1956-os forradalmunk leverése november 4-én kezdődött meg. Itt meg kell jegyeznünk, hogy téves az a megítélés, miszerint ’56-ban összesen csak két hétig tartott volna a szabadság, október 23-tól november 4-ig. Nem: a forradalom és a szabadságharc második szakasza november 4-től november 10-ig, legkésőbb 12-ig tartott. Ez volt a fegyveres honvédelem időszaka. Ezután következett a harmadik szakasz: a passzív ellenállás szakasza, amikor a küzdelem fő motorját a munkástanácsok jelentették. Ez a szakasz a decemberi sortüzekkel zárul, bár itt is az utóvéd-küzdelmek januárig eltartanak.

Szovjet páncélos oszlop Budapesten

Petőfi Sándor a következőket jegyezte fel naplójába bő egy hónappal március 15-e után: „Pest, ápril 19. 1848. Március 16-án az előbbi nap tiszteletére a két főváros kivilágítva, néhány nappal utóbb fáklyás zene Klauzálnak, Nyárinak stb. ... aztán fáklyás zene Wesselényinek, Eötvös Józsefnak stb. ... később Batthyányi, Kossuth, Széchenyi megérkezésekor a két főváros kivilágítva ... tegnap ismét a nádor tiszteletére kivilágítás és mindenféle ceremónia. Mennyi ünnep egy hónap alatt! Vigyázzatok, hogy ezek után a fényes éjek után sötét napok ne következzenek.”

Than Mór: A kápolnai csata

Az 1871-ben lezárult francia-porosz háború és a második Német Birodalom kikiáltása alapjaiban rendezte át az európai viszonyokat. Bismarck ugyan diplomáciai bűvészmutatványaival a következő évtizedekre békét biztosított az európai kontinensen, de Németország ereje önmagában provokálta elsősorban a briteket, miközben a franciák megbékítése sem sikerült. Oroszország pedig készülődött. Ez a kor, az első világháborúig tartó negyven év, a "boldog békeidők" korszaka. Európa peremén és a távoli földrészeken voltak ugyan konfliktusok, de az öreg kontinens lakói biztonságban és nyugalomban élhettek. Ebben az időszakban valami egészen hihetetlen gazdasági és kulturális robbanás történik Európában. Ugyan megjelenik az ellenkultúra is, s a "valami új" követelése már a XX.századi borzalmakat sejteti előre, de most, a XIX. század utolsó harmadában az anyagi, technikai fejlődés még az Utópia beköszöntével kecsegteti a gondolkodókat.Ez egyúttal a nagy nemzetközi kongresszusok korszaka is. A nagyhatalmi konferenciák mellett az Interparlamentáris Unió ülései vagy a békekongresszusok azt a látszatot keltik, hogy minden lehetséges és hogy a béke örökké tarthat.

Türr István meglett emberként

Türr István ezredes, miután a francia-piemonti-osztrák háborúban rászolgált a "L'intrepido Ungharese" névre, és felgyógyult sebesüléséből, továbbra is Garibaldi mellett maradt. A villafrancai béke után Lombardia Piemonthoz került, Veneto maradt a Habsburgoké, de a közép-itáliai kisállamok egymás után csatlakoztak az olasz egység megvalósítását hozó Piemonthoz. A nagy kivétel Dél-Olaszország volt a Bourbonok uralma alatt. Azonban a Szicíliai Kettős Királyságnak, ahogyan nevezték, az olasz egység megálmodói és tervezői, építőmesterei is szerepet szántak az új Olaszországban. A félszigeten általános lelkesedés hulláma söpört végig, és a szabadkőműves páholyok és egyéb titkos szervezkedések a nép által megvetett Habsburgok és közép-itáliai klienseik uralmát sikeresen és nagyjából jogosan állították be idegen befolyásnak.

Garibaldi kibontja a zászlót Szicíliába indulva. A kötelet húzó figura mögött Türr István