Grób László
Grób László

kiadóvezető

A folyó és a pocsolya

"A szögletes homlokú bíró is álmodozott, és egész faja feltűnt előtte egyetlen hatalmas látomásban - acélpatkós, páncélba öltözött fajta, a törvényhozó és világalkotó az emberiség családjában. Látta vörösen csillogó hajnalát a sötét erdőkön és mogorva tengereken át; látta lobogni, véresen és vörösen, nagy és diadalmas delét; és látta árnyékos lejtőin éjbe veszni a vérvörös fövenyt." (Jack London)

Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba – fogalmazta meg anno Hérakleitosz a hozzá illő tömör homályossággal a maga történetfilozófiájának (egyik) alaptézisét. Jól hangzik – csak kár hogy nem igaz. Maga Historia úrnő inkább Nietzschének adott igazat, aki szerint örök körforgásként, „örök visszatérésként” írhatjuk le a helyzetet. Ha meg értékítéletet is szeretnénk alkotni, akkor legjobb, ha Hésziodoszhoz fordulunk, aki sommásan közölte, hogy a rég elmúlt aranykortól távolodva rohanunk a vaskorba. És jó ideje ugyanabban a folyóban áztatjuk a lábunkat, vagy kissé pőrébben: ugyanabban a pocsolyában dagonyázunk (néhány rövidebb-hosszabb üdítő megszakítással).

Joseph-Noël Sylvestre: Rómát kirabolják a barbárok 410-ben (1890)

Címkék: