Az ukrajnai háborúban mind a két fél vádolja a másikat háborús bűncselekmények elkövetésével. Annyit tudunk biztosan, hogy van egy támadó és van egy védekező fél. Ezen az sem változtat, hogy ki mire készült, és ki kit mivel provokált előtte. Súlyos emberi tragédiák sorozata történik. Halottak kezdik el beborítani a városok utcáit. Az utóbbi, szörnyű jelenséggel kapcsolatos történeti vonatkozásokról lesz szó ebben a bejegyzésben.

Halottak Bucsa város temetőjébe szállítva (fotó: Mandiner.hu)

Petőfi Sándor a következőket jegyezte fel naplójába bő egy hónappal március 15-e után: „Pest, ápril 19. 1848. Március 16-án az előbbi nap tiszteletére a két főváros kivilágítva, néhány nappal utóbb fáklyás zene Klauzálnak, Nyárinak stb. ... aztán fáklyás zene Wesselényinek, Eötvös Józsefnak stb. ... később Batthyányi, Kossuth, Széchenyi megérkezésekor a két főváros kivilágítva ... tegnap ismét a nádor tiszteletére kivilágítás és mindenféle ceremónia. Mennyi ünnep egy hónap alatt! Vigyázzatok, hogy ezek után a fényes éjek után sötét napok ne következzenek.”

Than Mór: A kápolnai csata

Az elmúlt másfél-két évtizedben Oroszország modernizálta hadseregét és belbiztonsági alakulatait. Ez az új fegyveres erő először Grúziában és Abbháziában mutatkozott be sikeresen. Később Szíriában bizonyították be, hogy az amerikai-brit titkosszolgálati segítséggel létrehozott és kommandós egységekkel támogatott iszlamista erőkkel szemben is megállják a helyüket (persze helyi és iráni segítséggel). Utána az új fegyveres erőre támaszkodva Putyin létrehozta saját mini-NATO-ját, leverte a „nyugatos” megmozdulásokat Belaruszban.

A Moszkvai Birodalom növekedése III. Iván idején