Egy ideje rendszeresen fellángol a vita a történelmi filmekről: mindenki bús-borongósan megállapítja, hogy kellenének jó magyar történelmi filmek, merthogy az milyen fontos az ifjúság (no meg a felnőttség) nemzettudatának egészséges fejlődése szempontjából – de még sincsenek! Egy-két fehér holló persze akad, de nagyon ritkán lépik át úgy a küszöböt, ahogyan azt a politizáló/filmszerető közönség elvárná. És ebből a szempontból mindegy, hogy mozifilmekről, vagy a helyüket lassan átvevő sorozatokról van-e szó – bár az utóbbiaknál tán még rosszabb a helyzet.

A világháború kellős közepén a ponyvairodalom ellen folyó küzdelemben ismét röviden hallgassuk meg a politikát! Antal István nemzetvédelmi és propagandaminiszter már korábban beharangozta, hogy a kormány tenni szándékozik valamit a ponyvakérdés megoldása érdekében, s mikor ez megtörtént – azaz meghozták a korábban idézett jogszabályt –, felszólalt ez ügyben, ismertetve, magyarázva a rendelkezést. Részletek a képviselőház 1942. július 17-i ülésén elhangzott beszédéből:

„Ennek a rendeletnek, amint olvasni méltóztattak, két fontos, két kardinális rendelkezése van. Egyrészt a jövőre nézve akarja a ponyvairodalom megjelenését és terjesztését megakadályozni, másrészt azonban egyszersmind arról is intézkedik, hogy az eddig megjelent ponyva irodalmi termékek elvonassanak a közönség elől."