Hegedűs Zoltán
Hegedűs Zoltán

történész, újságíró

Egy régi járvány: Morbus Hungaricus

Egy ragályos betegség, ami Magyarországon és Európában tíz- és százezrek haláláért volt felelős az 1800-as évektől másfélszáz éven keresztül. A Morbus Hungaricus, a tüdővész története.

A tavalyi év sok mindent megváltoztatott bennünk. A koronavírus járvány előtt a nyugati társadalmak elhitték, hogy nagy járványok már nem fognak pusztítani a fejlett világban. És bár számtalan tudós kongatta a vészharangot, hogy nagy az esélye egy újabb világjárvány kitörésének, őszintén szólva a közvélemény erre nem volt vevő. Pedig a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy nem múlt el évszázad járvány nélkül. A járvány visszatért. A történelemnek pedig nemcsak hogy nem lett vége, de ráadásul megint igaza is lett.

Az utolsó nagy pandemia a spanyolnátha volt 1918-19-ben, amely becslések szerint 20-100 millió ember halálát okozta világszerte. De voltak olyan ragályos betegségek, amelyek nem hirtelen, hullámokban, vagyis járványszerűen, hanem folyamatosan tizedelték Magyaroroszág lakosságát. Ilyen volt a tuberkulózis (TBC), amelyet gyakran hívtak Morbus hungaricusnak is, azaz magyar betegségnek. A nem túl megtisztelő elnevezést azért vívta ki magának a kór, mert a XIX. század végén és a XX. század elején az összes halálozás egynegyedéért a TBC volt a felelős Magyarországon. A népbetegségért a vitaminhiányos táplálkozást, a rossz higiénés körülményeket és a zsúfolt városi nyomornegyedek körülményeit teszik leginkább felelőssé. Bár a TBC a felsőbb néprétegekben is szedett áldozatokat, de a döntő többségük a szegénynegyedekből került ki.  

A tuberkulózisért, vagyis a tüdőgümőkórért nem egy vírus, hanem egy baktérium (Mycobacterium tuberculosis) volt a felelős. Manapság, a vírusok korában a baktériumokról kevésbé hallunk, pedig a középkori pestis és az újkor járványait okozó kolera kórokozója is baktérium volt. A TBC ugyanúgy cseppfertőzéssel terjed, mint a spanyolnátha vagy a Covid-19.

Tüdővizsgálat az első világháborúban (kumc.edu)