Grób László
Grób László

kiadóvezető

Történetírói arcképcsarnok: Deér József

"Óriások vállán állunk." - hangzik a híres mondás. Valóban? Folytatjuk a nagy magyar történetíróinkat bemutató arcképcsarnok portré-sorozatát. Ezúttal Deér Józsefről (1905–1972) lesz szó, aki szintén a nemzeti emlékezet ellen viselt kommunista háborúnak esett áldozatul.

Az 1945-ös rendszerváltás kiváló munkát végzett – azóta is nyögjük... Ők aztán tényleg eltörölték a múltat, nem csak daloltak róla. Mégpedig több értelemben is: a múlt rendszert csakúgy, mint a múlt ismeretét, sőt, azokat is, akiknek ezt az ismeretet köszönhettük (volna). Kevésbé eufemisztikusan: kiirtották, bebörtönözték, emigrációba kényszerítették, elhallgattatták az előző korszak minden valamirevaló történészét (kivéve a pár renegátot, aki időben átállt – de ez csak maroknyi volt.) S tették mindezt oly sikeresen, hogy a rákövetkező Kádár-korban könnyedén lehetett történész-diplomára szert tenni ezen nevek – nemhogy életművek – ismerete nélkül is. Mi most megkísérlünk – nagyon szerény, nagyon kezdetleges – elégtételt nyújtani, legalább egy-egy rövid blogbejegyzés erejéig felidézve őket.


Grób László
Grób László

kiadóvezető

Történetírói arcképcsarnok: Alföldi András

Folytatjuk a régi nagy történetíróink felidézését. Ezúttal olyasvalakiről lesz szó, aki az emigrációban "koronázta meg" karrierjét, miközben idehaza a kommunista diktatúra hagyatékaként felejtés sújtja személyét és munkásságát.

Az 1945-ös rendszerváltás kiváló munkát végzett – azóta is nyögjük... Ők aztán tényleg eltörölték a múltat, nem csak daloltak róla. Mégpedig több értelemben is: a múlt rendszert csakúgy, mint a múlt ismeretét, sőt, azokat is, akiknek ezt az ismeretet köszönhettük (volna). Kevésbé eufemisztikusan: kiirtották, bebörtönözték, emigrációba kényszerítették, elhallgattatták az előző korszak minden valamirevaló történészét (kivéve a pár renegátot, aki időben átállt – de ez csak maroknyi volt.) S tették mindezt oly sikeresen, hogy a rákövetkező Kádár-korban könnyedén lehetett történész-diplomára szert tenni ezen nevek – nemhogy életművek – ismerete nélkül is. Mi most megkísérlünk – nagyon szerény, nagyon kezdetleges – elégtételt nyújtani, legalább egy-egy rövid blogbejegyzés erejéig felidézve őket.


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Középiskolás fokon

Az általános- és középiskolai történelemoktatás jóhénány éve áll az érdeklődés középpontjában. Különösen is a tankönyv kérdése jelentett problémát: miből és hogyan tanítsanak a tanárok, hogyan és mit tanuljanak a diákok?

Első világháború. Zsidókérdés. Vörös terror, fekete terror, fehér terror. Trianon. Horthy-idők, polgári rendszer. Második világháború. Don-kanyar. Német megszállás. Vészkorszak. Deportálás. Szovjet megszállás, ostrom, málenkij robot. Remény és realitás. Kommunizmus, diktatúra, feketevágás, padlássöprés, akasztás, agyonverés, kuláklista, kitelepítés. Éhség, cs-lakások, tiéd az ország, magadnak sz…sz, ezt tanítja neked Lenin és Marx. Azután a vakító villanás: 1956. És újra: megtorlás, sortüzek, pufajkások, bántalmazás, bántalmazás és bántalmazás. Gazdák kisemmizése, állambiztonság, Kádár-kolbász.

Hogy lehet mindezt szakszerűen, tárgyilagosan, pedagógiai szempontból leadható módon elmesélni? Szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik.


Grób László
Grób László

kiadóvezető

Történetírói arcképcsarnok: Thaly Kálmán (1839–1909)

Thaly Kálmán, akiről méltatlanul a "kuruckor hamisítója" címke maradt meg. Történetírói arcképvázlat-soroztunk újabb része.

Az 1945-ös rendszerváltás kiváló munkát végzett – azóta is nyögjük... Ők aztán tényleg eltörölték a múltat, nem csak daloltak róla. Mégpedig több értelemben is: a múlt rendszert csakúgy, mint a múlt ismeretét, sőt, azokat is, akiknek ezt az ismeretet köszönhettük (volna). Kevésbé eufemisztikusan: kiirtották, bebörtönözték, emigrációba kényszerítették, elhallgattatták az előző korszak minden valamirevaló történészét (kivéve a pár renegátot, aki időben átállt – de ez csak maroknyi volt.) S tették mindezt oly sikeresen, hogy a rákövetkező Kádár-korban könnyedén lehetett történész-diplomára szert tenni ezen nevek – nemhogy életművek – ismerete nélkül is. Mi most megkísérlünk – nagyon szerény, nagyon kezdetleges – elégtételt nyújtani, legalább egy-egy rövid blogbejegyzés erejéig felidézve őket.