Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Vajon törvényszerű volt-e az első világháborús vereség?

"Ha mindenki úgy tösz, ahogy tönni köll, akkor mindön úgy lösz, ahogy lönni köll" Vajon a Rózsa Sándornak tulajdonított mondás érvényes volt-e az Osztrák-Magyar Monarchiára? Tényleg "úgy lött, ahogy lönni köll"? Vagy ha mindenki tette volna a dolgát, lehetett-e volna máshogy?

Manapság divatos állítás, hogy igazából minden mindegy volt, Ausztria-Magyarországnak mindenképpen vesznie kellett volna. Különösen is a Magyar Királyságnak, merthogy az ébredő nacionalizmusok mindenképpen szétfeszítették volna.

E mögött a gondolati konstrukció mögött – legyünk jóindulatúak – általában akaratlanul is az a meggyőződés áll, hogy a magyar nacionalizmus rossz volt, a szlovákok, szerbek, románok ukránok nacionalizmusa pedig jó. Összekapcsolják ezt az úgynevezett magyar „feudalizmussal”, ami a kiegyezés után is tovább nyomorította volna Magyarország népeit.

Frontról hazatérő katonák (Hadtörténeti Múzeum)


Horváth Angelus
Horváth Angelus

történész

A Hűség Városa - a népszavazás 100. évfordulója

Az aláírás után alig másfél évvel megjelent az első repedés a győztes nagyhatalmak új, Duna-medencei építményén. A trianoni koncepciós per életfogytiglanra szóló ítéletét követően máris mentő tanúk akadtak: a soproniak, akik Magyarország mellett döntöttek. Az első világháborút követően néhány népszavazás menetrendszerűen az eredeti ország mellett döntött. Maguk az osztrákok is szereztek így vissza területeket Karintiában - ahol a németek mellett a szlovének egy része is Ausztriára szavazott! Ennek ellenére az, hogy alulmaradtak a lenézett, megvetett magyarokkal szemben, évtizedekig kísértette az osztrákokat, s még az 1970-es években is Sopron volt Burgenland hivatalos fővárosa a papírokon, Kismarton csak ideiglenes székhely...

Az 1919. szeptember 10-én aláírt saint-germaini osztrák békeszerződés a „Német-Nyugatmagyarország”-nak (Deutsch-Westungarn) nevezett, döntően németajkú, de nem kis részben magyar érzelmű polgárok által lakott határterület Ausztriának történő átadását rendelte el – méghozzá népszavazás nélkül. Ausztria számára ez olyan, mint „egy font hús szövetséges társa testéből” – vélekedtek a kortársak, akiket értetlenséggel töltötte el az a tény, hogy még az első világháborúban a vesztes oldalon harcoló Ausztriának is területek jutnak Magyarország kárára. A nagyhatalmak - különösen a franciák - játéka volt ez, hogy Ausztria nehogy Németországhoz csatlakozzon, s "Burgenland" átadásával is születőben levő osztrák identitást erősítsék. A számunkra kilátástalannak tűnő helyzet dacára több mint két évvel később Bethlenék mégis meg tudtak menteni valamit a területből, hiszen Sopron és környéke végül élhetett az önrendelkezés jogával. Ebben a bejegyzésben ugyanakkor nem a felkelő csapatok küzdelmeiről, vagy az osztrák féllel vívott diplomáciai összecsapásokról, hanem az 1921. december 14-től 16-ig tartó népszavazás lefolyásáról, körülményeiről lesz szó.


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Mi lett volna, ha...? Horthy Miklós 1919-es feljegyzése a katonai esélyekről

A Huszárvágás blog szerkesztője megállapodott a Napról napra Trianon szerzőivel, hogy havonta egy bejegyzést közlünk tőlük. Ezúttal Horthy 1919. október 28-i kijózanító számvetését adjuk közre. "Napról napra Trianon" bejegyzésünket kivételesen egybekötjük a havi "Mi lett volna, ha" sorozatunkkal.

Horthy Miklós 1919. október 28-án egy fontos katonapolitikai összegzést készített. Az „Emlékirat a külpolitikai helyzetről és annak behatásáról a magyar nemzeti hadsereg feladataira” című számvetés jól megmutatja, milyen katonai helyzetben volt 1919 őszén Magyarország, ezért érdemes belőle hosszabban is idézni.

A Székely Hadosztály emléktáblája Hadadon


Horváth Angelus
Horváth Angelus

történész

1921. A Horthy-rendszer megszilárdulásának története (Veszprémy László Bernát könyvéről)

Mi történt 1921-ben? Miért volt fontos ez az év a Horthy-rendszer, s így a magyar történelem szempontjából? Ha jelentős, miért nem került eddig a történészek célkeresztjébe? Veszprémy László Bernát ennek a sok szempontból ellentmondásos, kissé kaotikus, eleddig a sorsfordító évek (1918, 1919, 1920…) „árnyékában” háttérbe szorult esztendő bemutatására vállalkozott új könyvében.

Veszprémy elsősorban primer forrásokra alapozta munkáját, s olyan, idáig kevésbé ismert és idézett szerzők írásait is felhasználta, mint Oláh Gábor debreceni költő, Kádár Lehel katolikus publicista, vagy Szabolcsi Lajos liberális zsidó lapszerkesztő. Érvelése szerint a Horthy-rendszer 1920-ban még meglehetősen ingatag volt, annak megszilárdulása leginkább a második „királypuccs” utánra, vagyis 1921 októberére-novemberére tehető. Valóban elmondható, hogy ha Károly visszatérési kísérlete sikerrel zárul, akkor minden bizonnyal „Horthy uralma sosem válik rendszerré, és egyikre marad a viharos huszadik század röpke fejezeteinek”. S ott volt még a soproni népszavazás is, amely abban az esetben, ha magyar szempontból negatív eredményt hoz, könnyen az új rendszer megbillenésével járhatott volna.