Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Milyen évünk lesz?

A prognózis nehéz dolog, különösen, ha a jövőre vonatkozik – tartja Niels Bohr fizikus fanyar humorú mondása. És valóban, ahogyan arról már ennek a blognak a hasábjain írtunk, alapvetően nem a történészek feladata a jóslás, bár nem egy társadalomtudós-guru állított fel hipotéziseket a jövőre vonatkozóan.

A leghíresebb páros a jövőre vonatkozó szcenáriók tekintetében Samuel Huntington józan, de az általa megjósolt módon bekövetkezni nem látszó feltételezése a civilizációs gócpontok háborús összecsapásáról; másfelől pedig Francis Fukuyama híres-hírhedt feltételezése a történelem végéről. Ez utóbbi úgy tűnik, hogy szintén elmarad és a történelem köszöni, jól van, folyik, folydogál tovább.

Kérdezni azonban még egy történésznek is szabad, s ebből a szempontból van egy rendkívül kellemetlennek tűnő kérdés: visszafordítható-e 1989? Ne legyen félreértés, nem a kádárizmus visszacsinálására gondolok, hiszen a kommunista diktatúra megbélyegzett elgondolás Magyarországon a kormánypártoknál és az ellenzék jobb érzésű részénél is (bár van rosszabb érzésű része is, óbolsevikokkal és újkommunistákkal!). Abból a szempontból gondolok a „visszacsinálásra”, hogy nagyhatalmi szempontból milyen átrendeződés várható a térségünkben? Vajon magára hagyják-e a térséget az amerikaiak, s visszatérnek-e az oroszok? A németekről egyelőre nincs mit mondani, mivel láthatóan lelkesen keresik az önmegsemmisítő indítógombját, és jó eséllyel meg is fogják találni.

(Forrás: moszkvater.com)


Horváth Angelus
Horváth Angelus

történész

A Hűség Városa - a népszavazás 100. évfordulója

Az aláírás után alig másfél évvel megjelent az első repedés a győztes nagyhatalmak új, Duna-medencei építményén. A trianoni koncepciós per életfogytiglanra szóló ítéletét követően máris mentő tanúk akadtak: a soproniak, akik Magyarország mellett döntöttek. Az első világháborút követően néhány népszavazás menetrendszerűen az eredeti ország mellett döntött. Maguk az osztrákok is szereztek így vissza területeket Karintiában - ahol a németek mellett a szlovének egy része is Ausztriára szavazott! Ennek ellenére az, hogy alulmaradtak a lenézett, megvetett magyarokkal szemben, évtizedekig kísértette az osztrákokat, s még az 1970-es években is Sopron volt Burgenland hivatalos fővárosa a papírokon, Kismarton csak ideiglenes székhely...

Az 1919. szeptember 10-én aláírt saint-germaini osztrák békeszerződés a „Német-Nyugatmagyarország”-nak (Deutsch-Westungarn) nevezett, döntően németajkú, de nem kis részben magyar érzelmű polgárok által lakott határterület Ausztriának történő átadását rendelte el – méghozzá népszavazás nélkül. Ausztria számára ez olyan, mint „egy font hús szövetséges társa testéből” – vélekedtek a kortársak, akiket értetlenséggel töltötte el az a tény, hogy még az első világháborúban a vesztes oldalon harcoló Ausztriának is területek jutnak Magyarország kárára. A nagyhatalmak - különösen a franciák - játéka volt ez, hogy Ausztria nehogy Németországhoz csatlakozzon, s "Burgenland" átadásával is születőben levő osztrák identitást erősítsék. A számunkra kilátástalannak tűnő helyzet dacára több mint két évvel később Bethlenék mégis meg tudtak menteni valamit a területből, hiszen Sopron és környéke végül élhetett az önrendelkezés jogával. Ebben a bejegyzésben ugyanakkor nem a felkelő csapatok küzdelmeiről, vagy az osztrák féllel vívott diplomáciai összecsapásokról, hanem az 1921. december 14-től 16-ig tartó népszavazás lefolyásáról, körülményeiről lesz szó.


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

"Az idő sortüzében" - november 4.

November 4.-én három "pillanatfelvétellel" emlékezünk a magyar szabadságharcosokra.

Az 1956. november 4-i szovjet támadás a magyar köztudatban úgy él, mint ami gyakorlatilag egycsapásra véget vetett a magyar forradalomnak. Mi sem állhatna távolabb a valóságtól. A november 4-ét követő napokban országszerte kibontakozott az ellenállás, s miután a fegyveres szabadságharcot november közepére-végére a szovjetek tényleg leverték, megkezdődött a passzív ellenállás időszaka, a forradalom következő szakasza. Azonban még ekkor is voltak fegyveres akciók, amelyeket a munkástanácsok gyárőrségei, vagy a még funkcionáló nemzetőri egységek hajtottak végre. Igaz, fegyverropogásra már nem került sor.

Szovjet harckocsi Pécsen 1956-ban (Régi Pécs Fb)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Mi lett volna, ha...? Ha 1947-ben kivonulnak a szovjetek

Amikor a Himnusz alatt cigiző Rákosit egy parasztlegény utasította rendre. 75 évvel ezelőtt, 1946.szeptember 7. és 9. között rendezték meg az Országos Parasztnapokat. A Kisgazdapárt célja egy "ellen-szalámitaktika" alkalmazása lett volna, s a magyar vidék hangjának politikai artikulációja.

Az Országos Parasztnapok nyitórendezvénye, a félmillió embert megmozgató összejövetel tulajdonképpen antikommunista nagygyűlés volt. A kommunisták, Szviridov altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetőjének irányításával, sőt, személyes közreműködésével, mindent megtettek, hogy megakadályozzák a gyűlést. Először augusztus 20-ról halasztatták el a rendezvényt, majd szándékosan kevés különvonatot bocsátottak a szervezők rendelkezésére, végül a sajtóban támadták az eseményt. A Kisgazdapárt utolsó nagy húzásával a kommunisták azonban külföldi gazdáik nélkül nem tudtak mit kezdeni. A kisgazdák több legyet is próbáltak egy csapásra ütni.

Az Országos Parasztnapok nagygyűlése a Hősök terén (Magyar Nemzeti Múzeum)