Az 1945-ös rendszerváltás kiváló munkát végzett – azóta is nyögjük... Ők aztán tényleg eltörölték a múltat, nem csak daloltak róla. Mégpedig több értelemben is: a múlt rendszert csakúgy, mint a múlt ismeretét, sőt, azokat is, akiknek ezt az ismeretet köszönhettük (volna). Kevésbé eufemisztikusan: kiirtották, bebörtönözték, emigrációba kényszerítették, elhallgattatták az előző korszak minden valamirevaló történészét (kivéve a pár renegátot, aki időben átállt – de ez csak maroknyi volt.) S tették mindezt oly sikeresen, hogy a rákövetkező Kádár-korban könnyedén lehetett történész-diplomára szert tenni ezen nevek – nemhogy életművek – ismerete nélkül is. Mi most megkísérlünk – nagyon szerény, nagyon kezdetleges – elégtételt nyújtani, legalább egy-egy rövid blogbejegyzés erejéig felidézve őket.

"56? Ja, hát odáig el se jutottunk történelemből." Emlékszünk még a panaszokra, hogy a történelemtanárok húzódoznak a második világháború utáni történelem tanításától? Az új, ,11. osztályosoknak szóló tankönyv immár a második világháborút is tárgyalja, így egészen biztosan lesz valamennyi idő a középiskolában a '45 utáni világ bemutatására is. Tankönyv-recenziónk előző részében a trianoni békénél hagytuk abba a kötet vizsgálatát. Innen folytatjuk.

Részlet a tankönyvből.

"Ez a statusquo olyan, hogy ha a marxizmus szerint nézem, egy imperialista rablószerződés. Ez így volt. A trianoni békeszerződés is imperialista rablószerződés, a versailles-i hasonlóan. Igazságosnak kell nevezni a második világháborút lezáró szerződést, de ami helyre van állítva, az imperialista rablószerződés. Én mint kommunista teszem fel magamnak ezt a kérdést." - hangzott el 1964-ben, a Magyar Szocialista Munkáspárt legfelső vezetésében, a Politikai Bizottság ülésén. Méghozzá nem is akárkitől, hanem magától Kádár Jánostól.

Láthatjuk, hogy egy olyan dologról van szó, ami még a megátalkodott internacionalistákat is így-vagy-úgy, de foglalkoztatta. De vajon hogy lehet elbeszélni az odavezető utat? Hogy lehet kiásni a feledés homályából első világháborús hőseinket? Az első részben a modern kor bevezető szakaszát és az első világháborúhoz vezető utat bemutató részeket tárgyaltuk. Most az első világháborút, az összeomlás és a békediktátum korát feldolgozó részeket vesszük górcső alá.

Részlet a tankönyvből

Az 1945-ös rendszerváltás kiváló munkát végzett – azóta is nyögjük... Ők aztán tényleg eltörölték a múltat, nem csak daloltak róla. Mégpedig több értelemben is: a múlt rendszert csakúgy, mint a múlt ismeretét, sőt, azokat is, akiknek ezt az ismeretet köszönhettük (volna). Kevésbé eufemisztikusan: kiirtották, bebörtönözték, emigrációba kényszerítették, elhallgattatták az előző korszak minden valamirevaló történészét (kivéve a pár renegátot, aki időben átállt – de ez csak maroknyi volt.) S tették mindezt oly sikeresen, hogy a rákövetkező Kádár-korban könnyedén lehetett történész-diplomára szert tenni ezen nevek – nemhogy életművek – ismerete nélkül is. Mi most megkísérlünk – nagyon szerény, nagyon kezdetleges – elégtételt nyújtani, legalább egy-egy rövid blogbejegyzés erejéig felidézve őket.