Annak idején volt egy vicc a jereváni rádióról. Eszerint bemondják, hogy Moszkvában új Mercedesek osztognak. Majd következik a helyesbítés: a hír igaz, de nem Moszkvában, hanem Jerevánban, nem új Mercedeseket, hanem régi Zsigulikat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. A vicc a létező szocializmusban a szándékosan eltorzított valóságértelmezést mutatja be. Mára azonban úgy tűnik: a valóság szinte szétporlad a kakofóniába fulladó híradások özönében. Nehéz dolgunk van tehát ha tisztán akarunk látni - igaz ez a legutóbbi "tankönyv-ügyre" is. Az Oroszországi Föderációban állítólag új tankönyvet vezettek be, amelyből 11.-ekes diákok milliói fogják tanulni az 1956-os forradalommal kapcsolatos történelemhamisítást. Kisebb politikai vihar támadt ebből idehaza, s az ellenzék természetesen az állítólagosan oroszbarát kormányt támadja a tankönyv miatt – mintha a magyar kormány bármit is tehetne egy szuverén ország tankönyvei kapcsán, különösen is, ha ez a szuverén ország nagyhatalom és éppen háborúban áll.

A szóban forgó történelem-tankönyv

A Huszárvágás blog megállapodott a "Napról-napra Trianon" című kronológia szerzőivel, hogy a kronológiára alapozva egy-egy kiemelt eseményt közlünk a blogon. A sorozatot most hosszabb idő után folytatjuk, mivel nem árt felidézni azt a baljós nyárutót, amikor mindössze néhány olyan vármegye maradt a 64-ből, ahol nem volt idegen megszálló. A Kádár-féle diktatúra fő mondanivalója volt, amit maga Kádár János 1969. december 19-én így fogalmazott meg csehszlovák tárgyalópartnerei részére: "hogyha 1919-ben a kapitalista és földesúri rend megengedhette magának, hogy segítségül hívjon külső fegyveres erőt, antantseregeket — talán tudják, hogy annak idején Szegeden francia csapatok, Szenegál lövészek állomásoztak, s az volt az ellenforradalom fegyveres ereje —, egyszóval, ha ezt annak idején megtehette a burzsoázia, akkor a munkásosztálynak is joga, hogy nemzetközi osztálytestvéreihez forduljon segítségért; kötelessége, hogy rendet teremtsen és meghiúsítsa az ellenforradalmi kísérleteket." (Népszabadság, '69. dec. 20.)

Mint látni fogjuk: természetesen ez is hazugság volt. "Hívta őket a fene" - mondhatnánk népiesen. Lássuk tehát az első magyarországi kommunista diktatúra, a Szovjetköztársaság leverése után kiteljesedő idegen megszállás tetőpontját!

Ötvenöt évvel ezelőtt, 1968. augusztus 21-én szállták meg a Varsói Szerződésben összefogott országok csapatai az egyébként velük szövetséges Csehszlovákiát. Mindez a szovjetek kívánságára történt, s a VSZ kis szövetségesei – szovjet csatlósok – amúgy sem tehettek volna másként. Persze a Lengyel Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság vezetése még lelkesen drukkolt is, hogy minél előbb megtörténjen a beavatkozás – ehhez képest Kádár maga volt a fontolva haladás. Természetesen a saját pozícióját féltette és a magyarországi gazdasági „reformot”.

Kevesebbet szokás arról beszélni, hogy 1968 lényegében a csehekkel szembeni szlovák nemzeti egyenjogúsági törekvésekről is szólt. S ebből a szempontból a szlovákok jól jártak – hiszen mind a reformerek, mind pedig utána, a „normalizáció” idején a keményvonalasok pártfogolták a szlovákok ilyen értelmű céljait. Egy baloldali történész, Miroslav Londak szerint: „Szokás azt mondani, hogy 1968 egyetlen vívmánya Csehszlovákiában az ország föderalizálása volt. Talán annyit még hozzátehetünk: 1968-ban vált ismertté Alexander Dubček, a leghíresebb szlovák a világon” ( 1968 és Szlovákia)

De vajon mi történt a felvidéki magyarokkal?

Szovjet tankok a prágai Vencel téren 1968. augusztus 21-én (forrás)

Az 1945-ös rendszerváltás kiváló munkát végzett – azóta is nyögjük... Ők aztán tényleg eltörölték a múltat, nem csak daloltak róla. Mégpedig több értelemben is: a múlt rendszert csakúgy, mint a múlt ismeretét, sőt, azokat is, akiknek ezt az ismeretet köszönhettük (volna). Kevésbé eufemisztikusan: kiirtották, bebörtönözték, emigrációba kényszerítették, elhallgattatták az előző korszak minden valamirevaló történészét (kivéve a pár renegátot, aki időben átállt – de ez csak maroknyi volt.) S tették mindezt oly sikeresen, hogy a rákövetkező Kádár-korban könnyedén lehetett történész-diplomára szert tenni ezen nevek – nemhogy életművek – ismerete nélkül is. Mi most megkísérlünk – nagyon szerény, nagyon kezdetleges – elégtételt nyújtani, legalább egy-egy rövid blogbejegyzés erejéig felidézve őket.

Mai szemlénk főszereplője egy házaspár – ritka hollók a hazai történettudomány egén.

A Pukánszky Béla által szerkesztett német nyelvű, tudományos "ország-imázs" magazin