Petőfi Sándor a következőket jegyezte fel naplójába bő egy hónappal március 15-e után: „Pest, ápril 19. 1848. Március 16-án az előbbi nap tiszteletére a két főváros kivilágítva, néhány nappal utóbb fáklyás zene Klauzálnak, Nyárinak stb. ... aztán fáklyás zene Wesselényinek, Eötvös Józsefnak stb. ... később Batthyányi, Kossuth, Széchenyi megérkezésekor a két főváros kivilágítva ... tegnap ismét a nádor tiszteletére kivilágítás és mindenféle ceremónia. Mennyi ünnep egy hónap alatt! Vigyázzatok, hogy ezek után a fényes éjek után sötét napok ne következzenek.”

Than Mór: A kápolnai csata

Az 1871-ben lezárult francia-porosz háború és a második Német Birodalom kikiáltása alapjaiban rendezte át az európai viszonyokat. Bismarck ugyan diplomáciai bűvészmutatványaival a következő évtizedekre békét biztosított az európai kontinensen, de Németország ereje önmagában provokálta elsősorban a briteket, miközben a franciák megbékítése sem sikerült. Oroszország pedig készülődött. Ez a kor, az első világháborúig tartó negyven év, a "boldog békeidők" korszaka. Európa peremén és a távoli földrészeken voltak ugyan konfliktusok, de az öreg kontinens lakói biztonságban és nyugalomban élhettek. Ebben az időszakban valami egészen hihetetlen gazdasági és kulturális robbanás történik Európában. Ugyan megjelenik az ellenkultúra is, s a "valami új" követelése már a XX.századi borzalmakat sejteti előre, de most, a XIX. század utolsó harmadában az anyagi, technikai fejlődés még az Utópia beköszöntével kecsegteti a gondolkodókat.Ez egyúttal a nagy nemzetközi kongresszusok korszaka is. A nagyhatalmi konferenciák mellett az Interparlamentáris Unió ülései vagy a békekongresszusok azt a látszatot keltik, hogy minden lehetséges és hogy a béke örökké tarthat.

Türr István meglett emberként

Türr István ezredes, miután a francia-piemonti-osztrák háborúban rászolgált a "L'intrepido Ungharese" névre, és felgyógyult sebesüléséből, továbbra is Garibaldi mellett maradt. A villafrancai béke után Lombardia Piemonthoz került, Veneto maradt a Habsburgoké, de a közép-itáliai kisállamok egymás után csatlakoztak az olasz egység megvalósítását hozó Piemonthoz. A nagy kivétel Dél-Olaszország volt a Bourbonok uralma alatt. Azonban a Szicíliai Kettős Királyságnak, ahogyan nevezték, az olasz egység megálmodói és tervezői, építőmesterei is szerepet szántak az új Olaszországban. A félszigeten általános lelkesedés hulláma söpört végig, és a szabadkőműves páholyok és egyéb titkos szervezkedések a nép által megvetett Habsburgok és közép-itáliai klienseik uralmát sikeresen és nagyjából jogosan állították be idegen befolyásnak.

Garibaldi kibontja a zászlót Szicíliába indulva. A kötelet húzó figura mögött Türr István

1857 tavaszán Brassóban a Habsburgok egyik hadbírója éppen ítéletet mondott egy magyar szabadsághős ügyében. Mivel az illető eredetileg a császári-királyi hadsereg tisztje volt, ezért árulásért halálra és teljes vagyonelkobzásra szólt az ítélet.

Mégsem végezték ki hősünket. Ki volt történetünk főhőse, Türr István?

Magyar Hősök Arcképcsarnok (adontes.hu)

Türr István, amint azt életét bemutató sorozatunk első részében írtuk, a császári-királyi hadsereg Itáliában szolgáló magyar tisztje 1849 elején átment az olasz egységért küzdő piemonti hadsereghez. Vitéz katona volt, de a magyar szabadságharc idején úgy érezte: hűsége nem a császárhoz, hanem a magyar ügyhöz köti, s az "ellenségem ellensége a barátom" elv alapján azoknak a soraiban kíván harcolni, akik a magyar szabadság ügyének valamit használni tudnak. Az olaszokat egyébként is rokonszenv és tisztelet övezte az 1848-as nemzedék körében. Így került Türr a piemonti hadsereg soraiba. Miután vereséget szenvedett a piemonti-szárd király a Habsburgok idős, de kőkemény zsenijétől, Radetzky marsalltól, Türr először Badenbe ment, ahol ismét a '48-as forradalmi erők soraiba lépett, majd miután a beavatkozó poroszok legyűrték a badeni erőket, emigrációba ment. Kalandos úton került Máltára, ahonnan a brit hadsereg tagjaként a Krímbe ment, hogy az oroszok ellen harcoljon. A krími háború vége felé Bukarestben, az ottani megszálló osztrák erők kezébe került, egyik volt tiszttársának "köszönhetően". Így került a hadbírósági tárgyalásra, ahol éppen halálra ítélték.