Orbán Viktor miniszterelnök Veszprémben, Európa (idei) Kulturális Fővárosában egy olyan beszédet mondott, amely természetesen kapásból kiváltotta a pavlovi reflexet legélesebb kritikusaiból. Mégis, beszédének az európai egységre vonatkozó része elgondolkodtató - és bizony, kellemetlen kérdéseket vetett fel.

Az 1713-as utrechti béke spanyol (balra) és angliai kétnyelvű kiadása (jobbra)

Lássuk először is a miniszterelnök megállapításait az európai egységtörekvések történelmi hátteréről és jelenidejű minőségéről . „Az a tény, hogy a Római Birodalmat nem egy másik birodalom, hanem különböző harcias törzsek döntötték meg, és egyes területeit más és más törzsek foglalták el, és rendezkedtek be rajta, el is döntötte Európa sorsát. Eldőlt, hogy Európában saját nyelvvel, saját kultúrával, saját ösztönvilággal rendelkező nemzetek lesznek. És lesz minden, ami ezzel jár. Rivalizálások, konfliktusok, területi- és hatalmi viták. […] De a nemzetállamok felett Róma bukása óta mindig ott lebegett egy álom, egy kísértés: újraegyesíteni, egy birodalomban összefogni a hajdani Róma területeit, vagyis Európát. Bizánc, Nagy Károly, Ottó, Napóleon, Hitler más-más alapokon, de mindegyik európai egységről álmodozott. És ez ma is így megy. Egyszerre van jelen az önálló nemzeti lét és a birodalmi gondolat. A nemzeti kultúra és az európai értékek. Szuverenitás és ahogy ők mondják Brüsszelben, az ever closer union. Ha szerencsénk van, megtaláljuk a kényes egyensúlyt a nemzeti szuverenitás és az európai együttműködés között. S ha nincs szerencsénk, elbillen a dolog. Lesz belőle nemzeti konfliktusok aknamezője, vagy bürokratikus hatalmi gépezet, amely visszaél a hatalmával.”

Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba – fogalmazta meg anno Hérakleitosz a hozzá illő tömör homályossággal a maga történetfilozófiájának (egyik) alaptézisét. Jól hangzik – csak kár hogy nem igaz. Maga Historia úrnő inkább Nietzschének adott igazat, aki szerint örök körforgásként, „örök visszatérésként” írhatjuk le a helyzetet. Ha meg értékítéletet is szeretnénk alkotni, akkor legjobb, ha Hésziodoszhoz fordulunk, aki sommásan közölte, hogy a rég elmúlt aranykortól távolodva rohanunk a vaskorba. És jó ideje ugyanabban a folyóban áztatjuk a lábunkat, vagy kissé pőrébben: ugyanabban a pocsolyában dagonyázunk (néhány rövidebb-hosszabb üdítő megszakítással).

Joseph-Noël Sylvestre: Rómát kirabolják a barbárok 410-ben (1890)

1943-ban a háborúban álló Európa kellős közepén, más országokban elképzelhetetlen szabadságban rendeztek egy konferenciát Balatonszárszón, a református ifjúsági szervezet, a Soli Deo Gloria üdülőjében. A háború utáni Magyarországról vitáztak az egybegyűltek. A megnyitó beszédében Kodolányi János a szavak inflációjának veszélyére és a sajtó hatalmára figyelmeztetett. A fő figyelmet azonban Németh László és Erdei Ferenc vitája kapta. Utóbbi ugyanis közölte, hogy a szovjet szocializmus az egyetlen út, a nyugati kapitalizmust felejtsük el, s a magyarok jobban teszik, ha elfogadják ezt a realitást. Németh László viszont a harmadik út, a saját út mellett tette le a voksát. Mindössze két kulcsidézetet szeretnék beszédeiből kiemelni.

Fotó: T.Cairns

1945. április 30-án öngyilkos lett Hitler. Ekkora az "ezer évig tartó Birodalom" alig 12 évvel a létrejötte után már csak egy füstölgő romhalmaz volt. Csodafegyvert nem sikerült csinálni, és politikai csoda sem következett be, vagyis a Szovjetunió és az angol-amerikai tandem nem rúgta össze port. Hitler úgy gondolta, hogy a „német nép fiatal és erős” és a vereség ellenére még nagy jövő előtt áll; borúsabb pillanataiban azonban arra jutott, hogyha nem tudott győzni a németség, akkor megérdemli a sorsát. Ekkor derült ki, hogy nem a „németségbe” volt szerelmes, hanem az Erőbe; és ezt az Erőt sokáig a németekbe látta bele. Nagyon-nagyon modern gondolat volt ez, a Nietzsche által halottnak kikiáltott Isten helyére állított brutális, nyers, evilági Erő iránti hódolat kifejeződése.

Mindez már nem számított. A halott Führert és halott feleségét leghívebb követői kivitték a bunkeren kívülre, a direkt erre a célra félretett benzinnel leöntötték. Tisztelegtek lángok előtt. A Valhalla valkűrei helyett azonban a pogány, ógermán temetést a szovjet nehéztüzérség zárta rövidre.

Keitel marsall aláírja a fegyverletételt (Wikimedia)