1917.október 24-én éjjel kettőkor csaknem 900 gázkilövő csőből repültek tartályok a Caporetto-i völgyben elhelyezkedő olasz állások felé. A védők, mivel gázmaszkjaik nem voltak kifogástalanok, menekülőre fogták. Háromnegyed hétkor 2000 ágyú nyitott tüzet nemcsak az olasz állásokra, hanem az úton menetelő, felküldött tartalékokra is. Aznap borús, ködös időre virradt, s a Központi Hatalmak beszivárgó rohamosztagosai egy csapásra birtokba vették az olasz állásokat. Bár az olaszok a kiszemelt támadási zóna két szélén keményen ellenálltak, a központi csapásmérő erők 25 kilométert haladtak előre. Másnapra az egész olasz front recsegni-ropogni kezdett.

Osztrák-magyar rohamosztagosok (Felvidék.ma)

"A búvárnaszád az olasz partoknál vesztegel, csak a Santa Maria di Leuca fok világítótornyának fényei villannak át. A gépeket leállították, mindenütt teljes a csend. A hajó elején és hátulján ülnek néhányan, meztelen lábukat a vízbe lógatva. Lentről szájharmonika hangja száll fel, bizonyára kézről kézre jár, hiszen egyszer német, aztán magyar, majd olasz vagy szláv dallamok csendülnek fel. Egy darabka a Monarchiából, ilyen kis helyen összezsúfolva."

A Magyar Hősök Emlékünnepe alkalmából egy méltatlanul elfelejtett fegyvernem, az egykori osztrák-magyar hadiflotta tengeralattjárósait idézzük fel.

A nemzeti liberalizmus a 20. század elejére válságba került. Egyrészt nem volt képes megfelelő válaszokat adni az újonnan megjelenő problémákra, illetve a politikai életbe „berobbant” szereplők új, alapvető fontosságú kérdéseire. Ebből következően a liberalizmusnak nemcsak a válaszai, de az előfeltevései is megkérdőjeleződtek. A változás iránti igény szinte a levegőben lógott, de a magyar elit a változástól a Szent István-i Magyarország létét féltette. Ez a válság még jobbára nem a politikai-, hanem a kulturális térben jelentkezett. Korának talán legnagyobb formátumú politikusaként Tisza István ezt pontosan érzékelte, fel akarta venni a kesztyűt a hazai progresszióval szellemi síkon. Tisza rájött, hogy ignorálni vagy egyszerűen csak megbélyegezni az új, szélsőséges eszméket nem elégséges: vitatkozni, érvelni, csatázni kell.