Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Trianon, történelem, identitás

A történelem, mint fegyver? Újabb hozzászólás történetírói vitánkban.

Nemrég egy vita zajlott a Huszárvágás blog felületén. Grób László és Kanyó Ferenc disputája tulajdonképpen Aba Sámueltől indult, és a középkori magyar történeti forrásokról szólt. A vita a végén némileg elkanyarodott az eredeti témától, de ez talán nem is volt baj. (A három rész itt, itt és itt olvasható.) Grób László viszontválaszában a fő kérdést talán úgy fogalmazhatjuk meg, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy ki írja a történelmünket – hiszen egy-egy közösség története lényegében a válasz arra a kérdésre, hogy „ki vagy”.

Én most június 4-e után, a nemzeti összetartozás napja és Trianon évfordulója kapcsán mindössze egy olyan szempontra szeretnék rávilágítani, amit Grób László is érintett. Ez pedig a következő: a magyar történelem helyett is lehet egy másfajta, utódállami történetet írni.

Traianus császár szobra az anyafarkassal a bukaresti Történeti Múzeum lépcsőjén (reddit.com)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A Nemzeti Összetartozás Napja

"Minden magyar felelős minden magyarért!" (Szabó Dezső)

Sokat gondolkoztam mit lehet ezen a napon írni. A "Nem, nem, soha" szlogenben bár minden van, de száz év alatt bizony kicsit elnyűtték a különböző korok és szereplők. Itt ne a területi rendelkezésekre gondoljunk elsősorban, hanem arra a megalázó elrendezésre, amely történelmi igazságtételnek állította be ezt a békét, s ezzel minket, magyarok megbélyegzett. A "Mindent vissza!" kívül esik a politikai realitásokon, és egyelőre ábránd, képzelődés csupán. De akkor mi legyen? Talán vessük el az álmainkat? Weöress Sándor így különböztette meg az ábrándokat, a képzelődést az álmoktól, a teremtő képzelettől: "A képzelődés az élet törvénye szerint működik, és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint működik, és amit megteremt, műalkotást, tettet, gondolatot: valódi és igaz." Ezt a magyar képzeletet, amely világokat tud teremteni, 80 évvel ezelőtt egy fiatal kolozsvári költő vetette papírra. 

Trianon-emlékmű, Hatvan, Kazinczy utca (köztérkép)

Címkék:

Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A Pálmay-különítmény és a Léva környéki harcok

A Huszárvágás blog megállapodott a "Napról-napra Trianon" című kronológia szerzőivel, hogy a kronológiára alapozva havonta egy kiemelt eseményt közlünk a blogon. A sorozat első részében a felvidéki harcok egyik hősének, Pálmay Ernőnek a küzdelmeit mutatjuk be.

Pálmay Ernő százados a soproni 18. honvéd gyalogezred tisztje a háború alatt. Az orosz hadifogságból csak 1918 novemberében térhetett haza, ami után a Léván állomásozó honvéd helyőrség és géppuskás tanfolyam parancsnoka lett. A kaotikus viszonyok kialakulásakor katonákból és a csatlakozó Bars- és Hont megyei polgárokból, illetve diákokból a belső rend fenntartása végett önkéntes alakulatot szervezett, amely a Pálmay-csoport nevet kapta. Különítménye ekkor századnyi erőt képviselt és több helyen összecsapott a benyomuló cseh légiósokkal és fegyveres bandákkal. 1918. december 23-án megválasztották a Felvidéki Egyesület elnökévé is, amely Magyarország integritását akarta megőrizni.

A Pálmay különítmény rövidesen újra összeütközésbe került az előrenyomuló cseh légiósokkal Zsolna, Galgóc, Trencsénteplic határában. A galgóci győzelem után azonban Pálmay Ernőt a „felesleges vérontásért” megrovásban részesítették, csapataitól megvonták a löszért és az élelmet. A Károlyi-kormány Pálmay Ernőt egységét 1919. január 8-án az Ipoly bal partjára, az újabb demarkációs vonalra vezényelte, ezért elhagyták Lévát.

A Pálmay-különítmény a lévai főtéren, 1919. június 1-én


Szabó Ákos
Szabó Ákos

történész

Made in Hungaria - A magyar teherautógyártás

Az első magyar – kifejezetten autógyártásra szakosodott – üzemet 1909-ben alapították Aradon MARTA (Magyar Automobil Részvénytársaság, Arad) néven. A teherkocsik terén azonban nem a MARTA hanem a Csepel és a Rába futott be évtizedes "karriert".

A Csepel és a Rába, ez a két klasszikus mély nyomot hagyott az emberek emlékezetében. A Facebookon mindkét márkának több tízezres rajongótábora van, amely önmagában is bizonyíték: az internet népe nem felejtette el sem a Csepelt, sem pedig a Rábát, a MARTA sajnos viszont kikopott a kollektív emlékezetből, amely két dologból következik. Egyrészt, a trianoni békediktátum a Magyar Királyságnál gazdaságilag (is) jóval elmaradottabb Romániának adta Aradot, így a gyár külföldre került, elveszett. Másrészt időben, „távolabb van” a MARTA a két másiknál (utóbbiak közül a Rábának jelenleg is van prosperáló üzemága), így az emlékezet, a filmszalag, a fényképezőgép jobban megőrizte az utóbbiak emlékét. Generációm fiúgyermekeinek csak a vágyakozás jutott egy működő, megvásárolható magyar autómárkáról, de sajnos nekünk ez a KGST szerkezete miatt nem adatott meg, maradt a buszgyártás és az Ikarus, amelyet 1990 sajnos magával sodort a rendszerváltás gazdasági kaszája.

Benz licensz alapján épített MARTA katonai teherautó az első világháború idejéből