Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Magyar hősök emlékünnepe (avagy széljegyzet Fiume kérdéséhez)

A magyar tengeralattjárós hősök emlékére. A Magyar Hősök Emlékét először 1917-ben iktatták törvénybe, majd 1924-ben rendelkeztek az emléknapról. Fél évszázad idegen megszállás, majd a zavaros évek után 2001-ben új törvénnyel elevenítették fel a Magyar Hősök Emléknapját.

"A búvárnaszád az olasz partoknál vesztegel, csak a Santa Maria di Leuca fok világítótornyának fényei villannak át. A gépeket leállították, mindenütt teljes a csend. A hajó elején és hátulján ülnek néhányan, meztelen lábukat a vízbe lógatva. Lentről szájharmonika hangja száll fel, bizonyára kézről kézre jár, hiszen egyszer német, aztán magyar, majd olasz vagy szláv dallamok csendülnek fel. Egy darabka a Monarchiából, ilyen kis helyen összezsúfolva."

A Magyar Hősök Emlékünnepe alkalmából egy méltatlanul elfelejtett fegyvernem, az egykori osztrák-magyar hadiflotta tengeralattjárósait idézzük fel.


Horváth Angelus
Horváth Angelus

történész

Tisza István és a Magyar Figyelő

1911-ben Tisza István barátjával, Herczeg Ferenccel együtt megalapította a Magyar Figyelő című folyóiratot. Főként a századfordulótól rohamos tempóban kiépülő „baloldali ellenkultúra” intézett folyamatos, kitartó támadásai ellen hozták létre. A folyóiratot Tiszáék egyértelműen a konzervatív-liberális elit „szelíd ellentámadása” fórumaként szánták.

A nemzeti liberalizmus a 20. század elejére válságba került. Egyrészt nem volt képes megfelelő válaszokat adni az újonnan megjelenő problémákra, illetve a politikai életbe „berobbant” szereplők új, alapvető fontosságú kérdéseire. Ebből következően a liberalizmusnak nemcsak a válaszai, de az előfeltevései is megkérdőjeleződtek. A változás iránti igény szinte a levegőben lógott, de a magyar elit a változástól a Szent István-i Magyarország létét féltette. Ez a válság még jobbára nem a politikai-, hanem a kulturális térben jelentkezett. Korának talán legnagyobb formátumú politikusaként Tisza István ezt pontosan érzékelte, fel akarta venni a kesztyűt a hazai progresszióval szellemi síkon. Tisza rájött, hogy ignorálni vagy egyszerűen csak megbélyegezni az új, szélsőséges eszméket nem elégséges: vitatkozni, érvelni, csatázni kell.