Az Oppenheimer című film igazi kasszasiker lett. Tömegek ültek be a mozikba az atlanti világban, hogy végignézzék a három órás filmet. Csaknem 620 millió dollárt hozott a kasszákba és minden idők legnagyobb nyereségét hozó második világháborús filmje lett. A film történelmi hűségével kapcsolatos aggályok egy részét ezen a blogon Grób László osztotta meg, amelyekkel a jelen sorok szerzője messzemenőkig egyetért. A film megnézése után bizonyos kérdések azonban bennem is megfogalmazódtak.

A filmből nem hiányozhat az utóbbi évtizedekben hollywoodi alapkellékké vált "jogos büntetés" - kicsit másképpen: a bosszú. De vajon ki áll bosszút és kin? Lewis Strausst, az Atomenergia Testület vezető alakját a film hidegen számító gonosznak mutatja be, akit a megszokott hollywoodi módon ér utal a Nemezis: ugyanolyan intrikák áldozata lesz, mint amilyen intrikákkal ő lehetetlenítette el a film főhősét, Oppenheimert. Az amerikai köztudatban Strauss egy gátlástalan gazember, aki – bűnbakként – részben magán viseli a két atomcsapás mögött megbújva létező amerikai bűntudatot. Azt jóval kevesebben tudják, hogy tengernagyi kinevezését annak köszönhette, hogy a második világháború elején az amerikai lőszergyártás megszervezésében és felfuttatásában jelentős szerepet töltött be; mint ahogyan arra sincs utalás a filmben, hogy Strauss eredménytelenül küzdött az európai zsidók megmenekülését lehetővé tevő amerikai beutazási könnyítéseikért.