Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A nemzeti ösztön politikája?

"Jól jegyezzétek meg: az én nemzedékem és a ti nemzedéketek látni fogja Nagy-Romániát, de nem fognak szép napokat látni!" (Take Ionescu) Ma Románia nemzeti ünnepe van.

Élt egyszer egy román politikus, aki Dumitru Ionescu néven született, s később Take Ionescuként vált közismertté az egész európai poltikában. Ionescu egyike volt azoknak, akiknek köszönhetően Nagy-Románia 1918. december 1-én megszületett. Take Ionescu fordulatos politikai pályafutás után 1914-ben éppen ellenzékben volt. Amikor a háború kitört, európai körúton volt, de a kiélesedő helyzetben hazahívták. A román király elnökletével tartott koronatanácsi ülésen Sinaián Ionescu is részt vett. A többséghez hasonlóan Ionescu is a semlegesség pártján állt, miközben a király a Központi Hatalmak melletti hadbalépést pártolta. Az ország közvéleményét meghatározó politikusok azonban ekkor már egyértelműen Ausztria-Magyarország ellen foglaltak állást. Egyetlen, az arisztokráciát képviselő konzervatív párti politikus szólalt fel a király mellett, Petre P. Carp. Szót ejtett az erdélyi románokról is: "Adták annak tanújelét, hogy hozzánk akarnak csatlakozni?" [t.i. Románia részévé válni]. Ennek ellenére a koronatanács résztvevői továbbra is a semlegesség mellett érveltek. A király a lemondással fenyegetőzőtt, de amikor szavait csend fogadta, gyorsan inkább másról kezdett beszélni...

1918. december 1.

Címkék:

Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Vörös, fehér, fekete: a terror színeváltozásai

A Huszárvágás blog megállapodott a "Napról napra Trianon" szerzőivel, hogy havonta egy bejegyzést közülünk tőlük. Ezúttal a Magyarországot 1918 őszétől sújtó véres terrorsorozat árnyalatairól lesz szó.

Nyoylcvankét évvel ezelőtt ezen a napon - 1919. november 20-án - Héjjas Iván fehérkülönítményesei törvényes jogi eljárás nélkül kivégzik a románok által négy nappal korábban kiürített Kecskeméten, a fogházban fogvatartott helyi tanácsköztársasági ex-tisztségviselőket. A korabeli közvéleményben többféleképpen jelenik meg ez a bűncselekmény: van, akinek ez népítélet, van, akinek gyilkosság. Jogi szempontból mindenképpen az utóbbi.

Szegedi fehérkülönítményes tisztek


Szabó Ákos
Szabó Ákos

történész

Amikor visszatértek a hegyek

Az 1940-es 2. bécsi döntés során az anyaországhoz visszakerült Észak-Erdély, Székelyföld, illetőleg a Partium nagy része. Valóságos örömmámorban úszott a megcsonkított ország lakossága, sokan az isteni igazságosságot láttak a történelmi aktusban, amely következtében Kolozsvár, Nagyvárad és Marosvásárhely is visszatért.

A 20. századot a magyarság óriási veszteségekkel fejezte be. A vesztes „nagy háború”, az igazságtalan trianoni diktátum, a nyilasterror, a Rákosi-rendszer, a kádári megtorlás, és kommunista asszisztálással lezajlott rablóprivatizáció, mind mély sebet hagytak az ország lelkében. A legnagyobb tragédia azonban 1920. júniusában érte a magyarságot, amikor az ezer éves Magyar Királyságnak vetett véget a Párizs mellett aláírt igaztalan békediktátum. Az Erdélyre ácsingózó Románia, az új állam(ok), Csehszlovákia, Jugoszlávia valamint Ausztria egyaránt kapott magyar területeket.

A bevonulás pillanatai (mult-kor)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Román-magyar közös királyság?

Volt egyszer egy román javaslat egy közös román-magyar királyságról. Vajon mi volt ez? Megbékélési javaslat vagy dörzsölt ötlet a maradék Magyarország lenyelésére? A Huszárvágás blog megállapodott a "Napról napra Trianon" szerzőivel, hogy havonta egy kiemelt, általában nem-közismert bejegyzést közlünk a kronológiából. Ezúttal a román-magyar perszonálunió javaslatát adjuk közre.

Kevesen tudják, hogy a történet egyik főszereplője, aki 1919. augusztus 11-én felszólítást kapott a románoktól a román-magyar közös királyság megvalósítására, rövid ideig Horthy Miklós előtt is Magyarország kormányzója volt. A magyar Habsburg-ág fejéről, József Ágost főhercegről van szó. De hogy került ide a Romániával való perszonálunió?

Román katonák Budapesten, az Országháznál (MTI)