1751-ben Bécsben az orosz nagykövetet megkörnyékezte egy bizonyos Horvát Jován. Nevével ellentétben sem horvát, sem magyar nem volt, hanem a szerb határőrvidék egyik tisztje. A török uralom alól legutoljára felszabadított magyar terület, a temesvári Bánság katonai határőrvidékének egy részét ugyanis éppen felszámolta a bécsi kormányzat, s az ottani rácok egy része inkább maradt volna határőr-földműves, mint bizonytalan státusú, fegyvertelen paraszt, vagy élethosszig szolgáló zsoldos a császári-királyi seregben. Horvát Jován eredetileg szlavóniai katonacsaládból származott, de eddigre már a katonai határőrvidék lakosainak életét szabályozó Statuta Valachorum alá tartozott. Igen, a joggyűjtemény elnevezése nem tévedés: a Balkán népeit a sajátos életmódot folytató, félnomád, katonáskodó-rabló „vlachok” gyűjtőfogalom alá sorolták be, s így a katonai határőrvidék népe is ide tartozott.
A mai Ukrajna területe 1760 körül. Balra felül-középen mélyebb tónusú mályvaszínnel Új Szerbia területe
Az ukrajnai háborúban mind a két fél vádolja a másikat háborús bűncselekmények elkövetésével. Annyit tudunk biztosan, hogy van egy támadó és van egy védekező fél. Ezen az sem változtat, hogy ki mire készült, és ki kit mivel provokált előtte. Súlyos emberi tragédiák sorozata történik. Halottak kezdik el beborítani a városok utcáit. Az utóbbi, szörnyű jelenséggel kapcsolatos történeti vonatkozásokról lesz szó ebben a bejegyzésben.
Halottak Bucsa város temetőjébe szállítva (fotó: Mandiner.hu)
Nem is olyan régen Csurka István halálának tizedik évfordulóján közöltünk szemelvényeket a nagy közéleti vátesz írásaiból. Sajnos sok esetben úgy tűnik, hogy a próféta szólt belőle. De vajon mi a helyzet a nagy ellenlábásával, az első szabadon választott miniszterelnökkel, Antall Józseffel? A jelenlegi helyzetre való tekintettel az Oroszországgal kapcsolatos megjegyzései közül közlünk három idézetet.
Antall József és Borisz Jelcin a magyar-orosz alapszerződés aláírásakor
Az orosz emlékezetpolitikáról és Vlagyimir Putyin elnök történelmi esszéiről már esett szó a blogon. Most az első – tavaly előtti – esszéjét fogjuk megvizsgálni.
"Spomenik žrtvam vseh vojn" - Emlékmű a szlovéniai háborúk áldozatainak emlékére Ljubljanában a Kongresszus téren. A két hatalmas kőtábla a második világháború idején Szlovéniában egymással szembenálló politikai-katonai csoportokra utal