Nyolcvan évvel ezelőtt már javában törtek előre a tengelyhatalmi szövetség csapatai a Szovjetunió területén. A végeredmény és néhány sarokpont kivételével azóta is vita van. A történelemtudomány és a történetírás, az ideológia és az emlékezetpolitika szempontjai egyaránt befolyásolják, hogy ki milyen álláspontot foglal el. Az alábbiakban az általam a legvalószínűbbnek tartott forgatókönyv-részleteket próbálom tételesen összefoglalni, természetesen a mi magyar szemszögünkből.

Német katonák a Barbarossa hadművelet idején (Brittanica)

A XX. századdal a technika félelmetes csodáit gátlás nélkül felhasználni kívánó korszellem köszöntött be. Egy 1914-ben megjelent Jack London novellában az alábbi prófétai szavak olvashatóak: „Ez ultra-modern háború volt, a tudósok és a laborok háborúja. Száztonnás ágyúk játékszernek hatottak a mikroorganizmusokat tartalmazó lövedékek mellett, amelyeket a laborok bocsátottak ki. Ezek a halál hírvivői, a pusztító angyalok voltak, amelyek szétvertek egy milliárdos birodalmat.”

Egy, a biológiai hadviselés elleni védekezésről szóló kétpárti amerikai kongresszusi jelentés képregényének fedlapja

1941 tavasza óta lehetett tudni, hogy valami készül. Nemcsak Sztálinhoz jutottak el a német támadási tervekről szóló értesülések, hanem a jól értesültek Európa-szerte beszéltek erről. Így természetesen a magyar kormányhoz is jutott információ, vagy legalábbis feltételezés. Másfelől a Szovjetunió ragadozó természete is nyilvánvaló volt, s ezzel a magyar kormány is számolt, miközben ugyanez a magyar kormányzat folytatni próbálta a Teleki Pál által megkezdett függetlenségi politikát. Ez a politika a Szovjetunió felé tett közeledési gesztusokat is tartalmazott, halvány kísérletként a német befolyás kiegyensúlyozására. További ösztönzőt jelentett ehhez a közeledési politikához a Szovjetunióból beszerezhető nyersanyagok iránti szükséglet. A szovjetek azonban Magyarországot egyelőre német kliens államnak gondolták, s noha Molotov 1940 novemberében Berlinben Magyarországra is bejelentette a szovjet igényt, ezután 1941 nyaráig mégis udvariasan elhárították a magyar megkereséseket.

Magyar honvédek lőszerrobbanás miatt megsemmisült szovjet KV-1-es harckocsit vizsgálnak 1942-ben (WoTForum)

„Hajnali háromnegyed ötkor ébresztő a fogolyszállító vagonokban. Innen kocsikkal visznek minket tovább. De hová?” (Andzej, Andrzej Wajda: Katyń)

A kérdést Andrzej kapitány jegyzi föl naplójába, Andrzej Wajda klasszikussá érett filmjében, a valóságot rideg szárazsággal bemutató történelmi játékfilmjében, a Katyń-ban. A lengyel katonatiszt sorsán keresztül a huszadik századi lengyel történelem legsötétebb lapját mutatja be a lengyel újhullám mestere, aki saját édesapját veszítette el a vérengzésben.

Szabadtéri emlék-kápolna a gyilkosságok színhelyén