Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Náci és szovjet, Hitler és Sztálin – néhány gondolat paktumról, háborúról, emlékezetről

Tényleg támadásra készült Sztálin? Miért nyertek a szovjetek? A nyolcvan évvel ezelőtt már javában zajló német-szovjet konfliktus kérdései, amelyek a mai napig parázs vitákat gerjesztenek. Összefoglaló felsorolásunk, a bloggazda megítélése alapján.

Nyolcvan évvel ezelőtt már javában törtek előre a tengelyhatalmi szövetség csapatai a Szovjetunió területén. A végeredmény és néhány sarokpont kivételével azóta is vita van. A történelemtudomány és a történetírás, az ideológia és az emlékezetpolitika szempontjai egyaránt befolyásolják, hogy ki milyen álláspontot foglal el. Az alábbiakban az általam a legvalószínűbbnek tartott forgatókönyv-részleteket próbálom tételesen összefoglalni, természetesen a mi magyar szemszögünkből.

Német katonák a Barbarossa hadművelet idején (Brittanica)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

A mandzsúriai jelölt és a CIA hidegháborús valósága

Az előző részben ott hagytuk abba a történetet, hogy a második világháború végén a brit, az amerikai és a szovjet győztesek a „brain drain” speciális formáját gyakorolták: lelkesen vadásztak a német és japán tudósokra. Nukleáris kísérletek, rakétatechnológia vagy éppen bio-hadviselés: minden kellett. A legbizarrabb kutatásokra kétségtelenül az ember elme kontrollja és a személyiség-építés terén került sor.

Ebben a részben (az előzményeket lásd itt) az amerikai biofegyver-program egyik fő központjának, Fort Detricknek a történetét tekintjük át. 1929-ben az amerikai hadsereg a Maryland államban Fredrick városkától tartós bérletbe vett egy földsávot, hogy ott szükségrepülőteret alakítson ki. Ez lett Detrick Field. Két évvel később a Marylandi Nemzeti Gárda kapta meg a területet, hogy ott repülő-kiképzőközpontot létesítsen. 1940-ben az amerikai légierő kapta meg a bázist, és egészen 1942-ig használták. Egy ideig csend honolt a környéken, majd 1943-tól a hadsereg kémiai hadviselésért felelős szolgálata (Chemical Warfare Service) települt ide. Eközben, szövetségi szinte 1942-től megindult a biofegyver-kutatás is. Az új kutató-szolgálat azután 1943-tól a Camp Detrick-é átnevezett bázison talált otthonra. Rövid idő alatt hatóanyagokat fejlesztettek ki és eljárásmódokat dolgoztak ki az esetleges – akkor ismert! – biofegyver-támadások ellen, és egy kórházat is felállítottak. Közben persze a védekezés mellett a támadásra is készültek, és a fertőző ágensek célba-juttatásának módjain is dolgoztak.

A bázis főkapuja 1954-ben (Preserve Maryland)


Kovács Emőke
Kovács Emőke

történész

„Vasárnap reggel az ország minden részéből megindul a népvándorlás a Balaton mellé...” – Így alakult fürdőhellyé a Balaton

A Balaton, ahogyan mi nem ismerjük - avagy hogyan alakult fürdőhellyé a tó körzete? A "Balaton felfedezése", az első világháború évei, majd a két háború közötti időszak történeti áttekintése.

A 19. század eleji festményeken még gyakran láthatunk teheneket, lovakat itató pásztorokat, parasztokat a Balaton partján. Ekkoriban ugyanis még nem volt semmilyen fürdőélet a Balatonnál. Az ismert települések, pl. Badacsony, Tihany, Balatonfüred valamely nevezetességük, látványosságuk, a jó boruk vagy a savanyúvíz miatt váltak kedveltté. Kezdetben nem annyira a tóban való fürdőzés bizonyult vonzónak, mint inkább a különféle gyógyforrások, savanyúvíz- és gyógykúrák. Balatonfüreden az 1820-as évektől kezdte el Oesterreicher Manes József, füredi fürdőorvos használtatni betegeivel a tó vízét, azaz a hidegfürdőt. A Balaton fürdőkultúrája csak a 19. század második felében kezdődött. Ehhez egyrészt hozzájárult a rendszeres gőzhajójárat megindulása (1847-től), a korszak közéleti személyiségeinek (Kossuth Lajos, Széchenyi István) Balatont népszerűsítő propagandája, a fürdőhelyek fejlesztése, valamint a déli vasút megindulása (1861) és a fürdőegyletek megszületése.

Mészöly Géza: Fürdőház a Balatonon (1875)


Máthé Áron
Máthé Áron

történész, szociológus

Költészet és valóság - a biofegyverek története, 2.rész

A XIX. század végén, amikor az orvostudomány és a mikrobiológia ugrásszerű fejlődésnek indult, hirtelen a betegségek okai, terjedése és a kórokozók mibenléte is világossá váltak. Az európaiak és az európai civilizáció vívmányait átvevő országok előtt megnyílt a lehetőség a nagy járványok elleni védekezésre. Egyúttal persze felmerült a hátsó gondolat is: ha védekezni lehet a járványok ellen, akkor miért ne lehetne ezeket támadásra használni?

A XX. századdal a technika félelmetes csodáit gátlás nélkül felhasználni kívánó korszellem köszöntött be. Egy 1914-ben megjelent Jack London novellában az alábbi prófétai szavak olvashatóak: „Ez ultra-modern háború volt, a tudósok és a laborok háborúja. Száztonnás ágyúk játékszernek hatottak a mikroorganizmusokat tartalmazó lövedékek mellett, amelyeket a laborok bocsátottak ki. Ezek a halál hírvivői, a pusztító angyalok voltak, amelyek szétvertek egy milliárdos birodalmat.”

Egy, a biológiai hadviselés elleni védekezésről szóló kétpárti amerikai kongresszusi jelentés képregényének fedlapja