Az 1846-ban átadott vasútvonal létrejöttét az első ipari forradalomnak köszönhettük. A brit szigetek gazdasági, ipari vívmányai szép lassan „exportálódtak” az öreg kontinensre, amelynek következtében a gőzgépek, gőzhajók, mellett a kor ultramodern szállítási, közlekedési eszköze, a vasút is elterjedt.
A Magyar Királyságban az 1832-36-os diétán döntöttek a vasútvonal létrehozásáról. Két terv állt készen, amelyek közül az első a Duna jobb partjára helyezte volna a vonalat, a másik a „pesti oldalra”. Végül utóbbi épült meg, felfejlesztve ezzel a mai Angyalföldet, ahol az első gyárak, üzemek megépültek. Az országon valóságos vasútépítési láz söpört végig, amely magát a költőt, Petőfit is magával ragadta, nem véletlen írta 1847-ben: „(…) Száz vasutat, ezeret! Csináljatok, csináljatok! Hadd fussák be a világot, Mint a testet az erek”. A szabadságharc és annak leverését követő apátia és megtorlás – értelemszerűen – visszafogta a vasútépítési lázat. A bécsi udvar egyrészt anyagi okokból, másrészt lélektani megfontolások miatt sem támogatta a hazai építkezéseket: hadd bűnhődjenek a magyarok szemtelen lázadásukért, akár a vasútépítés (ergo modernizáció) időleges leállításával, hátráltatásával. Itt kell közbevetni, a korszakban megnyitott vonalak csak és kizárólag magántársaságok által épültek, az állam ebben nem vett részt.
A pesti indóház 1846-ban (cultura.hu)