"Ez a statusquo olyan, hogy ha a marxizmus szerint nézem, egy imperialista rablószerződés. Ez így volt. A trianoni békeszerződés is imperialista rablószerződés, a versailles-i hasonlóan. Igazságosnak kell nevezni a második világháborút lezáró szerződést, de ami helyre van állítva, az imperialista rablószerződés. Én mint kommunista teszem fel magamnak ezt a kérdést." - hangzott el 1964-ben, a Magyar Szocialista Munkáspárt legfelső vezetésében, a Politikai Bizottság ülésén. Méghozzá nem is akárkitől, hanem magától Kádár Jánostól.

Láthatjuk, hogy egy olyan dologról van szó, ami még a megátalkodott internacionalistákat is így-vagy-úgy, de foglalkoztatta. De vajon hogy lehet elbeszélni az odavezető utat? Hogy lehet kiásni a feledés homályából első világháborús hőseinket? Az első részben a modern kor bevezető szakaszát és az első világháborúhoz vezető utat bemutató részeket tárgyaltuk. Most az első világháborút, az összeomlás és a békediktátum korát feldolgozó részeket vesszük górcső alá.

Részlet a tankönyvből

Első világháború. Zsidókérdés. Vörös terror, fekete terror, fehér terror. Trianon. Horthy-idők, polgári rendszer. Második világháború. Don-kanyar. Német megszállás. Vészkorszak. Deportálás. Szovjet megszállás, ostrom, málenkij robot. Remény és realitás. Kommunizmus, diktatúra, feketevágás, padlássöprés, akasztás, agyonverés, kuláklista, kitelepítés. Éhség, cs-lakások, tiéd az ország, magadnak sz…sz, ezt tanítja neked Lenin és Marx. Azután a vakító villanás: 1956. És újra: megtorlás, sortüzek, pufajkások, bántalmazás, bántalmazás és bántalmazás. Gazdák kisemmizése, állambiztonság, Kádár-kolbász.

Hogy lehet mindezt szakszerűen, tárgyilagosan, pedagógiai szempontból leadható módon elmesélni? Szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik.

Az 1945-ös rendszerváltás kiváló munkát végzett – azóta is nyögjük... Ők aztán tényleg eltörölték a múltat, nem csak daloltak róla. Mégpedig több értelemben is: a múlt rendszert csakúgy, mint a múlt ismeretét, sőt, azokat is, akiknek ezt az ismeretet köszönhettük (volna). Kevésbé eufemisztikusan: kiirtották, bebörtönözték, emigrációba kényszerítették, elhallgattatták az előző korszak minden valamirevaló történészét (kivéve a pár renegátot, aki időben átállt – de ez csak maroknyi volt.) S tették mindezt oly sikeresen, hogy a rákövetkező Kádár-korban könnyedén lehetett történész-diplomára szert tenni ezen nevek – nemhogy életművek – ismerete nélkül is. Mi most megkísérlünk – nagyon szerény, nagyon kezdetleges – elégtételt nyújtani, legalább egy-egy rövid blogbejegyzés erejéig felidézve őket.