Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Pánik Moszkvában - a válság időszaka

1941. október 19-én eldőlt, hogy Sztálin uralma nem roggyan meg. Az is eldőlt, hogy Hitler nem fogja tudni megnyerni a háborút (arról persze még szó sem volt, hogy elveszítené.) Nyolcvan évvel ezelőtt a németek megnyerhették volna a háborút, pedig Moszkva még látótávolságban sem volt. A krízis napjairól röviden.

1941. júliusban Sztálin azt mondta Harry Hopkinsnak: Ha Moszkva elesik, fel kell adniuk a Volgától nyugatra minden területet. Moszkva jóval több volt, mint szimbolikus, vagy politikai központ. Az hagyján, hogy fontos ipari város volt, de ami ennél is lényegesebb, hogy közlekedési csomópont volt, csillagközpont, ahonnan sugarasan futottak szét a vasutak. Moszkva elfoglalása azt jelentette volna, hogy az északi területek és Ukrajna, Dél-Oroszország között megnehezül, ha ugyan el nem lehetetlenül a közlekedés.

Moszkva védelme (tervezet, 1941. augusztus 4.)


Az árulás napja

Hetvenhét évvel ezelőtt birodalmi német kezek magyarnak látszó sötét bábukat vettek elő a dobozból, és helyeztek fel a táblára.

A második világháború folyamán volt egy olyan politikai erő, amely nem szégyellte a magar ügyet a németek ügye alá rendelni. Mindezt úgy, valamiféle zavaros "igazságosság" jegyében, hogy közben magukat "hungaristának" mondták. 1944. október 15-én jött el a nyilasok napja, amikor nyíltan és tevőlegesen elárulták a hazájukat a Német Birodalom kedvéért.

Szálasi Ferencet a Sándor-palota bejárata előtt német ejtőernyősök üdvözlik (Bundesarchiv)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Furcsa háború

"Minek halljunk meg Danzigért?" - francia szólás 1939 szeptemberéből.

1939. szeptember 7-én a francia hadsereg tétován előrenyomult Németországban. Elfoglaltak néhány települést – amit a németek gondosan kiürítettek – és a német erődített vonal előtt megálltak. Kifejezett utasítás érkezett számukra Gamelintől, a francia főparancsnoktól: a Siegfried-erődítésvonalat ne közelítsék meg 1 kilométernél jobban. Ugyanekkor azonban Gamelin azt a tájékoztatást adta Rydz-Smigly lengyel főparancsnoknak, hogy a francia csapatok harcérintkezésben vannak a németekkel és legalább hat hadosztályt emiatt a németeknek ki kell vonni Lengyelországból. Mi sem állhatott volna távolabb a valóságtól.

A brit és a francia hadsereg-, illetve légierő tagjai eszegetnek a brit külügyminisztériumról (Downing str. 10.) elnevezett fedezék előtt 1939. novemberében egy franciaországi reptér mellett (Imperial War Museums, © IWM O 344 )


Szabó Ákos
Szabó Ákos

történész

Amikor visszatértek a hegyek

Az 1940-es 2. bécsi döntés során az anyaországhoz visszakerült Észak-Erdély, Székelyföld, illetőleg a Partium nagy része. Valóságos örömmámorban úszott a megcsonkított ország lakossága, sokan az isteni igazságosságot láttak a történelmi aktusban, amely következtében Kolozsvár, Nagyvárad és Marosvásárhely is visszatért.

A 20. századot a magyarság óriási veszteségekkel fejezte be. A vesztes „nagy háború”, az igazságtalan trianoni diktátum, a nyilasterror, a Rákosi-rendszer, a kádári megtorlás, és kommunista asszisztálással lezajlott rablóprivatizáció, mind mély sebet hagytak az ország lelkében. A legnagyobb tragédia azonban 1920. júniusában érte a magyarságot, amikor az ezer éves Magyar Királyságnak vetett véget a Párizs mellett aláírt igaztalan békediktátum. Az Erdélyre ácsingózó Románia, az új állam(ok), Csehszlovákia, Jugoszlávia valamint Ausztria egyaránt kapott magyar területeket.

A bevonulás pillanatai (mult-kor)