Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A történelem ismétli önmagát?

"A történelem nem ismétli önmagát, de rímel" (Mark Twain)

Kupjanszk, Lisicsanszk, Kramatorszk. A történelem ismétli önmagát? Hiba a Mátrixban? Vagy egyszerűen csak a "történeti morfológia" délibábjait láthatjuk, amikor is nagyon hasonló alakzatok tűnnek fel a történelemben egymást követően? Nyolcvan évvel ezelőtt gigászi küzdelem zajlott éppen azokon a területeken, ahol ma is véres harcok folynak. Újra téli vihar zajlik a sztyeppén? - tehetnénk fel tehát a kérdést, a második világháború egyik német hadműveletének neve ("Téli Vihar") után. Nos, oroszok vannak, de nem szovjetek és az állandóan hangsúlyozott nosztalgiájuk ellenére sem azok. Hamarosan jönni fognak a német tankok is, igaz, ezúttal nem Tigrisek, hanem Leopárdok. Van egy szállóige, ami így hangzik: "„Aki nem akarja ismerni a múltját, az arra ítéltetett, hogy újra és újra átélje azt.” Az eredetiét George Santayana filozófus mondta: "Aki nem képes felidézni a múltat, újra és újra megismétli azt."

De vajon most ki az, aki nem tanult? Nem tudjuk. Mindenesetre izgalmas térképekre bukkantunk egy második világháborús online gyűjteményben. 

A délnyugati front helyzete 1943. február elején (armchairgeneral.com)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

"Ez így túl őszinte"

Augusztus 23. a Molotov-Ribbentrop paktum aláírásának, ma pedig a Totalitárius Diktatúrák Európai Áldozatainak Emléknapja. 1939-ben ezen a napon látott neki a nemzetiszocialista Német Birodalom és a kommunista Szovjetunió Közép-Európa nemzetei felosztásának. Néhány forrásrészlet a két totális diktatúra együttműködéséről.

1939. szeptember 1-én a náci Német Birodalom megtámadta Lengyelországot, a komcsi Szovjetunióval kötött megegyezés értelmében. A ravasz szovjetek csak szeptember 17-én csatlakoztak a támadáshoz. Az amerikaiak által 1945-ben zsákmányolt dokumentumokból adunk közre kettőt a német-szovjet szövetség illusztrálására.

"Szeptember 17-én este 11.30-kor a Nagykövet[ünk] átnyújtotta a tervezetet Herr Molotovnak jóváhagyásra. Az utóbbi azt állította, hogy egyeztetnie kell Sztálinnal. Herr Sztálin, akit Herr Molotov telefonon felhívott, leszögezte, hogy az ő véleménye szerint egy közös közleményt ki kell adni, de nem tud teljesen egyetérteni a javasolt szöveggel, mivel ez túl őszintén és nyíltan tárja elő a tényeket. Ezután Herr Sztálin egy új vázlatot írt a saját kezével és azt kérte, hogy ennek jóváhagyásához szerezzük meg a Német Kormány beleegyezését." (Német külügyi jelentés)

Szovjet és német katonák szovjet propaganda-plakátok előtt


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Svábjaink elűzetése

Január 19-e a magyarországi németek kitelepítésének emléknapja.

A budapesti nemzeti bizottság 1945. április 11-i ülésén foglalkozott először a hazai németség kérdésével, ahol a kollektív büntetést ellenzőkkel szemben az Magyar Kommunista Párt minden német megbüntetését javasolta. 1945. április 18-án a politikai rendőrség nyomozói jelentek meg a KSH népszámlálási osztályon, hogy „bizalmas használatra” kijegyezzék egyes német és vegyes lakosságú községek népszámlálási anyagából az 1941-ben német anyanyelvű vagy nemzetiségű egyének nevét és címét. A németek kitelepítésének története tehát valahol itt kezdődött.


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Ellenállás 1944-ben: hol van az igazság elásva? (Gondolatok Bartha Ákos új könyvéről)

Régi, rezignált bölcsességet és történelmi iróniát is magában foglaló mondás volt, hogy 1945 után jelentősen megnövekedett az egykori partizánok száma. A cinikusabb megfogalmazás szerint hirtelen mindenki ellenálló lett. Az igazság azonban ebben az esetben szó szerint "odaát" van, az ellenkező oldalon.

1976-ban egy különös filmet mutattak be a magyar mozikban. Ez volt „Az Ötödik pecsét”, Fábri Zoltán rendezésében, Sánta Ferenc regénye alapján. A nyilas uralom idején játszódó film a kisemberek választási lehetőségeit vizsgálja egy véres, elnyomó diktatúra (rezsim? banda?) kezei között. Izgalmas felvetése a filmnek, hogy éppen az az átlagember, aki látszólag teljesíti az önkényuralom szadista követelését, végül is hős is lehet, hiszen a film szóban forgó szereplőjéről ezt követően derül ki, hogy odahaza üldözötteket bújtat. A lebukást elkerülendő, az ő érdekükben vállalt egyfajta kollaborációt. Bartha Ákos könyvének olvasásakor mintha hasonló kérdések merülnének fel a magyar történet egy különösen véres, sötét részének tágyalásakor.