A sorozat második részében képzeletbeli utazásunkat kezdjük a magyar turisták egyik legkedveltebb közép-európai desztinációjával, a csehországi Český Krumlovval. Az egykori szudétanémet kisváros Prága után a második legnépszerűbb város az évi több mint egy milliós látogatottságával, persze, csak ha nincs világjárvány. A csehek kiválóan építették fel az ékszerdoboz kisváros arculatát: helyi sörmárka (melynek paradoxona, hogy nem helyben főzik), kenutúrák a Moldván, „műrégi” szatócsbolt, panoptikum, és számtalan más érdekesség várja a nagyérdeműt. Sajnos, 2020-ra a város élvezhetetlen lett a mindenütt – szó szerint – hömpölygő turistaáradattól: kínaiak, spanyolok, németek, magyarok tömegével csodálják a gyönyörű városkát. Pedig nem is olyan rég még nem volt semmi látnivaló a településen.

Český Krumlov az 1980-as években (ziegler.blog.idnes.cz)

1956 nyarán Magyarországon furcsa, szinte várakozásteli hangulat uralkodott. Június utolsó napján Rákosi még éles támadást indított a Petőfi Kör, Nagy Imre és más pártellenzékiek ellen; ugyanakkor országszerte vitakörök alakultak, amelyeket nem a reformkommunista értelmiség határozott meg. Ilyen volt például a Vasvári Kör Szombathelyen; a József Attila Kör Szegeden; a Batsányi Kör Veszprémben és így tovább. Rákosi ámokfutását követően néhány napos szópárbaj bontakozott ki a belgrádi Borba napilap és a Szabad Nép között, majd utána rövidesen jött a derült égből a villámcsapás: Mikojan elvtárs, a nagy túlélő Budapestre érkezett, tarsolyában a Rákosinak szóló selyemzsinórral. Már másnap összeült a párt Központi Vezetősége, ahol meglepődve vették tudomásul Rákosi lemondását és még inkább meglepődtek azon, hogy a szűkebb klikk, a Politikai Bizottság Gerő Ernőt javasolta első titkárnak. Gerőt nem szerették elvtársai, azonban néhány kritikus hang után maga Mikojan emelkedett szólásra. Az összegyűlt elvtársak figyelmébe ajánlotta Gerőt, mire azonnal észbekaptak. Az egyik utána következő felszólaló ezt meg is fogalmazta: „bár én eredetileg ellene akartam szólni". Az ülésen Kádárt másodtitkárrá, vagyis pártvezető-helyettessé választották.

Domján József fametszet-sorozata (részlet, "Béke és Szabadság" illusztrált magazin, 1956. július 18.)

A Balaton és a híres-nevezetes famíliák összekapcsolódásáról, a birtokos családok alkotótevékenységéről szóló sorozatunk második részében az olvasók kérésére Keszthely és a Festeticsek következnek. Festetics Györggyel (1755-1819)  illik és indokolt kezdeni, kinek szellemi hagyatéka, s mindaz, aminek alapjait Keszthelyen és vidéken lerakta, a mai napig éltető örökségként van jelen e vidéken. A kalandos életű gróf figyelme az 1800-as évek elején – amikor ismét összetűzésbe került a Habsburgokkal – fordult a keszthelyi uradalom irányába.  Miután megfosztották kamarási rangjától és az udvarból is kitiltották, nem esett kétségbe, hanem a keszthelyi uradalom és vidékének intenzív fejlesztésébe kezdett. Ez a kezdeti nehézségek ellenére igazi sikertörténetté vált.

A Festetics-kastély (keszthelyiprogram.hu - Rábai Miklós). 2020-ban a trianoni diktátum 100. évfordulójára itt forgatták "A beszéd - Apponyi a magyar ügy védelmében" c. filmet

Az egykori szovjet érdekszférába tartozó országok lakói számára ma már teljességgel ismeretlen a hiánygazdaság fogalma. Krakkó, Prága, Budapest lakói kellemetlenséget csak a tavaly berobbant pandémia idején éreztek, amikor azzal kellett szembesülniük, hogy rövid időre kifogyott az élesztő a boltok polcairól, és a vásárlási idősáv miatt nem mehettek akármikor a liberális világ templomaiba, a szupermarketekbe. Pedig nem is olyan rég – nagyszüleink alkotó éveiben, vagy éppen szüleink fiatal korában – a sorban állás ugyanúgy a mindennapok részét képezte, mint a boltvezetők korrumpálása az „importból visszamaradt” (ergo jobb minőségű) áru megszerzéséért. A II. világháborút követően a győztesek saját érdekeiknek megfelelően kezdtek hozzá a világ – és benne Európa – újjáalakításához. Az öreg kontinens nyugati fele az amerikai érdekszférába került, míg Közép-Európában a szovjet lett az úr.

A Vörös Hadsereg az általa megszállt területeket módszeresen fosztotta ki: nyersanyag, mezőgazdasági termény, élőállat, és ipari eszközök is a Szovjetunóba kerültek. A legyőzött Németországból, a híres vállalatok tervezőasztalairól számtalan terv, fejlesztés, „landolt” a Kreml urainál. Mivel a háború utáni Európában kiemelet kérdés volt a motorizáció ügye, a szovjetek is több tehergépkocsi és személyautó tervét kezelték kiemelten, természetes módon prioritást adva a tehergépkocsiknak, amelyeket a hadseregnek szántak, a személyautózás élményét meghagyva egy szűk körnek: a fő kádereknek és azok családjainak. A Szovjetunióban a ZIM és a ZISZ autói készültek a pártelit részére, vagyis a Molotovról, illetve a Sztálinról elnevezett autógyárakban. A Nagy Tanítómesterről, Leninről elnevezett autógyár - a ZIL - mint márkanév később azonban mint teherautógyár futott be nagy karriert.

Pobjeda kabriók a Molotov Autógyár udvarán