Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Halottidézés?

„Az ’56-os határozataink és a történelmi értékelésünk is nagyon időhöz kötött és nagyon vitatott volt. Amíg jól mentek a dolgok, eltűrték tőlünk ezt [az emberek], amikor baj van, akkor ugyanazok, akik eltűrték, elégedetlenek vele”. (Nyers Rezső, MSZMP PB 1989. január 31.)

1989. június 16-án a budapesti Hősök terén százezrek vettek részt Nagy Imre és négy társa újratemetésén. Az 1956-os forradalom többi mártírjára - a fegyveres szabadságharcosokról, a vidéki politikai vezetőkről, a passzív ellenállás résztvevőiről - a hatodik, üres koporsó emlékeztetett jelképesen.


Szekér Nóra
Szekér Nóra

történész

„Egyszer majd el kell temetNI, és nekünk nem szabad feledNI” – Az újratemetés

Nagy Imre, és társainak újratemetése a magyar rendszerváltozás történetének szimbolikus eseményévé vált, ahol nemcsak a Nagy Imre-per halálraítéltjeit és a hatodik koporsóban szimbolikusan a forradalom mártírjait helyezték örök nyugalomra, de a forradalom leverésére épített rendszer legitimitása alól is kicsúszott a talaj.

A forradalom számonkérése az 1956. december 5-ei páthatározatra épült, amely az ellenforradalmi összeesküvés tételének jegyében kimondta, hogy nem egyszerűen csak ellenforradalom zajlott Magyarországon, hanem az ország külső és belső ellenségeinek összehangolt szervezkedéseként egy összeesküvés állt mindennek a hátterében. Ez az értékelés tette lehetővé, hogy a forradalom mögött felsorakozó minden politikai vonulat, az utcán harcoló szabadságharcosoktól a reformkommunista Nagy Imréig, a legszigorúbb ítélettel számon kérhető legyen. Kádár hatalmának megalapozását erre a vádra építette, amely nagyon sok ember halálát okozta. Az 1956-os események hivatalos átértékelése egészen 1989 elejéig nem történt meg és ez a legnyilvánvalóbban abban fejeződött ki, hogy a kivégzettek tisztességes eltemetését sem engedélyezték.

1989. június 16. Hősök tere