenkezőjére is bőven akad példa. Ezzútal azonban egy történetről lesz szó, amely inkább az előbbi forgatókönyvre emlékeztet és mégis rácáfol.

Az első kiadás címlapja