Máthé Áron
történész, szociológus
Varasd, Szenttamás, Csanád, Zimony, Solymos, Versec, Földvár, Vukovár, Kanizsa, Zenta, Martonos, Pancsova, Nagylak, Szabadka, Csongrád, Zombor, Világos – ismerős településnevek Magyarország déli vármegyéiből. Pedig ezek a nevek egy egész picit más átírásban – pl. Vilagoš/ Вилагош, Šoljmoš/ Шолймош, Čongrad/Чонград, Sentomaš/Сентомаш – háromszáz évvel ezelőtt a mai Ukrajna területén is felbukkantak. Néhányat pedig a mai napig használnak.
1751-ben Bécsben az orosz nagykövetet megkörnyékezte egy bizonyos Horvát Jován. Nevével ellentétben sem horvát, sem magyar nem volt, hanem a szerb határőrvidék egyik tisztje. A török uralom alól legutoljára felszabadított magyar terület, a temesvári Bánság katonai határőrvidékének egy részét ugyanis éppen felszámolta a bécsi kormányzat, s az ottani rácok egy része inkább maradt volna határőr-földműves, mint bizonytalan státusú, fegyvertelen paraszt, vagy élethosszig szolgáló zsoldos a császári-királyi seregben. Horvát Jován eredetileg szlavóniai katonacsaládból származott, de eddigre már a katonai határőrvidék lakosainak életét szabályozó Statuta Valachorum alá tartozott. Igen, a joggyűjtemény elnevezése nem tévedés: a Balkán népeit a sajátos életmódot folytató, félnomád, katonáskodó-rabló „vlachok” gyűjtőfogalom alá sorolták be, s így a katonai határőrvidék népe is ide tartozott.
A mai Ukrajna területe 1760 körül. Balra felül-középen mélyebb tónusú mályvaszínnel Új Szerbia területe
