1918. szeptember 14. A balkáni francia-szerb offenzíva kezdetén az Adriától, az albániai Vlorától Kelet-Trákiáig mintegy 470 ezer katona néz szembe, a támadás pillanatában lényegében csupán a bolgár hadsereggel, összesen 350 ezer Központi hatalmi katonával. A nyugati technikai fölény, a friss görög csapatok természetesen nagy előnyt jelentenek amikor a szaloniki bázis térségéből az Entente megindítja az offenzívát. Másnap, 15-én át is törik a bolgár arcvonalat, a hónap végére pedig összeomlik a balkáni front. A bolgár hadsereg mellett a 11. német hadsereg is megadja magát, 77 ezer fogoly és ötszáz tüzérségi löveg kerül az antant birtokába. A végletesen kimerült Bulgária szeptember 25-én fegyverszünetet kér, majd 29-én kapitulál. Ekkorra az antant hadereje már Szkopjénél jár. „Ezzel a balkáni arcvonal tarthatatlan lett”, – írja a bolgár összeomlásról Horthy Miklós. (Horthy 1990: 109. o.)
Jugoszláv bélyeg a szaloniki front áttörésének- , és az antant győzelmének emlékére (Veljko Stanojević 1976, Wikimedia)
1698-ban Nagy Péter cár híres európai körútján volt, amikor Moszkvából vészjósló hírek érkeztek. A híres-neves, jelentős múlttal rendelkező sztrelecek katonai testülete fellázadt a cár ellen. A lázadók nem tudtak bevonulni Moszkvába, és felkelésüket véresen leverték. Több száz évvel később, egy másik országban, III. Viktor Emmánuel király megrettent a vérontás lehetőségétől és rávette miniszterelnökét, hogy mondjon le. Ezután a fascista squadristi vezetőjének, Benito Mussolininek adta át a kormányrudat.
Lássuk a két esetet!
Sztrelecek (Szergej Ivanov festménye, 1908)
Ha valaki mondjuk egy évvel ezelőtt megkérdezi, hogy szerintem merre lehet Bahmut városa, nem tudtam volna megmondani. Tippelni pedig biztosan nem Ukrajnára tippeltem volna, hanem valamelyik közép-ázsiai országra, esetleg Indiára. Egy ideje azonban a hírekben naponta szerepel Bahmut, ez az eredetileg 70 ezres iparvároska.
De mitől lett ilyen fontos Bahmut?
Félix Valloton: Verdun. A háború tablója (1917)
Volt, hogy az ország léte is veszélyben forgott, elég csak a végtelenül mohó csehszlovák, román és szerb tervekre gondolunk az első világháború végén. Persze nem kizárólag sötét tónusban festették azt a közel nyolc évtizedet, amit Gali Máté, a Mathias Corvinus Collegium Társadalom- és Történelemtudományi Iskolájának kutatótanárának új könyve felölel, annyi azonban bizonyos, hogy próbára tett nemzet voltunk, és az talán azok is maradtunk.