A magyar nép számos alkalommal írta bele magát a szabadságért folytatott küzdelem történetébe, a legnagyszerűbben 1956-ban. A szabadságharcosok lenyűgözték a világot hősiességükkel, és jószerivel puszta kézzel küzdöttek a túlerővel. Árulás és kegyetlen elnyomás gyűrte le őket. Az 1956-os forradalom az emberiség örök vágyából fakadt, hogy békében élhessen, imádkozhasson és dolgozhasson, és hogy az ember a saját sorsáról dönthessen. A magyar forradalom örökre lerántotta a leplet a kommunizmus hazugságáról, hogy az a népet képviselné. (Ronald Reagan 5555.sz. elnöki dekrétuma, 1986)

A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának XX. kongresszusának utolsó napján, 1956. február 24-én este terjedni kezdett a hír: a kongresszus a külföldi vendégek és a testvérpártok kizárásával még folytatódni fog. Február 25-én, röviddel éjfél után hangzott el Hruscsov híres-hírhedt titkos beszéde, a személyi kultuszról és Sztálin szerepéről. A beszéd alatt többen rosszul lettek. Nem sokkal később John Rettie, a Reuters tudósítója egy szovjet ismerősétől értesült a beszédről. Rettie élete végéig meg volt győződve arról, hogy maga Hruscsov szivárogtatta ki rajta keresztül Nyugatra a beszéd tényét.

Nyikita Szergejevics Hruscsov (Bécs, 1961) és Gyurcsány Ferenc (Davos, 2007)

Az Országos Parasztnapok nyitórendezvénye, a félmillió embert megmozgató összejövetel tulajdonképpen antikommunista nagygyűlés volt. A kommunisták, Szviridov altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetőjének irányításával, sőt, személyes közreműködésével, mindent megtettek, hogy megakadályozzák a gyűlést. Először augusztus 20-ról halasztatták el a rendezvényt, majd szándékosan kevés különvonatot bocsátottak a szervezők rendelkezésére, végül a sajtóban támadták az eseményt. A Kisgazdapárt utolsó nagy húzásával a kommunisták azonban külföldi gazdáik nélkül nem tudtak mit kezdeni. A kisgazdák több legyet is próbáltak egy csapásra ütni.

Az Országos Parasztnapok nagygyűlése a Hősök terén (Magyar Nemzeti Múzeum)

Augusztus 23-24-nek éjjelén félelmetes lakoma volt a Kremlben. Ribbentrop így számolt be róla: „Mintha csak régi párttársak között lettem volna”. Sztálin pohárköszöntőt mondott Hitler tiszteletére. „Mint spicces gyilkosok, akik tántorognak a szobában, ügyetlenül ölelgetve egymást, semmire sem hasonlítottak inkább, mint vetélytárs gengszterek gyülekezetére, akik korábban harcoltak egymás ellen, s talán a jövőben is ezt fogják tenni, de lényegében ugyanabban a buliban vannak benne.” – így ábrázolja Paul Johnson angol történész a Sztálin-Hitler paktumot (amelyet tévesen Molotov-Ribbentrop paktumnak neveznek). Az egyértelműnek tűnő megállapodást azonban sietve ütötték nyélbe, s volt egy pontja, amely nem volt teljesen tiszta. A titkos protokoll III.pontja szerint ugyanis „Délkelet-Európa vonatkozásban a Szovjet fél felhívja a figyelmet érdekeltségére Besszarábiában. A német fél kinyilvánítja teljes érdektelenségét ezeken a területeken.”

A paktum aláírása: fentről Lenin képe figyeli a bazsalygó Sztálint, a buzgó Molotovot és a figyelmesen várakozó Ribbentropot (mil.ru)