Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Mária Terézia, a magyarok és a népség-katonaság

A honvédelmi miniszter kezdeményezésére a Petőfi-laktanya a Mária Terézia-laktanya nevet vette fel.

A magyaroknak uralkodóik sorában alig volt királynőjük. Bár nem Mária Terézia volt az egyetlen, mégis, ha női magyar uralkodót akarunk mondani, ő jut eszünkbe. Nagy uralkodó volt. S hogy nekünk, magyarok, ez jó volt-e? Az érmének két oldala van.

Mária Terézia Fadrusz János által készített szobrának bronz replikája a pozsonyi Duna-parton (River Park)


Grób László
Grób László

kiadóvezető

Királyi menekült

Menekültek a mohácsi vész idején: Mária királyné, avagy hogyan vált menekültté az elit ötszáz évvel ezelőtt?

Manapság minden más hírt háttérbe szorít a szomszédságunkban dúló háború. Mi ebből még – szerencsére – csupán annyit érzékelünk közvetlenül, hogy a Záhony–Hegyeshalom útvonalon menekültek vonulnak ezresével, s akik nem tudnak továbbmenni napnyugat felé, azok rokonoknál/ismerősöknél/menhelyeken keresnek szállás átmenetileg – legalábbis reményeik szerint „átmenetileg”. Ám mielőtt kitört volna a háború/különleges hadművelet, az igazán tehetősek és családaik közül akik akarták, már elhagyták az országot – nem egy szál bőrönddel vagy hátizsákkal, és nem vonaton. De mivel nincs új a nap alatt, nézzünk meg egy fél évezreddel korábbi uralkodói menekülést a közeledő háború elől.

Pest és Buda látképe egy középkori metszeten


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Mi lett volna, ha...? Ha március 15-e vívmányait sikerül megőrizni

1848 és 1867 – hogy viszonyul a két sorsforduló egymáshoz? Vajon a remény és realitás két évtized által elválasztott jelképéről van szó? Vajon a kiegyezés volt-e a legtöbb, amit elérhettünk az adott korszak nagyhatalmi viszonyrendszerében?

Petőfi Sándor a következőket jegyezte fel naplójába bő egy hónappal március 15-e után: „Pest, ápril 19. 1848. Március 16-án az előbbi nap tiszteletére a két főváros kivilágítva, néhány nappal utóbb fáklyás zene Klauzálnak, Nyárinak stb. ... aztán fáklyás zene Wesselényinek, Eötvös Józsefnak stb. ... később Batthyányi, Kossuth, Széchenyi megérkezésekor a két főváros kivilágítva ... tegnap ismét a nádor tiszteletére kivilágítás és mindenféle ceremónia. Mennyi ünnep egy hónap alatt! Vigyázzatok, hogy ezek után a fényes éjek után sötét napok ne következzenek.”

Than Mór: A kápolnai csata


Horváth Angelus
Horváth Angelus

történész

A király visszatér(ne): második felvonás

Az utolsó megkoronázott magyar király, IV. Károly meghiúsult első visszatérési kísérlete után már 1921 áprilisában elhatározta, újból próbálkozni fog trónja visszaszerzésével, ugyanis meg volt győződve arról, hogy első alkalommal is csupán a megfelelő előkészítés hiánya, valamint a szerencsétlenül megválasztott időpont miatt nem járt sikerrel. Száz évvel ezelőtt repülőgéppel tért haza.

Habsburg Károly úgy fogta fel: nem mondott le uralkodói jogairól, csak felfüggesztette azok gyakorlását, tulajdonképp 1921-ben is az ország törvényes uralkodója volt. A másik oldalon, Horthyék tartottak attól, hogy egy Habsburg-restauráció esetén a nagyhatalmak és a kisantant államok ismét aktivizálódnak, s még a katonai beavatkozás is reális forgatókönyvként sejlett fel. A királykérdés mélyen megosztotta a trianoni sokkból lassan ébredező magyar társadalmat. A tét – kiváltképp a jelenből nézve – valóban óriási volt, hiszen Károly visszatérése egészen új bel- és külpolitikai helyzetet teremthetett volna.

IV. Károly király és Zita királyné a győri vasútállomáson. Zita királyné kezében a Bozó Saroltától kapott virágcsokor (Képeslap, Schäffer Armin udvari fényképész kiadása, regigyor.hu)