Tudjuk tanulmányainkból, hogy a reformkor az előtte lévő évtizedekhez képest a társadalmi „nyüzsgés” korszaka: Széchenyi nyomán kibontakozik a kaszinói élet: szinte minden valamirevaló városban alapítanak – kaszinó vagy más néven – társasköröket, ahol a helyi notabilitások összejöhetnek, megbeszélhetik a szűkebb és tágabb pátria viselt dolgait, problémáit, feladatait, s egyben áldozhatnak a művelődés eszményének is. Kezd kibontakozni a hírlapirodalom, s megjelennek nagyobb tömegben a magyar nyelvű könyvek, pezsegni kezd az irodalmi élet is. Ám a könyvek – és egyéb sajtótermékek – azért lassan szivárognak a magyar ugar kisebb, eldugottabb településeire. Ennek egyik elősegítője a helyi olvasókör, vagy hasonló néven megalakuló társaság. S hogy belepillantsunk a mikrotörténelem egy kis eldugott szegmensébe, közlünk egy viszonylag ritkaságszámba menő dokumentumot, melyben néhány lelkes Hont vármegyei ifjúember a művelődésüket elősegítendő, olvasó társaságot alapított 1837-ben. Külön érdekesség, hogy az aláírók közül többeket sikerült beazonosítani Borovszky Samu Hont vármegye című kötetéből – még ha csak egy-egy rövid életrajzi mozzanat erejéig is.

A neves családok a XVIII. század végétől, a XIX. század elejétől részt vettek a füredi társas, kulturális és sportesemények előrébb mozdításában, de tevékenységük egyik legfőbb érdeme Füred épített környezetében érhető tetten.  Balatonfüred egyik központi épülete az a Horváth-ház, amely az építtető Szentgyörgyi Horváth család nevét őrizte évtizedekig. A család kapcsán leginkább az Anna-bál neve lehet ismerős, de a reformkor idején Balatonfüred és térsége történetében igen nagy és fontos vezetőszerepet töltöttek be. A Szentgyörgyi Horváth család a 17. században települt át, a török elől menekülve, akkor még Milkovics néven, a Magyar Királyság területére. Vas megyében lettek földbirtokosok, ekkor jutott Horváth István Répceszentgyörgy helységhez, mint birtokadományhoz és innen ered a családi előnév. Kerültek ki közülük alispánok, meghatározó méltóságok, birtokaik később az egész ország területére kiterjedtek. A családból kiemelkedett Szentgyörgyi Horváth (II.) Zsigmond (1737-1808), aki nagy vagyont szerzett a családnak.

Balatonfüred látképe a XIX. század közepéről (Szeremley Miklós grafikája)