Az Országos Parasztnapok nyitórendezvénye, a félmillió embert megmozgató összejövetel tulajdonképpen antikommunista nagygyűlés volt. A kommunisták, Szviridov altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetőjének irányításával, sőt, személyes közreműködésével, mindent megtettek, hogy megakadályozzák a gyűlést. Először augusztus 20-ról halasztatták el a rendezvényt, majd szándékosan kevés különvonatot bocsátottak a szervezők rendelkezésére, végül a sajtóban támadták az eseményt. A Kisgazdapárt utolsó nagy húzásával a kommunisták azonban külföldi gazdáik nélkül nem tudtak mit kezdeni. A kisgazdák több legyet is próbáltak egy csapásra ütni.

Az Országos Parasztnapok nagygyűlése a Hősök terén (Magyar Nemzeti Múzeum)

A falusi elmaradottság képzete a kádári propaganda egyik alapvető üzenete nyomán alakult ki. „Célunk az, hogy a röplap módszere és tartalma alapján a gazdák érezzék megrögzött maradiságukat, és belássák azt az utat, amely a boldogulásukhoz vezet." – állt az egyik község tanácselnökének jelentésében a téeszesítési kampány idején. A csendet azonban nem csak a téeszvilág megszűnése, és a magyar vidék 1990 utáni zavaros viszonyai okozták, hanem az elszenvedett traumák is, amelyeknek emlékét hallgatásba burkolta megbélyegzés hatalma és az eltelt évtizedek súlya.

A kommunizmus áldozatainak emléknapján jelen írással azokat a szenvedéseket szeretném felidézni, amelyek a magyar vidék 1945 utáni hétköznapjaiban jelen voltak, és amely szenvedéseket a kádárizmus csendje eltakarta.

1950-es kommunista propagandaplakát (forrás: hogyantortent.com)