Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Egy temető helye

A katonatemetők mindig az "emlékezet helyei" - ám gyakran a viták és a felejtés helyei is lehetnek. Az erdélyi Torockó központjában elhelyezkedő szovjet katonatemető önmagában a közép-európai történelem fordulatait mutatja meg.

Torockó a mai Románia Fehér megyéjében fekszik. A régi bányászvároska (inkább falu) szép házai, s a település felett magasodó Székelykő sziklamtömbje rengeteg turistát vonz ide - magyarokat és románokat is. A torockói házak a XVIII.-XIX. századból ittmaradt gyönyörű utcasorait csak néhány ide nem illő épület bontja meg. Ilyen például a rendőrőrs, a központban álló tömbház és ilyen a település kellős közepén elhelyezkedő román orthodox templom is. Utóbbi körül szovjet katonai temető van, két emlékművel az első világháborús és a második világháborús román hősi halottak részére.

De hogy került ide ez a komplexum? A görögkeleti egyház 1924-ben az unitárius iskola egyik tantermét lefoglalta ortodox kápolnának. Ez a „kényszerházasság” eltartott 1938-ig, amikor a román állam helyi jelképeként felavatták az ortodox templomot. Megjegyzendő, hogy a trianoni diktátum után számos erdélyi városban, faluban került új román templom a települések központjába. Sablonos, oda nem illő, néha monstruózus alkotások. Talán egyedül Sztána "úszta meg", legalábbis annyiban, hogy a kalotaszegi kis faluban honos Kós Károly azt mondta, hogy ha már muszáj a nem létező román híveknek egy tempolom, akkor legalább ne legyen tájidegen - s maga tervezte meg kalotaszegi stílusban a románok templomát.

Visszatérve Torockóra, a falu központjában helyet kapott az úgynevezett "hősök temetője" is, a román templom kertjében. A sírkert az 1944. szeptember eleji harcok 25 szovjet és egy román katonájának nyújt örök nyughelyet. Sajnos szinte "természetes", hogy még mindig várat magára a község határában elesett honvédek sírjainak illő megjelölése. Természetesen a katonai temetők kérdése mindig politikai kérdés is: gondoljunk az Úz-völgyi magyar katonatemető körül politikai uszításra, vagy a budapesti Szabadság téri szovjet emlékműről szóló vitáinkra - de eszünkbe juthat a Don-kanyarban elesett honvédjeink sírkertje is Oroszországban. Az előbbi kettő mutatja, hogy az emlékezet igenis fegyver lehet; míg az utóbbi azt mutatja, hogy el lehet rendezni a régmúlt ügyeit kölcsönös megegyezés alapján is.

Képgalériánk a ma is magyar Torockó kellős közepén elhelyezkedő, román templommal párosult szovjet katonai temető abszurditását mutatja be.

A templom egyik oldalán az első világháborús román hősöknek emléket állító oszlopon jól látható a felirat: 1916-1919. A románok számára ugyanis nem ért véget 1918-ban a háború, sőt, az igazi háborújuk Magyarország ellen éppen akkor kezdődöt!

A templom túloldalán a szovjet obeliszk a Szovjetunió szabadságáért és függetlenségéért (!) elesett hősök örök dicsőségét hirdeti. Tetejéről lekerült a vörös csillag, s a helyére egy eléggé németesnek ható (valójában román) hadi kereszt került.

A román második világháborús ismeretlen katona emlékét hirdető sír mellett a szovjetek vörös csillagos sírkövei vannak.

Mintha a félreértések elkerülése végett került volna a sírra a pluszfelirat: nem ám akármilyen ismeretlen katonáknak, hanem a román ismeretlen katonának állították!


Grób László
Grób László

kiadóvezető

Egy moszkvai küldetes

Most, mikor négy hónapja dúl a szomszédságunkban egy nagyobbacska háború, már negyedik hónapja szembesülünk a szomorú valósággal: tényeket jószerivel semmit nem tudunk, ám propagandával tele a padlás. Kissé egyoldalúan ugyan, mivel az oroszt – a szabad világ szabad gondolat iránti vonzalmának legnagyobb dicsőségére – rendeletileg betiltották, ám ukrán meg nyugat-európai és amerikai jön csőstül (bár ez a régi magyar mondás is vélhetőleg nemsokára az embargós politika hatálya alá fog esni...) Józan ésszel nehéz megérteni ennek az amerikai/nyugat-európai propagandának a ... hm... mondjuk így: a tényekkel szembeni alulmaradásából származó limitált színvonalát. De vajh van-e új a Nap alatt? Nézzük csak az előző világégést, s annak (szovjet)orosz–amerikai relációját!

Ma már történelmi közhely, hogy Sztálin Jaltában – s úgy egyáltalán végig a világháborúban – leiskolázta az angolszászokat. Churchill persze utólag hosszú, történelemkönyvnek álcázott memoárban próbálta bizonygatni az ellenkezőjét, de attól a nyilvánvaló tények még nyilvánvaló tények maradnak. Miként volt ez lehetséges? – teszi fel a naiv utókor a kérdést. Számtalan magyarázat van – de ha „mai rohanó világunkban” két óra alatt meg akarjuk érteni a jelenséget, akkor nézzük meg a Mission to Moscow című filmet.


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A népakarat látszata

A balti államok 1940. évi bekebelezése, avagy a "népakarat" mibenlétéről folyó emlékezetpolitikai viták.

Manapság sok szó esik az ukrajnai háború kapcsán arról, hogy az oroszok által elfoglalt területeken választásokat rendeznének, vagy éppenséggel népszavazásokat tartanának. A hírek szerint a népakarat ilyen formában való kinyilvánításának vagy egy-egy, „szakadár” állam-kezdemény kikiáltása lenne, vagy pedig egyenesen az Oroszországhoz való csatlakozás. A mintát a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság választásai, vagy pedig maga a 2014-es krími népszavazás jelentené. A „népakarat” különböző, régmúlt kinyilvánításait (bár itt nehéz eldönteni, hogy melyik kifejezést érdemes idézőjelbe tenni) az orosz diplomácia nagyon komolyan veszi, és azokat nemcsak emlékezetpolitikai vonatkozásban használja. Két évvel ezelőtt, 2022. július 22-én az orosz külügyminisztérijum véleményt tett közzé a nyolcvan évvel azelőtti eseményekről, vagyis a három kis balti államnak a Szovjetunióhoz való csatlakozásáról.

Szovjet megszálló csapatok Rigában, 1940.


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Az orosz emlékezet és a háborúk

Ukrajna, háború, Oroszország - és az atrocitások történelmi görbe-tükre.

Az ukrajnai háborúban mind a két fél vádolja a másikat háborús bűncselekmények elkövetésével. Annyit tudunk biztosan, hogy van egy támadó és van egy védekező fél. Ezen az sem változtat, hogy ki mire készült, és ki kit mivel provokált előtte. Súlyos emberi tragédiák sorozata történik. Halottak kezdik el beborítani a városok utcáit. Az utóbbi, szörnyű jelenséggel kapcsolatos történeti vonatkozásokról lesz szó ebben a bejegyzésben.

Halottak Bucsa város temetőjébe szállítva (fotó: Mandiner.hu)