Vörösterror, fehérterror - minden történelem iránt érdeklődő ismeri ezeket a baljós kifejezéseket. A "fekete terror" fogalmát azonban még csak kevesen ismerik. Történetírásunk sajátsága, hogy közel egy évszázaddal a megtörtént események után talált elnevezést arra a cselekménysorozatra, amelyet az idegen megszállók a történelmi Magyarország felbomlásának idején követtek el a magyar állampolgárok rovására.

Román katonák Budapesten az Országház előtt (MTI)

Vasárnap este a Fidesz újra kétharmados győzelmet aratott az országgyűlési választásokon. Néhány olyan szempontot szeretnék ebben az írásban megfontolásra ajánlani, amely el szokta kerülni a figyelmet, pedig hosszú történelmi tapasztalat áll ezek mögött.

A budapesti nemzeti bizottság 1945. április 11-i ülésén foglalkozott először a hazai németség kérdésével, ahol a kollektív büntetést ellenzőkkel szemben az Magyar Kommunista Párt minden német megbüntetését javasolta. 1945. április 18-án a politikai rendőrség nyomozói jelentek meg a KSH népszámlálási osztályon, hogy „bizalmas használatra” kijegyezzék egyes német és vegyes lakosságú községek népszámlálási anyagából az 1941-ben német anyanyelvű vagy nemzetiségű egyének nevét és címét. A németek kitelepítésének története tehát valahol itt kezdődött.

Az Országos Parasztnapok nyitórendezvénye, a félmillió embert megmozgató összejövetel tulajdonképpen antikommunista nagygyűlés volt. A kommunisták, Szviridov altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetőjének irányításával, sőt, személyes közreműködésével, mindent megtettek, hogy megakadályozzák a gyűlést. Először augusztus 20-ról halasztatták el a rendezvényt, majd szándékosan kevés különvonatot bocsátottak a szervezők rendelkezésére, végül a sajtóban támadták az eseményt. A Kisgazdapárt utolsó nagy húzásával a kommunisták azonban külföldi gazdáik nélkül nem tudtak mit kezdeni. A kisgazdák több legyet is próbáltak egy csapásra ütni.

Az Országos Parasztnapok nagygyűlése a Hősök terén (Magyar Nemzeti Múzeum)