Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Mi lett volna, ha... Ha november 4-e után mégis győz a forradalom?

1956-ra vonatkozó "mi lett volna, ha..." alternatív történeti valóságunkat körbejáró sorozatunk befejező része.

Nemrég háromrészes sorozatot indítottunk annak a felvetésnek a végig-gondolására, hogy milyen feltételek határozták meg 56-os forradalmunk sorsát – és milyen feltételek módosulása esetén győzhetettt volna a forradalom. Illetve, az arról való elmélkedésre, hogy hogyan győzhetett volna 56. A „mi lett volna, ha?” kérdésfelvetést sokan történelmietlennek, mások egyszerűen ábrándozásnak, ködevészetnek bélyegzik.

Nos, az egyik legnagyobb valaha is élt történész, Johan Huizinga a következőt mondta: „A történésznek mindig úgy kell tekintenie kutatása tárgyára, mintha az még egy lezáratlan történet lenne. Folyamatosan a múlt egy olyan pontjába kell helyeznie magát, amikor az ismert tényezők még számos különböző végeredményt tesznek lehetővé. Ha Szalamiszról beszél, akkor ezt úgy kell tennie, mintha a perzsák még győzhetnének.”

1956-os életkép (MTI)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Mi lett volna, ha 1956. október 31-én nem döntenek a szovjetek a beavatkozásról?

Mi lett volna, ha győz 1956? Sorozatunk második részében azt a forgatókönyvet vázoljuk, amelyben a szovjetek október 31-én nem döntenek a beavatkozásról.

Győzhetett volna-e a magyar forradalom 1956-ban? Mint az előző részben láttuk, a Szovjetunió vezetői a legbiztosabbnak – sőt, lényegében az egyetlen járható útnak – azt látták, ha beavatkoznak. Az Egyesült Államok vezetése pedig lelkesedését ugyan kifejezte, de érdemi támogatást nem nyújtott. A kommunista Kína pedig eleinte támogatta a különutas magyarországi kommunista diktatúra létrejöttét, majd meggondolták magukat és Kínából olyan értelmű utasítás érkezett Mao Ce-tungtól a Moszkvában tárgyaló Liu Sao-cse vezette küldöttséghez, hogy támogassák az „ellenforradalom” leverését. A mai napig kérdés, hogy a kínai „vonal” hogy vált kanyargóssá. Hiszen az még érthető, a szocializmust Moszkvától függetlenül építgető Kína egy független magyarországi kommunista kísérlettel a szovjetek orra alá is borsot törhetett volna, de vajon miért gondolták meg magukat éppen akkor? És ne felejtsük hogy ebben az időben a kínai elvtársak véleménye majdnem ugyanannyit nyomott a latban, mint az amerikai „imperialistáké”, csak éppen fordított előjellel.

Mostani gondolatkísérletünkben, „történelmi egyenletünkben” azonban csak az amerikai változót fogjuk átírni, hogy másik értéket vegyen fel. Lássuk tehát az amerikai hozzáállás legfőbb tényezőjét!

1956-os utcakép (MTI)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Győzhetett-e volna 1956?

Vajon győzhetett volna-e a magyar forradalom 1956-ban? Megvalósulhattak volna-e az alapvető követelések, s a szovjetek békén hagytak volna-e minket?

1956-os forradalmunk leverése november 4-én kezdődött meg. Itt meg kell jegyeznünk, hogy téves az a megítélés, miszerint ’56-ban összesen csak két hétig tartott volna a szabadság, október 23-tól november 4-ig. Nem: a forradalom és a szabadságharc második szakasza november 4-től november 10-ig, legkésőbb 12-ig tartott. Ez volt a fegyveres honvédelem időszaka. Ezután következett a harmadik szakasz: a passzív ellenállás szakasza, amikor a küzdelem fő motorját a munkástanácsok jelentették. Ez a szakasz a decemberi sortüzekkel zárul, bár itt is az utóvéd-küzdelmek januárig eltartanak.

Szovjet páncélos oszlop Budapesten


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Lakitelek 35

Lakitelek a századvégi-, majd az ezredfordulós Magyarország egyik, talán a legfontosabb alapvetésévé vált. Pontosabban problémafelvetéséé: azok a problémák, amelyeket ott megfogalmaztak, részben még ma is kísértenek.

Nemrég Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a következőt nyilatkozta: "Pesten fej-fej mellett állunk a baloldallal, a fővároson kívül a városokban – ideértve a megyei jogú városokat is – és a falvakban sehol nincsenek. Sosem gondoltam volna, hogy a kommunisták utolsó menedéke a budai hegyekben lesz." Vajon ennek mi köze lehet Lakitelekhez? 

Harmincöt évvel ezelőtt, 1987. szeptember 27-én a Bács-Kiskun megyében fekvő Lakitelek községben, Lezsák Sándor költő, tanár házának kertjében egy nagy sátrat állítottak fel. Kétszáz vendéget vártak, s több mint száznyolcvanan el is jöttek. Ezt a tanácskozást az 1943-as szárszói nagy összejövetel mintájára olyanok szervezték akiket a "népi gondolat" képviselőiként tartottak számon, jóllehet a hagyományos értelemben vett "népet" a kádárizmus brutális erőszakhulláma, amelyet "téeszesítésnek" neveznek, lényegében eddigre felszámolta. Ezenkívül most nem "népieknek", hanem utóbb már "népnemzeti irányzatnak" nevezték azt a gondolatkört, amelyet a szervezők nagy része magáénak vallott.

A lakitelki sátorban, 1987. szeptember 27. (MTI fotó)