Grób László
Grób László

kiadóvezető

Hunok legyünk vagy magyarok? Mítosz és/vagy történelem

Az elmúlt időszakban ismét fellángolni látszott a vita a magyar honfoglalás(ok), a hun-magyar rokonítás és az Árpádok mibenléte felől.

Kevés nép van hanyatló Európánkban, ahol 1000–1500 éves történetek intenzív és indulatos politikai/ideológiai/világnézeti vitákat képesek generálni. Olyan ez, mintha egy angol pub-ban a normann hódítás nemzetrontó vagy kultúrateremtő mivoltának értelmezésén esnének egymásnak a felek két Guiness között. Vagy mondjuk egy norvég vacsorázóasztalnál a harmadik akvavit után harsány purparlé kezdődne arról, hogy a viking hódítás a skandináv katonai-politikai felsőbbrendűség, avagy a barbár pogányság megnyilvánulása volt-e.

Mi magyarok viszont ilyen nép vagyunk. Akarsz tenni egy próbát, olvasó? Említsd csak meg egy „értelmiségi” körben, hogy mi a hunok egyenesági leszármazottai vagyunk. Ugye borítékolhatóak a reakciók? S aztán hivatkozhatsz napestig mindenféle középkori krónikára – nem is kell csak a protofasiszta magyar krónikákat emlegetni, lehetnek azok haladó nyugati, mondjuk német krónikák is –, az eredményen mit sem változtat. Vagy vond kétségbe a finnugorságunkat, állj elő ilyen hun-teóriával, s ha elég fontos ember vagy, még az MTA illetékes (???) osztálya/intézménye is tiltakozni fog írásban a véleményed ellen. Számtalan helyen elolvashatjuk, hogy az egész hun-magyar rokonság egy marhaság, tudománytalan, ködös fantazmagória, semmi alapja nincs etc. etc.

Történelmi bemutató a Kurultájon (kurultaj.hu)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Egy látnok - tíz éve halt meg Csurka István

Tíz éve halt meg Csurka István, drámaíró, politikus - és nem mellékesen a modern jobboldal a legnagyobb hatású vátesze. Fogyasztói világ, amerikai birodalom, magyar sors, népvándorlás - Csurka előre szólt.

Életútjáról a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap és az Index egyaránt korrekt írásban emlékezett a mai, tizedik évfordulón. Hogy antiszemita lett volna? Manapság gyakorlatilag bárki az lehet, s megint másvalaki, aki az volt, hirtelen már nem is az a média "ego te absolvo" műsorainak elhangzása után. Nem tisztünk értékelni kijelentéseinek, munkásságának ezt a részét, s talán még nem is érkezett el az idő, amikor higgadtan lehetne beszélni Csurka zsidókkal, zsidósággal kapcsolatos mondatairól. Amelyek között voltak objektív megállapítások, s voltak bántóak is. Annyi bizonyos, hogy öntörvényű ember volt, szókimondó, s egyáltalán nem politikus, így bántani sokszor mondott bántó dolgokat. Miközben tehát politikusnak kudarcos volt, egész élete a politikáról szól, s ebben a tekintetben végül is sikeresnek tekinthető, hiszen nagy vonalakban őt igazolta az idő. Kívánni kétségtelenül azt kívántuk és kívánjuk, hogy egyes prófétai jóslatait bár nem igazolta volna, s ezután se igazolja. Élete végén a nagy közéleti harcos számára egyfajta megbékélés lehetősége irodalmi alkotásain keresztül jött el, hiszen Karinthy Márton színházában műsorra tűzte igazán kiváló, a modern embert a teljes valójában bemutató drámáit.

Drámai művei tehát tovább élnek, de tovább élnek politikai hagyatékának időtálló figyelmeztetései is.

Néhány olyan szövegrészlettel szeretnénk tisztelegni előtt előtt, amely arról tanúskodik: a huszadik század végére, mint annyiszor történelmünkben, a lírai művész rajzolta fel a jelen mélységeit és a jövő útjait.

MIÉP nagygyűlés 1995, Csurka István beszél (MTI)


Grób László
Grób László

kiadóvezető

Történetírói arcképcsarnok: Berzeviczy Albert

Történetírói sorozatunk következő részében olyasvalakiről lesz szó, aki nem csak a magyar tudományosság fejedelmei közé tartozott, hanem előtte a politikát a maga valóságában is gyakorolta.

Az 1945-ös rendszerváltás kiváló munkát végzett – azóta is nyögjük... Ők aztán tényleg eltörölték a múltat, nem csak daloltak róla. Mégpedig több értelemben is: a múlt rendszert csakúgy, mint a múlt ismeretét, sőt, azokat is, akiknek ezt az ismeretet köszönhettük (volna). Kevésbé eufemisztikusan: kiirtották, bebörtönözték, emigrációba kényszerítették, elhallgattatták az előző korszak minden valamirevaló történészét (kivéve a pár renegátot, aki időben átállt – de ez csak maroknyi volt.) S tették mindezt oly sikeresen, hogy a rákövetkező Kádár-korban könnyedén lehetett történész-diplomára szert tenni ezen nevek – nemhogy életművek – ismerete nélkül is. Mi most megkísérlünk – nagyon szerény, nagyon kezdetleges – elégtételt nyújtani, legalább egy-egy rövid blogbejegyzés erejéig felidézve őket.

Berzeviczy Albert (Wikimedia)