Torockó a mai Románia Fehér megyéjében fekszik. A régi bányászvároska (inkább falu) szép házai, s a település felett magasodó Székelykő sziklamtömbje rengeteg turistát vonz ide - magyarokat és románokat is. A torockói házak a XVIII.-XIX. századból ittmaradt gyönyörű utcasorait csak néhány ide nem illő épület bontja meg. Ilyen például a rendőrőrs, a központban álló tömbház és ilyen a település kellős közepén elhelyezkedő román orthodox templom is. Utóbbi körül szovjet katonai temető van, két emlékművel az első világháborús és a második világháborús román hősi halottak részére.

De hogy került ide ez a komplexum? A görögkeleti egyház 1924-ben az unitárius iskola egyik tantermét lefoglalta ortodox kápolnának. Ez a „kényszerházasság” eltartott 1938-ig, amikor a román állam helyi jelképeként felavatták az ortodox templomot. Megjegyzendő, hogy a trianoni diktátum után számos erdélyi városban, faluban került új román templom a települések központjába. Sablonos, oda nem illő, néha monstruózus alkotások. Talán egyedül Sztána "úszta meg", legalábbis annyiban, hogy a kalotaszegi kis faluban honos Kós Károly azt mondta, hogy ha már muszáj a nem létező román híveknek egy tempolom, akkor legalább ne legyen tájidegen - s maga tervezte meg kalotaszegi stílusban a románok templomát.

Visszatérve Torockóra, a falu központjában helyet kapott az úgynevezett "hősök temetője" is, a román templom kertjében. A sírkert az 1944. szeptember eleji harcok 25 szovjet és egy román katonájának nyújt örök nyughelyet. Sajnos szinte "természetes", hogy még mindig várat magára a község határában elesett honvédek sírjainak illő megjelölése. Természetesen a katonai temetők kérdése mindig politikai kérdés is: gondoljunk az Úz-völgyi magyar katonatemető körül politikai uszításra, vagy a budapesti Szabadság téri szovjet emlékműről szóló vitáinkra - de eszünkbe juthat a Don-kanyarban elesett honvédjeink sírkertje is Oroszországban. Az előbbi kettő mutatja, hogy az emlékezet igenis fegyver lehet; míg az utóbbi azt mutatja, hogy el lehet rendezni a régmúlt ügyeit kölcsönös megegyezés alapján is.

Képgalériánk a ma is magyar Torockó kellős közepén elhelyezkedő, román templommal párosult szovjet katonai temető abszurditását mutatja be.

A templom egyik oldalán az első világháborús román hősöknek emléket állító oszlopon jól látható a felirat: 1916-1919. A románok számára ugyanis nem ért véget 1918-ban a háború, sőt, az igazi háborújuk Magyarország ellen éppen akkor kezdődöt!

A templom túloldalán a szovjet obeliszk a Szovjetunió szabadságáért és függetlenségéért (!) elesett hősök örök dicsőségét hirdeti. Tetejéről lekerült a vörös csillag, s a helyére egy eléggé németesnek ható (valójában román) hadi kereszt került.

A román második világháborús ismeretlen katona emlékét hirdető sír mellett a szovjetek vörös csillagos sírkövei vannak.

Mintha a félreértések elkerülése végett került volna a sírra a pluszfelirat: nem ám akármilyen ismeretlen katonáknak, hanem a román ismeretlen katonának állították!

Ma már történelmi közhely, hogy Sztálin Jaltában – s úgy egyáltalán végig a világháborúban – leiskolázta az angolszászokat. Churchill persze utólag hosszú, történelemkönyvnek álcázott memoárban próbálta bizonygatni az ellenkezőjét, de attól a nyilvánvaló tények még nyilvánvaló tények maradnak. Miként volt ez lehetséges? – teszi fel a naiv utókor a kérdést. Számtalan magyarázat van – de ha „mai rohanó világunkban” két óra alatt meg akarjuk érteni a jelenséget, akkor nézzük meg a Mission to Moscow című filmet.

Manapság sok szó esik az ukrajnai háború kapcsán arról, hogy az oroszok által elfoglalt területeken választásokat rendeznének, vagy éppenséggel népszavazásokat tartanának. A hírek szerint a népakarat ilyen formában való kinyilvánításának vagy egy-egy, „szakadár” állam-kezdemény kikiáltása lenne, vagy pedig egyenesen az Oroszországhoz való csatlakozás. A mintát a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság választásai, vagy pedig maga a 2014-es krími népszavazás jelentené. A „népakarat” különböző, régmúlt kinyilvánításait (bár itt nehéz eldönteni, hogy melyik kifejezést érdemes idézőjelbe tenni) az orosz diplomácia nagyon komolyan veszi, és azokat nemcsak emlékezetpolitikai vonatkozásban használja. Két évvel ezelőtt, 2022. július 22-én az orosz külügyminisztérijum véleményt tett közzé a nyolcvan évvel azelőtti eseményekről, vagyis a három kis balti államnak a Szovjetunióhoz való csatlakozásáról.

Szovjet megszálló csapatok Rigában, 1940.

Az ukrajnai háborúban mind a két fél vádolja a másikat háborús bűncselekmények elkövetésével. Annyit tudunk biztosan, hogy van egy támadó és van egy védekező fél. Ezen az sem változtat, hogy ki mire készült, és ki kit mivel provokált előtte. Súlyos emberi tragédiák sorozata történik. Halottak kezdik el beborítani a városok utcáit. Az utóbbi, szörnyű jelenséggel kapcsolatos történeti vonatkozásokról lesz szó ebben a bejegyzésben.

Halottak Bucsa város temetőjébe szállítva (fotó: Mandiner.hu)